/ Mi Lesz? /

꧁Kilenc꧂

Ameddig az olasz mélyen aludt, addig a göndör a plafont folytogatta a tekintetével. Azon agyalt, hogy lehet, hogy felnőttesebben kéne viselkednie. Nem túl gyerekes az, hogy valakinek sírsz 25 évesen? Nem vagy már gyerek, ideje lenne felnőni.

Ennyi kellett Zsombornak, és egyből meg akart változni, ami persze lehetetlen volt. Ezeket a mondatokat mind a szüleitől hallotta, azaz szinte már manipulálták szegény fiút ezzel. Kezdi azt hinni, hogy ez gyerekes viselkedés, és gáz, ha esetleg egy vele egykorú így viselkedik. A szülőknek persze mindig igazuk van, és a gyerek a hülye, a gyenge, a gyerekes. És ezt mind úgy, hogy még ő is úgymond egy "gyerek". Bárkinek lehetnek érzései, és fájdalmai. Viszont Zsombor ezt a mai naptól fogva lehetetlennek látta. Egy fiúnak, pontosabban férfinak nem lehetnek érzelmei - gondolta a göndör. -

Giorgio a kanapén aludt, de közben a göndör kimászott a kezei alól és a fotelban foglalt helyet. Egy ideig nézte az olaszt, majd egy olyan témán kezdett el agyalni, amin eddig szinte soha sem.

A szerelem. Mi is van most köztük? Csak húzzák a másik agyát, vagy ez tényleg igazi szerelem? Amióta az első kis szikrát elkezdték viszonozva ápolni egyszer sem esett arról szó, hogy mit s hogy éreznek a másik iránt. Zsombor biztos volt abban, hogy valamiért a férfiakat szebbnek, illetve vonzóbbak találja mint a nőket, de az olaszról nem tudott semmit. Ő vajon hogy gondolja a dolgokat?

Igazából csak ezeken zakatolt az agya addig, ameddig a kanapén fekvő fiú el nem kezdte kinyitogatni a szemét. Zsombor csak nézte őt, ami aztán kölcsönös is lett. Az olasznak megakadt a tekintete a fotelban ülő fiún.

-miért nem alszol?

-nem tudom. Valahogy csak nem tudok.

-pedig rád férne egy kicsi pihenés.

-tudom. Egyébként lehet, hogy lassan el kéne indulnom haza. Cickány otthon van, és mostanában sokat volt egyedül.

-persze, menj csak.

Ezek után a göndör összeszedte magát, és indulásra készen állt az ajtóban. Az olasz mellette volt, majd le is kísérte a fiút. A panel előtt álltak meg, ahol egymással szembe fordultak.

-holnapra akkor kitalálok valamit.

-úgy legyen, de utána már tényleg én foglak elvinni valahova.

-legyen úgy.

-na de én tényleg megyek, olasz.

-jó, hát akkor...

A göndör szorosan megölelte az olaszt, majd a szemébe mosolygott és elindult haza. Giorgio persze szokásához híven lefagyott már megint, de elég hamar észbe is kapott. Gyorsan visszament a panel lakásba, majd mosolyogva dőlt le a kanapén és pirult el örömében.

Zsombor is valahogy így volt a helyzettel. A kapucnijával próbálta eltakarni a pírt az arcán kevesebb sikerrel. Magához képest gyorsan csapatott haza a kissé borús időben. amint beért a panelba szinte felrohant a lépcsőkön. Gyorsan bement a saját lakásába, és az ajtónak nekidőlve csúszott le a földre örömében, Arcáról levakarhatatlan mosoly volt leolvasható.

Lassan a szent macska odaugrált a göndörhöz, és elkezdett neki dorombolni. Zsombor azonnal magához húzta az állatot, és egy ideig el sem engedte.

A fiú már rég kényelembe helyezte magát a macskája társaságában. Épp a telefonját nyomkodta, amikor jött egy értesítése az egyik bandatagtól, Barnitól. Mielőtt a kisebb fiú megnyitotta volna az üzenetet elkezdte őt hívni a fiú, így ideje sem volt rá.

-szia Bombi, zavarlak?

-szia. Nem, dehogy is, itthon vagyok egy macskával az ölemben. Mond csak.

-na hát az van, hogy...