Átkozott Vér (ELSŐ KÖNYV)

Tizennegyedik fejezet

Azt hiszem elaludtam apa kocsijában, vagy csak elbóbiskoltam, de mikor észbe kaptam, már nyugodtan feküdtem az ágyamon. Nem emlékszek arra, hogy kerültem fel, szóval minden bizonnyal apa segített.
Azonnal a kezemhez kapok és idegesen tekerem le magamról a gézt. Se varrás, se seb. Nyom nélkül eltűnt minden, ahogy azt sejtettem. Behunyt szemmel mantrázva az ismerős szöveget kényszerítem az agyam, hogy térjen észhez. Percekkel később, a seb már ott virít a frissen vart bőrömön.
Vége lett a hallucinációnak.
Fogalmam sincs, hogy fogom ezt elmondani, főleg, hogy azt se tudom, Lucas mit reagál majd. Mert az addig oké, hogy voltak bajaim a gyógyszerekkel, de hogy a mai napig, ha erős fájdalom csillapítót használok, hallucinálok, az klinikai esetnek számít. A neve említésére a zsebemben a kis névjegykártya égetni kezdi az oldalam, míg a pulzusom újra szárba szökken.
Ha jobban bele gondolok, remek indok lenne a sebem arra, hogy felhívjam és megkérdezzem tőle, mikor szeretné megnézni és persze behajtanám rajta a randit is.
Mint a bicska úgy pattanok fel az ágyban és már nyúlok is a telefonom után, de a „szám hívása" feliratot nem tudom megérinteni.
És ha csak zaklatom?
De akkor meg mi a fenének adta meg a számát?
Egyértelműen azt jelezte felém, hogy bár ő biztosan fel tudna hívni, amikor csak akarna, a kezembe adta a lehetőséget, hogy én keressem. És én sem akarom annyiban hagyni ezt a dolgot.
Az ujjam hamarabb cselekszik, mint az eszem és mire észbe kapok, már ki is cseng a készülék.
- Halló? - a hangja még így telefonon keresztül is félre ismerhetetlen, azonnal hevesebben kezd verni a szívem, megrémítve önmagam ezzel.
- Öhm... halló... én vagyok az, Kate - nyögöm ki nehezen.
- Kate! - Lucas hangja feldobott, magam elé képzelem a mosolyát és azokat az apró kis gödröcskéket. - Örülök, hogy hallom a hangod. Hogy vagy? Nincs ugye semmi baj?
- Nem, nincs, semmi bajom, csak... a nagy sietségben el felejtettem megkérdezni, hogy mikorra írjalak be a határidő naplómba - hadarom el gyorsan a szavakat, mire Lucas alig halhatóan, de felnevet. - Na meg persze, te mikor érsz rá?
- Nos... - ha eddig nem lett volna eléggé érezhető, most már szabad szemmel is látható, miként dobog a szívem, a pólóm fel le ugrál a mellkasomon, míg várom a választ - Sajnos, a mai nap nálam telve van, de talán holnap. Neked jó a holnap?
- Igen, igen, ráérek egész nap. Mármint... igen úgy látom a holnap üres - szabadkozok gyorsan. - Tudod, amúgy kíváncsi vagyok, kell e varratszedésre mennem, vagy sem.
Hosszas csend a vonal túlsó oldalán, és próbálom elképzelni, most vajon milyen arcot vághat Lucas.
- Ha most okos lennék, azt mondanám igen kell, és már mondanám is, mikor gyere el hozzám. - a hangja most valahogyan mélyebben szól, de a selymessége semmit se vesztett. - De hazudnék, és azt nem akarok. Nem kell varratot szedni. Ahogy gyógyul a seb, a cérna feloldódik.
Kissé megdöbbent a válasza, egyben jól eső érzéssel tölt el, melegség fut végig a kezeimben fel, egyenesen a mellkasomig. Nem akar hazudni nekem.
- Ha most buta lennék, csak a mondat első felét hallottam volna meg... - nagyot nyelek a mondat közepén, mert a szívem kezd egyre hevesebben dobogni az izgalomtól - De okos vagyok, és megköszönöm az őszinteséget.
- Azt hiszem, azok után, hogy milyen rosszul kezdődött az ismeretségünk, megérdemelnénk a tiszta lapot.
- A tiszta lapot egyedül te érdemled meg. Tényleg durván előítéletes voltam, azt hiszem, nekem ez nem jár... - vallom be őszintén
- Ne beszélj így magadról. Fordított esetben azért az én fejemben is megfordulna sok minden - elképzelem őt, miközben beszél, hogy fel alá járkál egy szobában és a padlót bámulja minden lépésénél. - De a lényeg, hogy úgy érzem, sikerült valamelyest tisztázni ezt az egészet. Vagy tévedek?
- Én jobban örülnék, ha az a vita meg se történt volna - dőlök hátra az ágyban és bámulom a fehér plafont. Talán ha sosem találkoztunk volna, még jobb lett volna, de ezt még magamnak is nehéz bevallani, nemhogy neki.
- Egy valamit azért nem bánok. - ki se kell mondania, azonnal eszembe jut a csókja, és biztosra merném venni, hogy ő is erre céloz. Nem tudok mit válaszolni, hirtelen még a szó is belém fagy az ajkának emlékétől - Bocsánat...
- Nem, semmi... én csak... én... nos... - hogy pont most nem tudok semmi értelmeset kinyögni - Szóval... úgy látszik, most nem vagyok valami jó társalgó - nevetek fel kínosan - azt hiszem, egy kicsit még kába vagyok.
- De ugye nem vagy rosszul? Fáj a fejed? Annyira tudtam, hogy nem lett volna szabad elengedni koponya CT nélkül - Lucas olyannyira átváltott aggódó üzemmódba, hogy egy kis ideig apámat idézte.
- Nem, nyugi, semmi bajom, tényleg. Csak hosszú nap volt a mai - nyugtatom meg gyorsan - De ha az megnyugtatna, este felhívhatsz, hogy halld, tényleg jól vagyok - olyan hirtelen szalad ki a számon a dolog, hogy már késő lenne bármivel is visszakozni. Jesszusom, én most tényleg telefonon keresztül flörtölök vele?
- Hmm... - a baritonja azonnal égnek állítja az összes pihét a tarkómon, az érzés végig fut a gerincem mentén és a lábujjaim végénél áll csak meg. Mindösszesen egy apró kis hang, mégis olyan reakciót vált ki belőlem, amit már évek óta nem éreztem. - Azt hiszem, ezen az ajánlaton elgondolkozom... - lelki szemeim előtt látni vélem, miként nyalja meg a szája szélét és húzza kacér mosolyra finom ajkait. - Viszont, most olyan helyre utazok épp, ahol gyenge lesz a térerő, de ha gondolod, megadok egy másik elérhetőséget, a magánszámomat... - Na hoppá! Felhívás keringőre?
- Ha okos lennék, elutasítanám - húzom egy kicsit az agyát, kíváncsi vagyok mit reagál erre.
- Ez maradjon meg akkor a te döntésednek - hallani lehet, hogy bejön neki ez a játék. - Most le kell tennem. Ne haragudj.
- Semmi gond, úgyis tudni fogom, hol és hogyan keresselek - válaszolok a lehető legkacérabb hanglejtésben, mire Lucas halkan felnevet.
- Akkor később...
- Igen... később...
Lucas még vár egy kicsit, mielőtt bontja a vonalat, viszont, mihelyst ez megtörtént akkora vigyor jelenik meg az arcomon, hogy félő, szétszakad belé a szám is.
Meg kell vallanom, tetszett ez a kis játék, nagyon is. Vérpezsdítő volt flörtölni és jól esett, hogy ilyen könnyedén ment. De a legjobb, hogy ezt vele tehetem meg.
Alig telik el néhány perc, már csipog is a telefonom, hogy új SMS érkezett egy idegen számról.