𝒥𝓊𝓈𝓉 𝒶 𝓈𝓉ℴ𝓇𝓎 🔞ℬℒ.ℱℯ𝓁𝓃ő𝓉𝓉 𝒯𝒶𝓇𝓉𝒶𝓁ℴ𝓂

Ámen.

Derűs, kellemes vasárnapi napra virradt, de nem volt még túlzottan meleg. Ennek örömére vidáman játszottak a templomkertben a gyerekek. Szüleik a távolból figyeltek rájuk, miközben mindenféléről fecsegtek a többiekkel. Azt viszont maguk sem tudták már mi a téma, mert az legelején elvesztették a fonalat.
De a közösségben fontos a látszat... Így muszáj volt helyeselni és társalogni a tagokkal.

Amíg a templomkertben a családok vidám hangulatban várták a mise kezdetét, addig odabent a templom hűvös, rideg falai között, egy fiú térdelt az oltár előtt, és keservesen sírt. Könnyei marták már amúgy is megduzzadt szemét, közben öklével a talapzatot ütötte, és gyalázkodott.
Nem a fára haragudott amiért idősebb, mint Ő, és több évet élhetett meg. Nem is annak fanyar, öreg szagára volt mérges...

Az urat hibáztatta ő rá volt dühös... Az urat, mert fohászát, rimánkodását nem hallotta meg.
A fiú akkor régen, még reménykedett, ha évekig nem is hitt benne, mégis egyszer az életben, ha kér tőle valamit talán meghallja a szavát. Hosszú életet kívánt szerelmének és azt, hogy védje őt meg...
Úgy is..., hogy tudta bűnös léleknek tartják, és szerintük betegen született. Az titok is volt egészen addig a napig amíg meg nem ismerkedtek...

-Itt könyörgöm oltárod elött, ha kell ... hűen bálványozlak majd... mint egy kutya... csak kérlek...könyörgöm add vissza őt. Gúnnyal hangjában szinte köpte a szavakat, zokogva , más fülének érthetetlenül beszélt.
És miközben fohászkodott, öklével egy pillanatra sem adta fel, a fanyar szagú padló gyötrését. Órák, vagy talán napok óta nem is mozdult onnan és nem zavarta, hogy már mindene elgémberedett, zsibbad.

Majd a sírástól, és napokkal korábbi tombolástól, a legyengült, kiszipolyozott test egyik pillanatban egy nagy puffanás kíséretében elterült.
Joshua az utálatos, rideg padlón kimerülten szuszogott már, és hiába is vágyta a halált a felejtést akkor még nem adatott meg neki. Egyszerűen csak elájult...

Amint öntudatlan állapotba került, teste, elméje felett sem tudott már uralkodni. Az emlékek sokasága pedig egy csettintésre kezdtek fejében özönleni.

***

Joshua egy motorosbanda tagja ahova tinédzserkora óta tartozik. Bár rendes munkája is van, és biztonságban is élheti életét... szabadulna már tőlük.
Ugyanis a banda többi tagja megkeseríti a kisváros lakóinak életét, és nem mellesleg van egy titka, ami ha kiderül... lehet meg is ölik.
Egyetlen öröme van az életben és az a motorja, amivel imád száguldozni! Olyankor szélsebesen az utakat rója, és hiába is a motor a szabadság jelképe ő mégsem érezte magát teljesen annak.
Ha az idő nem volt kegyes hozzá, motorozás helyett meleg klubokba járt, ott érezhette egy időre, hogy fellélegzik, él legalább.
Egy szerencséje volt a bandával kapcsolatban, mégpedig az, hogy a vezérük saját fiaként szerette. Így a piszkos ügyletekbe, erőszakos tettekbe nem vonták őt be.
Joshua egyre ritkábban járt a bárjukba vagy a farmra, ahol a banda többi tagja élt. Ugyanis nem volt kedve lerszegedni, betépni, nem tetsző ribancokkal kifélni, majd hallgatni a bigott társaság ízléstelen vicceit.
Mivel társa sem ,és boldog sem lehetett a lebukás veszélye miatt... inkább ismeretlen fiúkkal kereste a kielégülést. Azonban egyre inkább érezte azt, hogy neki már az sem elég.

Okos fiú lévén, na meg azért, mert a vezér lekenyerezettje a főnöke, egy irodában dolgozott könyvelőként. Nem egy izgalmas állás, de ő szerette csinálni, hiszen nem piszkálja ott senki.
Munka után alig várta, hogy imádott járgányát érezze a combjai között, hiszen amikor azzal száguldozik érzi csak, hogy végre kap levegőt.

Aznap is a főúton haladt a várost maga mögött hagyva, a pályát és a sivatag útjait vette célba.
Akkor ugyan még nem száguldott, mégis élt már benne a remény, hogy nemsokára szabad.