𝒥𝓊𝓈𝓉 𝒶 𝓈𝓉ℴ𝓇𝓎 🔞ℬℒ.ℱℯ𝓁𝓃ő𝓉𝓉 𝒯𝒶𝓇𝓉𝒶𝓁ℴ𝓂

Dalos kihívás. Második forduló!

                              🔞

1986. december. 24.
– Úristen, öcsi... ezt el sem hiszem! – visított a húgom, amint meglátta az ajándékát, amit tőlem kapott. – Ezért nyomtad három műszakban?
– Ezért is! Na, meg azért, hogy kevesebbet lássalak! – szívom a vérét szeretett ikertestvéremnek, de ő tudja, hogy imádom, és csak viccelek.
– Kiss Zsolt! – szól rám apám tekintélyt parancsoló hangján, és mivel már igencsak ittas, jobbnak látom befogni inkább a szám...
– Apa! – fordul felé Zsófi, és egyből tudom, az én védelmemben teszi. Majd a jegyet kezdi el lengetni a kezében. – Zsolti a Modern Talking koncertre vett nekem jegyet! – visít újra, én pedig örülök, hogy örömöt szereztem imádott testvéremnek.
– Na, az kurva jó! – húz le egy újabb feles-sör kombót az öreg Zsolt. – Mi is azt vettünk neked...
Azt hittem, agyfaszt kapok! Azonnal eszembe jutott a sok túlóra a gyárban, a munka miatti szexelvonás... Ez mind felesleges lett volna?
– Nem baj apu! – visít újra Zsófi, én meg az ájulás szélén állok a magas hangjától, esküszöm, hogy hozzá képest CC. Catch vinnyogása kutya fasza! – Zsolti is jöhet velem, aznap úgyis a névnapja lesz!
Na, azt biztos nem! – készültem mondani, de apám beelőzött engem.
– Ez jó ötlet, Zsófikám! – simogatott húgom feltupírozott hajára, majd mikor megérezte az öreg, hogy az ragad, egy furcsa fintor költözött amúgy sem barátságos arcára. – Így legalább megvan az öcséd névnapi ajándéka...
– Miről maradtam le? – lépett be anyám az étkezőbe, kezében egy tálca zserbó meg bejgli virított.
A kedvenc süteményeim, de az előző párbeszéd az élettől is elvette a kedvem, nemhogy még lakmározzak! Három hónapig dolgoztam, mint a güzü, hogy meglepjem Zsófit, erre az őseim is azt vettek neki, ráadásul még nekem kell elkísérnem is! Valahogy ki kell húznom alóla magam, mert rühellem azt a fajta zenét! Na, meg aznap biztos lesz jobb elfoglaltságom is...

1987.április. 10.
Nagy napra virradtunk... Mondhatnám akár ezt is, de én inkább érzem ezt a napot még mindig kibaszásnak! Hiába próbáltam a jegyet rásózni valakire, nem jártam sikerrel. Pedig Bogit meg is dugtam, csak menjen el a testvéremmel. Csúnya dolog ezt így mondani, de nem szépítek, amúgy sem tetszik, de a cél mentesíti az eszközt! Nekem túl nagy Bogi szája, és még annál is nagyobbak a dudái! Csodálkozik, hogy nem vette el még senki ennyi idősen, mindenki csak használja? Ráadásul én a lapos, szőrös mellkast szeretem, és azt, ha az illető lába között valami lifeg... de ez egyelőre titok, Zsófin és anyán kívül nem tudja senki sem.
Bár nekem ez a mai nem különleges nap, viszont a tesómnak az! Este lesz a koncert, de ő már nyolc óra óta készülődik, és próbálgatja a randábbnál, randább ruháit, amit este felvesz. Ez most még el is megy, de mi lesz itt indulás előtt?! Már előre félek!
– Öcsi, nemsokára itt van Bogi, nehogy letámadd nekem! – mondja ezt úgy, mintha ő lenne az idősebb.
– Te hülye vagy! Ha az utolsó élőlény lenne a ... – morgolódom, amiért felhozta megint ezt a dolgot, holott én már felejteni akarom... – Átmentem Pistihez! – kiáltom be a fürdőbe neki.
– Ja, persze, azért mégis beledugtad... Mindegy, időben gyere, különben...
– Különben mi? – rontottam be a szűk helységbe, és kiabáltam vele. – Megint zsarolni akarsz, mint egy óvodást? Huszonegy éves vagyok, élni akarom az életem, és nem rettegni!
– Ne haragudj! – szabadkozik egyből mérges arcom láttán. – Tudod, hogy te vagy nekem a legfontosabb, és sohasem bántanálak! Vicceltem... – megbánta a korábbit, láttam rajta, hiszen már majdnem potyogtak a könnyei.
– Jó vicceid vannak, hugi... – gyorsan megöleltem, mert ha sírni kezd, akkor nem tudok átmenni Pistihez, nekem pedig egy jó dugásra, vagy minimum szopásra van szükségem.

Eszelős módjára futottam keresztül a parkon Isti házáig, szerintem még levegőt sem vettem, vagy ha mégis, elég keveset. Ki voltam már fulladva, de egy jó élvezés reményében én mindent megteszek! Alig léptem be a kis garzon ajtaján, Pisti már rajtam csüngött, és úgy falta a szám, mintha hetek óta nem találkoztunk volna. Azonnal viszonoztam a csókot, és a kezem nyomban a köntöse alatt kutakodott. Nincs most időm romantikázni, meg hosszú előjátékra, ezért is préseltem neki nyomban a falnak, belőle egy sikkantást kicsalva. Utálom a cigarettának már csak a szagát is, erre ő cigizett megint... Mivel haragszom érte, megharaptam a nyelvét.
– Ezt... miért? – mintha nem tudná, úgy kérdezte meg, én azonban nem válaszoltam egyből, mert dolgos ujjaimmal már a bejáratát kerestem.
– Utálom, ha cigizel... – haraptam meg újra, de ez alkalommal már a száját. – Ezért nem szophatsz le, és én sem foglak téged!
Ez aztán a büntetés, mert most magammal is kicsesztem, hiszen Pisti mindenben jeleskedik, főleg a zacskóm, és a farkam kényeztetésében!
– Egy szálat szívtam csak, Zsozso... – próbálkozik, de nálam hiába, mert makacs vagyok.
– Na,... – csókoltam az ajkára, miközben becserkésztem barlangjába az első ujjam. – Bőrszivar helyett... cigizhetsz... te választasz, Isti...
Hogy mit választott, még nem tudom, hiszen annyira be vagyok indulva, hogy sorban dugom fel neki az ujjaim. Szám szerint háromig jutottam, amikor úgy éreztem: eljött az ideje, hogy végre a farkam is lubickoljon a szűk barlangjában. Még mindig a bejárati ajtó mellett állunk szorosan a falhoz nyomódva, majd amikor behatoltam, akkor sem mentünk beljebb, hisz teljesen elöntötte testünket a tűz. Pisti az ajkamra mart és szinte felfalt, amíg én a prosztatáját ostromoltam. Ez az érzés felülmúlhatatlan, nincs egy nő sem, akivel így érezném magam! Egyre gyorsabban mozogtam már benne, ő visított és nyögött felváltva, mintha asztmás rohama lenne. Hiába is fáradt el a lábam, és a karom, amivel markolásztam közben a formás fenekét, nem akartam lefeküdni, csak minél hamarabb elélvezni. Amint elértük határainkat, egy öblös nyögés hagyta el a számat, majd az utolsó, mély lökéseimmel Isti is remegve élvezett el. Reszkettem, mint a kocsonya, de Istit még mindig nem engedtem el, és a farkam sem húztam ki belőle, hiszen a mámor utáni pillanatokat is nagyon szeretem.
– Boldog névnapot, drágám! – lehelte két csók között az ajkamra, én pedig elérzékenyültem az újabb cukiságán.
– Drágám? – kuncogtam, hiszen így még nem szólított engem a viszonyunk alatt. – Ezt biztos nekem akartad mondani... Drágám...?
– Persze, hogy neked! Kinek mondanám?
– Mondjuk, a feleségednek? – nem gondolkodtam, és kimondtam, amit eddig még soha, és ez Pistinek rosszul esett, mert mozgolódni kezdett az ölemben, hogy meneküljön tőlem.
– Ezt miért kellett? – förmedt rám, majd amint elengedtem, a fürdő felé igyekezett.
– Ne haragudj, csak kicsúszott! – esküszöm, olyan vagyok, mint a húgom: gondolkodás nélkül beszélek. – Tudom, hogy nem szereted...
– Nem akarok beszélni róla! – lépett be a csepp ülőkádba, majd a tusolót magára nyitotta.
Láttam, hogy szomorú, és én magam sem voltam topon, de tudtam, hogy valahogy ki kell engesztelnem, ha folytatni akarom ezt a... Ezt a mit is? Kezdtem el gondolkodni, miközben ő már a végbelét mosta, amit nem is olyan rég töltöttem meg az örökítőanyagommal... Mi ez, ami köztünk van? Ő hat évvel idősebb nálam, és a német tanárom volt, amikor gimnáziumba jártam. Nekem akkor esett le, hogy engem inkább a pasik vonzanak. Éreztem, hogy ő is figyelt engem, így a szalagavató után, amikor sikerült berúgnom, bevallottam a vonzalmam neki. De akkor sem úgy, mint egy normális ember: bezártam a mosdóba, majd lekaptam őt. Eleinte nem viszonozta, hiszen mégiscsak a diákja vagyok, de a kitartásomnak köszönhetően pár pillanat múlva visszacsókolt. Mégsem egyből kezdtünk el randizni, vagyis dugni, hiszen ő nős volt, nekem pedig le kellett érettségiznem. Na, meg dolgozott benne a lelkiismeret. Az első csók után lassan jött több is, fél év telt el, mire eljutottunk az első igazi aktusig. Elsők voltunk a másik számára mind a ketten, ezért is volt az az alkalom felejthetetlen. Erre én most azzal a nővel jövök, akit nem is szeretett, és évek óta nem is élnek együtt... Gyorsan ledobtam magamról a ruháim, és melléálltam, vagyis fölé magasodtam, majd kivettem a kezéből a zöldalmás Amo szappant, és már én mosdattam.
– Ne haragudj, drágám! – na, most vagy tökön rúg, vagy kilök a kádból! De semmi ilyen nem történt, csak mosolygott kajánul. – Tényleg viccnek szántam, mert megleptél...
– Nem haragszom, csak pont rosszkor hoztad szóba! – nagyot sóhajtott, amiből tudtam, hogy komoly gondja akadt. – Noémi belement a válásba, de... – szomorúan nézett rám, a szívem össze is szorult hirtelen.
Mit akarhat az a nő, amitől Isti ilyen szomorú lett?
– De, mi? – nemcsak meggondolatlan vagyok, türelmetlen is. Ezért is faggattam őt.
– Ez a lakás kell neki...
– Mi? De... ezt te vetted! És ez a mi... – igen, ez a mi kis fészkünk, direkt azért vette, hogy egymáshoz közel legyünk, erre jön az a kurva...
– Tudja... – lépett ki a kádból, és egy törölközőt tekert a derekára, majd felém is nyújtott egyet. – Azt is, hogy meleg vagyok, és hogy te... te a szeretőm vagy.
A szeretője vagyok? Tényleg csak ennyi lennék?
– Terhes, és nem akarja, hogy a gyerek egy buzi nevén legyen. Elválik, és csendben marad, ha a lakást neki adom, ugyanis, nem akar albérletben nevelni egy gyereket.
Beszélt, közben a kotyogóhoz sétált a konyhába, és kávét készült főzni nekem, én meg csak a hallottakat emésztettem. Mindig is utáltam azt a nőt, és nála jobban már csak a zsarolást! Nem hagyhatom ezt annyiban, hiszen ez a lakás a miénk!
– Megoldom! – gyorsan megcsókoltam, majd visszamentem a fürdőbe a ruháimért.
– Hogy oldod meg, drágám? – libabőrös lettem az új nevem hallva, de elszántságomban most ez sem hátráltathat. – Apádnak sem mondtad még el, hogy viszonyod van egy pasival! Akkor mit akarsz tenni? Noémi egy utolsó vérszívó, ezért nekiadom a lakást! Hagyjon engem végre élni!
Rosszul estek szavai, még úgyis, hogy tudom, nem akarna engem bántani. Anyám és Zsófi után ő az az ember, akiben megbízom, és akit szeretek! Ez az: szeretem őt, bár ezt még nem mondtam ki! De hát, istenem, három éve vagyunk együtt, csak érzi! Mégis a szavainál van, ami jobban fájt: és az a ragozás... Hagyjon... engem... Nem azt mondta, hogy minket, vagyis lehet, nem is tervez velem! Na, majd én megmutatom!
– Mennem kell, mert nemsokára kezdődik a koncert, és Zsófi meg Bogi előbb ott akar lenni.
– Bogi? – fordul felém, az arca pedig már a név miatt szomorú. – Akit megdugtál, állítólag csak azért, hogy menjen el helyetted?
Istenem, hogy miért nem tudok kussban maradni!
– Igen, ő! – léptem hozzá közelebb. – Csak nem vagy féltékeny rá? – öleltem magamhoz, és húzni kezdtem az agyát.
Nem szeretek veszekedni, abban otthon van részem bőven... Vele meg főleg nem akarok!
– Mi? Ccc... Dehogy! – próbálja piros arccal tagadni a nyilvánvalót.
– Ne legyél az! Azért is mondtam el, hogy ebből ne legyen baj! Amúgy is bánom, mert nem ér a nyomodba sem! – egy szenvedélyes csókkal zártam le a témát, na, meg azt akarom, hogy érezze: minden szavam igaz.
Úgy toltam le nyelvem a torkán, táncoltatva azt közben, hogy a hiányát még órák múlva is érezze.
– Holnap, ahogy tudok, átjövök. – suttogtam még a nyelvemtől kába képébe.
– Elnézem azt a tejcsárdát neked, drágám... de kérlek, ne csalj meg többet!
– Ígérem! – mosolygok megint az új nevemen.
Na, meg megcsalni is csak azt lehet, akivel tervezünk, nem? Nehezen, de elválok tőle, mert muszáj indulnom, Zsófi kinyír, ha késem.

Rövid a táv a két ház között, és én végig Pisti szavain, és a megoldáson agyaltam. Nem egyszerű az élet két meleg férfi számára Magyarországon, az már biztos! De mit is akarok? Szeretőt vagy társat? Ő tudom, hogy komolyan gondolja velem, de én még fiatal vagyok, nem is gondolkodtam ezen.
Eddig legalábbis nem...
Gyalog rohanok fel a harmadikra, majd már kulccsal a kezemben közelítek a lakásunk felé, amikor a zárba dugnám azt, kivágódik az ajtó, és egy furcsa vigyorú Zsófi arca tárul elém. Hirtelen eszembe jutott, hogy Tecnokol rapidot szívott, csakhogy jó legyen este a koncerten a hangulata! De ahogy berántott, és nem éreztem annak jellegzetes szagát, ezt a bolond ötletet el is vetettem. Akkor mi ez az arc?
– Mi van veled, hugi? - kérdezek rá.
– Hívtak a gyárból, de te nem voltál itt, így kifaggattam a nőt. – kuncog cukin mellé.
– Mennem kell dolgozni? – kezdtem el reménykedni, hogy ezt a koncertet mégiscsak megúszom.
– Nem! Németországba kell menned az új gépek miatt!
– Most csak szívatsz, ugye? – kérdeztem rá kételkedő hangon, remélve, hogy Zsófi megint vicces kedvében van.
– Hogy beszélsz a testvéreddel?
Bassza meg, már apám is itthon van... Meddig voltam én Istivel?
– Én is hallottam, amikor beszélt vele, és ahelyett, hogy piszkálod, örülnöd kéne! Egyáltalán miért csavarogsz? Erre van eszed, de ahhoz, hogy egy lányt keress magadnak!
A szokásos duma, amitől a falra mászom... Jobbnak is láttam a szobámban menni, mert ha apa elkezdi... Intettem Zsófinak, hogy jöjjön utánam, hiszen kurva kíváncsi lettem.
– Ne haragudj, öcsi! – kezdett szabadkozni az ikrem, pedig ő semmi rosszat nem tett, én vagyok érthetetlen.
– Nem a te hibád! – próbálom nyugtatni, holott jómagam sem vagyok ám nyugodt! – Apa fújja még a magáét? – kérdezem, pedig egyáltalán nem érdekel, csak a gondolataim akarom elterelni.
– A konyhába ment egy újabb sörért. – legyintett, ahogy szokta. – Szóval, hívott valamilyen Ági, és azt üzente, hogy neked kell kiutaznod az új gépek miatt. Én nem tudom, ez mit jelent, de apa nagyon izgatott lett, ezért is iszik megint.
– Undok indok! – motyogom a bajuszom alatt. – Apának nem kell ahhoz indok, hogy igyon.
Zsófi szomorúan bólintott, majd magamra hagyva a gondolataimmal, készülődni ment. Tudtam, miről van szó, hiszen én magam jelentkeztem fél éve Berlinbe. El akartam tűnni innen, apámtól jó messze! De most... Most mégsem örülök, valamiért azt érzem, hogy sajog a szívem. Mindegy is! Felhívom a munkaügyet, utána ráérek agyalni ezen. Zsófival a nyomomban indultam a telefonhoz, ami szerencsétlenségemre apámék szobájában van.
– Felhívom a gyárat! – jelentettem ki a már kissé ittas apámnak, mivel tudtam, úgyis rákérdez, mintha olyan sok köze lenne hozzá. Na, meg megelőzendő az „amíg az én tetőm alatt laksz" dumát is.
– Ne legyél hülye! Vállald csak el, legalább elköltözöl innen! – morgott a fater a harcsabajusza alatt, közben újra a szájához emelve a poharat.
Rosszul estek a szavai, de már megszoktam. Már amennyire az ilyen beszólásokat a szülődtől meg lehet szokni!
– Apa! – förmedt rá a lány, akit a világon a legjobban szeretek, de én leintettem, hagyja rá, engem már nem érdekel. – Ha Zsolti megy, én is!
– Meg az anyád picsáját, te lány! Te maradsz itthon a seggeden! – míg ők vitáztak mellettem, amibe anyám is beszállt a végére természetesen, én félrevonultam, és tárcsázni, majd beszélni kezdtem.
Olyan lehetőséget kaptam, amit, ha elmulasztok, bánni fogom, amíg élek! Én mégis tanácstalan voltam, hogy mit tegyek. Mi lenne a legjobb döntés: nekem?

Eljött az este, sajnos, gyorsabban, mint azt vártam. Míg Zsófi készülődött az utolsó pillanatig, én nem nagyon foglalkoztam a külsőmmel. Csak egyszerűen a kedvenc ruháim, és a bőrdzsekim vettem fel. Hiszen a ruhám bőr, és nem ballon... Upszi, ez nem az a sztori..., és nem is Pokolgép koncertre megyek! Pedig mennyivel jobb lenne, ráadásul oda Isti jöhetne velem! Jól van, nem kesergek tovább, mégis úgy szálltam a liftbe, mint akit a kivégzésére visznek. Ikrem csacsogott végig mellettem, a ház előtt pedig már visongatott is, amint meglátta Bogit. Az ő apja fuvaroz el minket a stadionig, mert apám nem adta oda nekem a kocsit. A két besózott csajszi hátul ült, míg én Bogi apja mellett elöl. Végig a közelgő meccsről beszélt, hogy miatta Békéscsabára utazik. Na, ez is távol áll tőlem, így én csak hallgattam őt, mellé néha helyeseltem, féltem, ha rossz választ adok, még kivág engem a kocsiból.


A gondolataim annyira elkalandoztak, hogy egyáltalán nem zavart a sok tupír, az Impulse dezodor tömény szaga, amitől más alkalommal a világból is ki tudnék rohanni. Mint ahogy az sem, hogy már az ötödik csaj markolt rá fenekemre vagy a farkamra, persze, ha hozzáfért. Nem kiabáltam, csak csúnyán néztem rájuk, sokkal fontosabb dolgon járt az eszem. Amint felvonult a banda a színpadra, még nagyobb zsivaj lett, mindenki visított, ujjongott, csak egyedül én nem. Ölbetett kézzel álltam, és vártam, hogy vége legyen! A decibeleknek köszönhetően a saját gondolataimat sem hallottam, így csak tartva a pózt a tömeget pásztáztam. Zsófi persze, teli torokból énekelte az együttes összes dalát, én pedig mosolyogtam rajta, hogy ő legalább jólérzi magát. Majd jött egy dal, amitől megszűnt egy időre körülöttem minden! Azonnal füleltem, hallgatni kezdtem a szöveget, kizárva magam körül a lakkozott, tupíros hajú, sikongató tömeget. Hiába tudom, hogy egy nőnek lett írva, minden egyes „Drága, Drága" után a szívem nagyot dobbant.
„Hol szárnyalok, hol lehangolt vagyok... A szerelem ott van, ahol rátalálsz...Hallgass a szívedre!"
Ez a dal most nagyon betalált, és már áldottam az eszem, amiért elkísértem Zsófit. Na, meg a különórákat is, amelyeket Pisti adott nekem. És most nem a 'Bevezetés a melegszexbe' leckére gondolok, hanem az angolra, amit a német mellett tanított nekem. A végére már én is teli torokból énekeltem és táncoltam az amúgy dögös Thomassal, mintha a 220-ba nyúltam volna. Persze hiába is néz ki jól, az én Istim nyomába sem léphet! A végére már én is élveztem a koncertet, még táncoltam is a csajokkal, de nem vágytam másra, minthogy végre a József Attila utcában legyek, a drágám kis garzonjában...
Én lázban égtem a döntésem miatt, na, meg nagyon hiányzott az a férfi, akit évek óta szeretek. De arra, hogy miért, csak a koncerten jöttem rá.
Na, ezen, ha már nem áll a farkam az említett után epekedve, majd elmerengek! – gondoltam.
Ahogy megállt a kocka Lada a házunk előtt, én azonnal kipattantam, majd Zsófit is rántottam magam után. Bogi még útközben próbálkozott, hogy nálunk alszik... Ami nála annyit jelent, hogy az én ágyamban, de én leráztam, mert nem is jön be, ráadásul ígéretet is tettem a drágámnak.
– Én megyek Istihez! – intettem a húgomnak, majd már futni is kezdtem.
– De siess haza, mert apa mérges lesz! – kiáltotta utánam a lány nevetve.
Kit érdekel most az öreg Zsolt, amikor a pasim, a szerelmem felé tartok? A lépcsőházba lépve nem vártam a liftre. Ugyanúgy, mint máskor is, gyalog szaladtam fel az ötödik emeletre. A csendes lépcsőházban csak az én súlyos lépteim hangjai hallatszottak, ami még szerencse is, hiszen a szívem még annál is hangosabban dobogott. Nem szépítek: kifulladtam, amire felértem, de hogy ezt ki is mutassam, nem engedte a büszkeségem. Azonnal Isti ajtaja elé mentem, és csengettem, majd az ajtót vertem, mert tudtam, ha ő alszik, még egy robbanás sem ébresztené fel. Persze próbálkoztam a kulcsommal is, de a kurva biztonsági lánc miatt nem tudtam bejutni. Bár abban könnyített a helyzetemen, hogy így legalább szólítani kezdtem...
– Isti! Drágám! – szólítottam, magam sem tudom, hány alkalommal, amikor végre meghallottam a csoszogását.
– Mi a fasz! – morgolódott rekedt hangján, majd ahogy az ajtóhoz ért, bambán nézett rám.
Láttam, hogy azon gondolkodik, valós-e, amit lát, vagy még álmodik.
– Nyisd ki, drágám, mielőtt Annus néni megkerget a cirokseprűvel! – kuncogok, hátha a hangom hallva felébred.
– Baj van, Zsolti? – pattant a zárhoz, és kezdte kiakasztani azt.
– Miért lenne? Csak hiányoztál! – rántom magamhoz, amint végre bent voltam, magamhoz szorítottam imádott testét, amire ő felszisszent hirtelen.
– Hideg a kabátod, drágám! – kuncogott, majd már szabadított is meg tőle. – Nem számítottam rád!
– Zavarok talán, mert akkor... – próbálkoztam, de ő már sehova sem engedett engem.
Nem akartam elsietni a dolgot, nem csak dugni és elélvezni akartam. Azt terveztem: egész éjjel kényeztetem a párom, hogy bebizonyítsam: ő a szerelmem. Kimondani úgysem lenne egyszerű számomra! Istin csak pizsamaalsó volt, így csupasz felsőtestét csókoltam végig, majd amint az ágyra döntöttem, hagytam, hogy ő is lecsupaszítson engem teljesen. A garbó, az atléta, majd jött a nadrág, amit olyan lassan húzott le, hogy azt hittem, megőrülök! Főleg, hogy közben ügyes szájával és ujjaival kiéhezett testemen ügyködött. Már meztelenül feküdtem előtte, teljesen kiszolgáltatva, de nem siettünk sehova, így azonnal egy csókot loptam tőle. Minden érintése, csókja egyre közelebb vitt oda, ahol mindig vele akarok lenni! Vele akarom a mámor minden formáját kiélvezni! Ciki vagy sem, teljesen elgyengültem, így hagytam, hogy tegyen velem azt, amit csak szeretne. Végigcsókolta a mellkasom, majd a bimbóimat is kényeztette, hiszen tudom, neki ez a fétise. Én pedig felszabadult voltam, boldog, és ezért is kerültem olyan állapotba, hogy már csak arra eszméltem: elnyel engem.
– Azt a rohadt! – hörögtem szinte a gyönyörtől.
Egyből a hajába kaptam, és diktáltam neki az iramot. Feje fel- s lejárt a farkamon, közben a nyelvével is körözött rajta. Egyszercsak kiengedte a farkam a szájából, kéjesen végig is nyalta, egészen addig, amíg el nem érte a golyómat. Már azzal játszott, csókolta azt is, közben akeze sem állt le, én pedig arra gondoltam, hogy a kényeztetést én terveztem! Én akartam ma őt a fellegekbe repíteni!
– Mi... a... fasz!
Még a gondolataim is abbamaradtak, ahogy megéreztem, hogy a gátam és az ánuszom simogatja már, miközben makkom szívja meg. De mielőtt szólhattam volna, már fel is nyomta nekem az első ujját.
– Most én szeretném, drágám! – jelentette ki, én pedig nem ellenkeztem vele, mert hiába én vagyok a domináns a kapcsolatunkban, azért alkalmanként engedek neki.
Hiszen ugyanazt éreztem, mint három éve, amikor megismertem, és testem a vágy hajtotta felé. Testem tiszta libabőr, ahogy már a bejáratomnál játszik, én pedig nem állítom le, hiszen így is ki tudom mutatni neki, mennyire szeretem, na, meg olyan állapotban vagyok, hogy a kényeztetésétől már csöpög az előnedvem. Ujjait úgy vezeti belém, mintha mindennapos lenne, hogy ő lesz felül, ő tesz magáévá engem. Mindez csakis az ő tehetséges szájának, ujjának köszönhető. Jómagam még mindig csak hörgök, úgy érzem, ha nem csinál valamit, valami többet velem, magam alá gyűrőm, és úgy megdugom, hogy abban nem lesz köszönet! Talán megérezte, hogy az őrület szélén állok már, mert abbahagyott mindent, majd fölém támaszkodott.
– Annyira szép vagy ilyenkor, kiszolgáltatott helyzetben! – súgta az ajkamra. majd mielőtt még elküldeném Kamcsatkába, máris a számban kutakodott a nyelve.
Imádom, amikor egy bújós kiscica, és úgy táncol, ahogy én fütyülök neki, de azt is, amikor ő dominál felettem, én pedig a kielégítéséért küszködök.
– Csinálj valamit, drágám, mert... – fenyegettem Istit, de ő csak nevetett.
A sarkára ülve nézett végig izzadságtól fénylő testemen, majd jobb kézzel a bimbóm kezdte gyúrni, izgatni
– Utoljára szólok, drágám, különben... – nem tudtam folytatni a mondandóm, mert egy hirtelen mozdulattal elmerült bennem.
Hátrafeszítettem a fejem, mert fájt egy kicsit, de a kéjhez képest a fájdalom elenyésző lett.
– Különben? – kérdezte, majd egyből kihúzódott belőlem, csak azért, hogy egy újabb, nagyobb lökéssel merüljön el bennem.
Én már nem válaszoltam, nem fenyegettem, csak élveztem minden egyes lökést, amivel a kéj felé taszított engem. Az előjátékkal együtt talán húsz percig tartott az első menet, és itt a hangsúly az elsőn van ám, mert hiába is élveztem egy óriásit, – amiből még a virágos tapéta is kapott – ma éjjel nem hagyom nyugton a szerelmem! Fáradtan szuszog rajtam, a farka még mindig bennem lüktet, és az istenért sem szakítanám meg ezt a percet! Mégis beszélnem kell vele, mielőtt én is eljuttatom őt oda, ahova pár perce ő engem. Pont ezért, na, meg azért is, hogy nehogy elaludjon a drágám, csókolgatni kezdtem. Rövid haja tiszta víz, mint az én vállamig érő tincseim is, de ez nem tart vissza abban, hogy simogassam őt.
– Beszélni akarok veled, drágám!
Hülye fasz, te aztán tudod, hogy fogj bele egy komoly témába orgazmus után!
– Baj van?
Na, erről beszéltem! Isti riadt arccal nézett, és készült lemászni rólam.
– Nem! – rántottam vissza, hiszen a teste máris hiányzott nekem, na, meg a farka is, amely kicsusszant belőlem. – Berlinbe kell mennem egy évre!
– Mi? – próbálkozott újra kimászni a karjaim közül, a hangján pedig hallottam, hogy szomorú. – Ez a búcsúéjszakánk? Mikor indulsz? Hazajöhetsz néha? – sorolta a kérdéseit, miközben folyamatosan elcsuklott a hangja.
– Nem! Nem tudom, és nem! – válaszoltam én is, bár szemét dolog, tudom, de húztam az agyát kicsit Istinek.
– Ne csináld! – rimánkodó szemét látva már nem bírtam tovább, meg aztán tudom, hogy ezek után megbüntet majd engem.
– Volt egy dal a koncerten, amit ahogy meghallottam, megvilágosodtam. " A szerelem ott van, ahol rátalálsz! Hallgass a szívedre! Drága, hadd legyek a részese..." – már az én hangom is elcsuklott, a drágám pedig sírt a mellkasomon.
Tudtam, hogy sikerrel jártam, de hiába is ért célba a szerelmi vallomásom, volt még egy dolog, amit meg kellett tőle kérdeznem. Lágy csókot nyomtam az ajkára, amibe ő bele is hüppögött, de én nem akartam húzni tovább az időt! Beszélnem kellett vele, különben hiába volt minden.
– Berlinbe kell költöznöm egy időre az új gépek miatt. Tegnap tudtam csak meg, amikor elmentem tőled. Ugyan, nem adtam még választ rá, de...
– De te menni akarsz... – suttogta lemondóan.
– Igen! Veled! A párommal! Ez a lakás kell Noéminek, és te oda is fogod neki adni! Mi pedig ott szabadabban élhetnénk! – nem akartam egyelőre többet mondani, pedig az én fejemben már megszületett a terv.
Vártam a válaszát, közben meglepett, vagy inkább döbbent arcát néztem.
– Komolyan gondolod?
– A legkomolyabban! Hiszen...
Ki akartam mondani a szót, amire várt, nem csak célozni rá, de ő megelőzött engem.
– Igen! Igen! – kiáltotta, és az ajkam csókolgatta közben. – Szeretlek!
A csókok után tervezés: mit, hogyan fogunk csinálni, majd egy újabb, szenvedélyes egybefonódás következett, egész addig, amíg már szinte végelgyengülésben nem aludtunk el. Szerelmes vagyok, és vállalom! Meg fogom élni vele ezt a szerelmet, ezt az álmot!
Az átkefélt éjszakának, na, meg a koncert fáradalmainak köszönhetően, jóval dél után ébredtem csak fel. Engem nem zavart, hiszen határtalanul boldog voltam, úgy éreztem, végre sínen van az életem azzal az emberrel, akit szeretek, és ő is viszontszeret engem! Isti belém gabalyodva aludta még az igazak álmát, arcát szorosan a mellkasomba nyomta. Éreztem, ahogy lehelete a bimbóm körüli kis szőrszálakat cirógatja. Én mosolyogtam csak rajta, majd csiklandozni kezdtem, de nem úgy, mint egy normális ember, mert én a fenekén, és forró bejáratán járattam az ujjaim, hátha arra felkel. De nem! Hiába is köröztem ott, ahol a szívem szerint a legtöbb időt töltöttem volna, ő aludt tovább, mint aki három műszakot nyomott le.
Tápos! - súgtam az ajkaira, majd felkeltem mellőle, mert hívott a természet, na, meg már a gyomrom is kajáért hisztizett. Gyorsan elintéztem a dolgom, majd a hűtő elé álltam, gondoltam, meglepem a drágámat! Az új becenév ismét vigyort csalt az arcomra, így is álltam neki, hogy valami ehetőt kotyvasszak. Oké, ez túlzás, de azért próbálkoztam.
– Ébredj, drágám! – suttogtam az ajkára, amint tálcán bevittem neki az elemózsiát.
Isti aludt tovább, én pedig ekkor nyúltam a farka után. Erre mindig felkelt, ahogy elkezdtem finoman játszadozni vele, legalábbis eddig. A harmadik rántásnál tartottam, amikor hallottam, hogy másképp szuszog már, majd amint megmarkoltam a zacsiját, akkor kezdett csak mocorogni a drágám, majd rám morgott.
– Nem volt elég éjjel, drágám? – kérdezte, de máris hanyatt vágta magát, én pedig erre vártam, így mindent abbahagytam, amivel eddig foglalatoskodtam. – Most miért? – kérdezte szinte hisztisen, de már mászott is rám.
– Mert lassan két óra, és nekem mennem kell! Csináltam ebédet! – jelentettem ki büszkén, mire Isti kuncogni kezdett.
– Nem is tudsz főzni, Zsozso! – közben kíváncsian nézte a tálcát mögöttem.
– Nem, de próbálkozni attól lehet! – vágtam rá durcásan.
– Próbálkozni csak a kutya szokott! – kuncogott tovább a fiú, akit mindennél jobban szeretek, és én ezért sem haragszom rá, csak vele nevetek.
Elétoltam a tálcát, amelyen a párizsis kenyér és a fekete tea csak arra várt, hogy felfaljuk végre, de előtte egy isteni nyelves csókot váltottunk, és csak utána álltunk neki az evésnek. Az étkezés és a beszélgetés ugyancsak elhúzódott, mert mielőtt még Isti elengedett volna, leápolt engem, és mivel én sem vagyok semmi jónak elrontója... boldogan belementem.
Esküszöm ez a fiú telhetetlen!
Így leszívva... Nem tudom, te most mire gondolsz, de én az energiámra értettem! Szóval fáradtan remegő, ingatag lábakkal indultam haza. Teljesen fel voltam készülve rá, hogy apám a kimaradás miatt majd megint fejtágítást tart, főleg azért, mert neki nem mondtam el, mit beszéltem meg a gyárral. Amint beléptem a panellakásunk ajtaján, tudtam, hogy jól gondoltam, mert be se csuktam az ajtót, apám máris szidott, átkozódott.
– Hol voltál, öcsi? – szaladt elém egy kócos, kisírt szemű Zsófi. – Apa reggel óta iszik és téged szid.
– Bocsi, hugi! – simítottam meg a vállát, és épp akkor lépett elém apám.
Időm sem volt felfogni, hogy ott áll előttem részegen, és így azt sem, amikor lekevert egy pofont nekem, és oldalra csuklott a fejem.
– Hol a kurva anyádba voltál, te büdös kölyök! – ordibált velem, és már emelte is a kezét újra felém.
– Istinél aludtam! – ordítottam rá én is, hiszen már mindegy, így is zabos az öreg. – Felnőtt vagyok, odamegyek, és azt csinálok, amit akarok!
– Felnőtt? – ordít vissza, közben a kezét rángatja, amit megfogtam, hogy védjem magam, és nem is engedtem el. – Rajtunk élősködsz, állandóan azzal a faszival vagy! Csak nem buzi vagy?
Az első döbbenet után jött a második, én pedig hirtelen meg sem tudtam szólalni. Zsófira néztem, aki már zokogott, majd anyámra, aki szintén sírt, és rázta a fejét.
– Ne mondj neki semmit! – tátogta nekem anyám, és ha akkor tudom, mi következik, talán hallgatok is rá.
– Igen, apa! – felszívtam magam, és úgy álltam apám elé, aki fél fejjel magasabb nálam.
– Mi igen? – kérdezte, és láttam rajta, hogy már el is felejtette, mit mondott az imént, mire mondtam igent neki.
– Meleg vagyok! Isti három éve a szerelmem!
Én ugyan megkönnyebbültem, mintha egy tonnás betontömböt leemeltek volna a szívemről, hiszen a lebukás miatt rettegtem, de anya és Zsófi felzokogott mellettem. Hirtelen nem értettem miért, hiszen ők az első perctől kezdve tudnak rólam. Majd, amikor megértettem végre, megéreztem apám öklét az arcomban, majd a gyomromban... Akkor már tudtam, mi volt zokogásuk oka! Apa mindig is ilyen volt: a gondjait férfiasan, beszéd helyett az öklével intézte el. De könyörgöm, én a saját vére vagyok, nem egy idegen! Én sem vagyok egy ropi, de nem ütöttem neki vissza! Gondoltam, egy-két pofont kibírok én is! Nem tudom, hány pofont kaptam, talán hatot számoltam, mikor anya és Zsófi kettőnk közénk állt, mert tudták, hogy én nem hátráltam volna. Zsófi kirángatott a lakásból. Éreztem, hogy az orrom eltört, a szám és a szemöldököm felrepedt, de nem érdekelt! Csak az volt fontos, hogy a titkolózásnak végre vége! Akkor még nem is sejtettem, hogy a vallomásommal, és apám tettével egy új élet vár rám. Egy olyan élet, amelyről mindig is álmodtam, talán a szerelmem oldalán.

1997. április. 10.
– Apa! Nem unod még ezt a dalt? – kiabál hátulról Noémi, közben egy dinnyés rágót pukkantgat.
– És te a rágózást, kislányom? – kérdezek vissza, közben lejjebb halkítom a dalt a magnón.
– Nem! Mondd már el, miért szereted ezt a nyálas Modern Talkingot, ami már lejárt lemez, ráadásul otthon csak a metál zene szól!
– Már meséltem neked, hogy ott voltam a koncerten a nénikéddel, és nekem nagyon szép emlék! – hátranéztem rá a visszapillantó tükörből, de ő már nem is figyel rám, javában tetriszezik.
Ahogy hazaértünk, a kisasszony azonnal felszaladt a szobájába, még az ajtót is magára zárta.
– Kiskamasz! – kuncog szerelmem, miközben a kabátom hámozza le rólam.
– Az! Olyan, mintha én lennék a vér szerinti apja! Sokszor hasonlít Zsófira. – kacagok, majd ölelésbe vonom szerelmem, és a nap csúcspontját, a csókomat követelem.
Két karját azonnal a nyakam köré fonja, és reagál ajkam, majd nyelven játékára. Úgy csókol még most is, tizenhárom év után, hogy a farkam azonnal tótágast áll, pedig alig ért még hozzám!
– Apa, mit főztél? – a lányunknak megint csak remek az időzítése, ugyanis épp a nadrágja alá fúrtam a kezem, és a fenekére marnék...
– Rakott krumplit, – válaszol a drágám, majd egy apró puszit nyom a számra, és kelletlenül, de kibontakozik ölelésemből – azzal a kolbásszal, drágám, amit anyukád küldött.
Az étkező felé veszi az irányt, Noémi a nyomában, közben még mindig lufikat fúj vagy pukkantgat. Apukája rászól, mint én magam is korábban az autóban, majd ahogy a gyermek a markába köpi a rágót, már ketten terítik meg az asztalt.
Én pedig itt állok a félfának dőlve, és őket nézem. A szeretet, a harmónia lengi körül kis családunkat, pedig Noémi nem is vérszerinti gyerekünk! Ez lényegtelen, mert mi mégis ugyanúgy szeretjük őt! Nálunk nincs verés, szidalmazás, vagy hangos szó. Egyszerűen észérvekkel hatunk rá, ha valami nem jó. Noémi a drágám feleségének a kislánya, aki miatt hajlandó volt válni, persze a lakásért cserébe. Azonban Noémi meghalt, amikor a kicsi lány épp csak kétéves volt, és papír szerint Isti az apja, így magunkhoz vettük a kis lurkót. Addigra mi már itt éltünk Berlinben, mert amikor szint vallottam apámnak, – amit tudjuk jól, ő hogyan fogadott – kórházba kerültem. Onnan pedig már nem mentem haza többet, vagyis de, csak az új otthonom, menedékem Isti lett. Ő végig mellettem volt, nem zavarta, hogy néznek ránk, miket suttognak a hátunk mögött. Sőt, amikor az orvos az AIDS-ről beszélt, akkor is fapofával hallgatta a kiselőadását végig. Így amint kiengedtek, hozzáköltöztem pár napra, majd ő is jött velem Németországba. Bár a szívem megszakadt anyáért és Zsófiért, hogy őket hátra kell hagynom, nekem van saját életem, amit úgy kell megélnem, ahogy, és akivel én azt akarom. Az én szívem pedig egy férfiért dobogott, és csakis vele tudtam elképzelni a jövőt, akármennyire is nehéz hónapok előtt álltunk. Könnyes búcsút vettünk, de nem örökre, hiszen Berlin nem a világ vége. Majd amint mi megszoktuk az új világot, a szabadságot, Zsófi is utánunk jött. Itt él ő is egy normális pasi feleségeként, három gyermek anyukája. Anya nem vált el, és igazság szerint, ezt a húgom és én sem szerettük volna. Ráadásul anya szerint apa már békülne velem... de én – hiába jót tett velem a verést leszámítva – makacs vagyok, én nem engedek...
– Gyere, drágám, enni! – simít ujjaimra szerelmem, majd lábával ki is tolja a széket nekem.
– Hmm... Apa, ez nagyon finom! – értékeli Noémi hümmögéssel az ételt.
– Isteni, drágám, ahogy te magad is, – közel hajolok Istihez, hogy vallomásom a lányunk ne hallja meg – és én mindennél jobban szeretlek téged!
A szerelem ott van, ahol rátalálsz.