Novelláim

Jelmezben vett szerelem

Iszonyatos fejfájás közepette ébredtem fel. Olyan érzés volt, mintha a koponyám belülről akarták volna szétfeszíteni. Óvatosan nyitogattam a szemeim, de bár ne tettem volna! Kint már sütött a nap, és gyenge fénye is volt elég erős, hogy úgy érezzem, a fejemben a nyomás az ezerszeresére nőtt. Nyögve húztam arcomra a lila huzatba bújtatott, liliom illatú párnát. Várjunk csak? Lila huzat és liliom illat? Mégis hol a jó büdös picsába tértem én magamhoz? Időm sem volt gondolkodni, mert nyílt a szoba ajtaja. Egy igazán dögös férfi lépett be rajta kezében egy tálcával. Fekete haja az álla alá ért, kék tekintete szikrázott. Nekem akaratlanul a kétezres évek elején divatos emo stílus ugrott be róla, bár ez lehetett azért is, mert a szeme feketével volt kihúzva, a szemhéja szintén, de ha őszinte akartam lenni: még be is jött. Kissé feminin srác volt, de tetszett az, ami elém tárult. Izmos testét nem fedte semmi, így tökéletes rálátásom volt mindenre. Szépen kidolgozott felső testére, izmos combjaira, kicsit sem elhanyagolható méretére.

Lassú mozdulatokkal követtem, ahogy jött az ágy felé. Szélesen mosolygott, és lágyan ringatta a csípőjét, de észrevettem, hogy mozgás közben néha meg-megrezzen. Ha fáj neki a mozgás, akkor nem én voltam este megbaszva. Még mindig egy kicseszett tenyészállat vagyok! Arrébb akartam csúszni, hogy kényelmesebben elférjünk, de kegyetlen fájdalom nyilallt a fenekembe. Na, ennyit arról, hogy nem kúrtak meg! Letette a tálcát az éjjeli szekrényre, és a kezembe adott egy aszpirint és egy pohár vizet.

– Gondoltam, ez jól fog jönni! – hangja megsimogatta az egész testem, kifejezetten azt a bizonyos részem, ami már csak attól merev lett, ahogy engem nézett. – Este alaposan kiütötted magad.

– Szex előtt vagy után? – kérdeztem meg halkan.

Nem volt mit szégyellem, mégsem tudtam volna hangosabb lenni a fejemben tomboló végtelen dobolás miatt.

– Hol vagyok?

– Közben, és utána is. – simított az arcomra, amitől úgy éreztem, hogy villám fut végig a gerincemen. – Nyugi, szívem, egy barátom lakására hoztalak, mert hazáig nem bírtad volna ki.

Lenyeltem a nekem szánt gyógyszert, és elterültem az ágyon. Behunyt szemekkel vártam, hogy hasson. Ahogy ott feküdtem, és a fájdalom alábbhagyott, jutottak eszembe az este eseményei...

Egy jelmezes bálra voltam hivatalos. Peti hívott meg, a legjobb barátom. Sőt már-már testvérem. Sok év barátság után mondhatom annak. Vártam is a bulit, hiszen a városi meleg pasik krémje volt meghívva. El sem hittem, hogy a nevem a vendéglistán szerepelt, bár ha tudtam volna, hogy miért, el sem mentem volna.

Az egész rendezvény azért lett megszervezve, hogy a hozzám hasonló dögös, szexi, de szingli meleg pasikat elárverezzék. Csak itt nem egy pódiumon állva várta az illető, hogy kimondják, ki mennyit ajánlott érte, hanem amíg ő jól érezte magát, a feje felett az üvegiroda falain belül mondták ki az árverés nyertesét. Miután elkelt, a tulajdonos lement, és együtt szórakozott a megszerzett zsákmánnyal.

– Ugye tudod, hogy nem vagyok tárgy? – ültem fel, és néztem farkasszemet az előttem mosolygó pasival. – Mennyit fizettél értem?

– Nem, nem vagy tárgy, a pasim vagy. – nyúlt a kezemért, de elrántottam. Megdöbbent, és nagyot sóhajtott. – Nem az összeg számít. Igazából meg sem vettelek. Csak nem akartam, hogy valamelyik kivénhedt fasz karmai közé kerülj.

– Most legyek hálás? – fakadtam ki. Sötétbarna szememben harag gyűlt. Éreztem, hogy a düh átjárja az egész testem. – A neved sem tudom, hogy lehetnék a pasid? Te gondolom, tudod az enyém.

– Téged Meleg Milánnak hívnak. Most kérdezzem meg, hogy anyádék voltak ilyen viccesek, vagy a sors fura fintora, hogy tényleg meleg vagy? Amúgy engem Buzi Balázsnak hívnak, de tudhatnád, hiszen egy helyen melózunk.