A történet átírás alatt áll!
Naim Tisserand feketevérű vízköpő, ami sokszor inkább hátrány, mint előny. A vízköpőklán nem fogadja be, tagjai legszívesebben kinyírnák őt. A fekete vére miatt vigyáznia kell, hogy mások ne lássák vérezni. A szerelemről...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Chubby éppen az egyik fatörzs tövében könnyített magán, én meg közben válaszoltam anyu aggódó üzenetére, amiben megkérdezte, hogy hol vagyok.
Néha annyira idegesítőek a szüleim! Értem én, hogy aggódnak, meg minden, de na...
A kezemmel együtt a zöld mellényem zsebébe süllyesztettem a telefont. Bár sütött a Nap, így is majd meg lehetett fagyni a széltől. Ilyenkor októberben a szél fagyos lehelete kezdte legyőzni a Nap meleg simogatását. Az idei ősz elég hidegnek ígérkezik. Talán már nem ártana előkeresnem a kabátomat, meg a téli cuccaimat.
Körbepillantottam. A leheletem rövid életű felhőként szállt fel a levegőbe. Chubby neszezését leszámítva teljes csend honolt a narancssárgás lombkoronájú fák alatt. Még a madarak is ritkábban hallatták a hangjukat.
Egy harmincas éveiben járó pasas sétált felém az ösvényen. Gyors léptekkel közeledett, miközben a fatengert pásztázta. Hosszú, fekete kabátja nem volt becipzározva, ami miatt a szél köpenyként lobogtatta a háta mögött a ruhadarab alját. A kezében egy már szinte teljesen elszívott cigaretta füstölgött.
Ugye nem...
De.
Már a bunkó tekintetéből tudtam, hogy mit fog csinálni a csikkel.
A férfi füstszagot húzva maga után elsétált mellettem, majd egy olyan 10-12 méterrel arrébb eldobta a cigarettát. Az hangtalanul landolt a lehullott falevelek között, miközben a pasas zsebre dugta a kezeit és továbbsétált.
Még akkor is dühösen bámultam utána, amikor már a fák törzsei rég eltakarták előlem. Chubbyt magam után rángatva odasétáltam a helyhez, ahol a seggfej szemetelt. Legszívesebben a csávó után kiabáltam volna, de nem volt elég bátorságom hozzá. Még ahhoz is gyáva vagyok, hogy szemkontaktust vegyek fel másokkal, nemhogy lekiabáljam őket!
Fújtatva hajoltam le a csikkért. A füstölgő vége még izzott és a meleg hamuja elfogta az ujjaimat.
Ennek átkattant, vagy mi a rosseb? A még izzó cigicsikktől könnyedén lángra kaphatott volna az avar.
Egy ideig még így, a gondolataimba merülve ácsorogtam az ösvény közepén, majd egy álmos sóhajtás kíséretében tovább indultam.
Talán tegnap este nem kellett volna hajnali kettőig fent maradnom olvasni...
-Étiennette? - zendült fel egy ismerős hang a hátam mögött, mire összerezzentem és olyan gyorsan fordultam hátra, hogy a lendülettől sikerült majdnem hátravágódnom.
Naim méretes alakja közeledett felém tétova léptekkel.
A szürke, már-már ezüstös haját hátrafogta egy apró copfba, de a szél kicibált belőle néhány hajszálat, amik most vidáman lengedeztek a feje körül. A bőre a narancssárga környezet miatt már megint halványszürkének tűnt fehér helyett, amitől úgy éreztem, hogy nem egy emberrel, hanem egy életre kelt szoborral állok szemben. Ráadásul még az öltözete is színtelen volt.
