Igen // Lando Norris ff.

8. fejezet

Kezemben Daphne-val kopogok be anyáékhoz, de meg sem várva a beinvitálást, belépek. Hangosan köszönök, de megtorpanok, amikor senkit sem látok a házban. Értetlenül ráncolom a szemöldököm, és beljebb lépek. Rögtön a nappaliba veszem az irányt, ledobom a kanapéra a táskát, benne Daphne cuccaival. Átlépek a konyhába. Sehol senki. Már kezdek aggódni, amikor meghallom a halk beszélgetést a hátsó ajtó felől. Kilépek a folyosóra, végig sétálok rajta, majd kivágom a szúnyoghálós ajtót . Nagyot csattan, mire mindenki felém néz.

Ismerős és ismeretlen arcok néznek rám. Először Daniel ocsúdik fel, és elém lép, eltakarva a látogatóktól.

- Emily, de jó újra látni. - Ölelés érdekében hajol felém, de én elhúzódom. Szikrázó tekintettel nézek rá, képtelen vagyok leplezni a haragomat. Elhúzza a száját, látom a szemében a megbánást, de egy csöppet sem érdekel. Ellépek tőle, mire anya és apa ugrik elém.

- Mi a fene folyik itt? - Kérdezem egyre ingerültebben.

- Gyere, menjünk be - próbál anya betessékelni a házba. Földbe gyökerezik a lábam, amikor meglátom a nő válla felett Lando arcát. Engem bámul, és a kezemben alvó gyermeket. A keze megremeg, hirtelen a mellette álló lány kiveszi a poharat a kezéből, és aggódva áll elé, így eltakarva előlem a fiút.

Tompám érzékelem a világot, ahogy apa átkarol, és arrébb vonszol a kíváncsi tekintetek elől. Visszalépünk a házba, a konyhába kísér és tölt egy pohár innit, de nem tudom, hogy mi lehet benne. Anya elveszi Daphnet, nem ellenkezem, helyette a pohár felé nyúlok és egy húzóra megiszom a tartalmát. Csípi a torkomat az erős alkohol, majdnem felköhögök, de inkább egy újabb adagot kérek.

- Szólni akartunk, de előbb jöttél, és nem maradt rá időnk. - Magyarázza apa, bűnbánón néz rám. Végre ráerőltetem magam, hogy a szemébe nézzek. 

- Volt egy egész hetetek figyelmeztetni. - Csak suttogásra telik tőlem, de még így is karcos a hangom.

- Nagyon sajnálom. - Azzal nem érek semmit, gondolom, a haragtól és a hirtelen alkoholtól teljesen kifordulok. 

- Kell egy kis friss levegő. Hol van Daphne? - Kérdezem, de közben már elindulok a bejárati ajtó felé.

- Anyukád kivitte bemutatni a vendégeknek.

Lando Norris szemszöge:

Amikor megláttam Emilyt, karjaiban tartva a mi gyermekünket, majdnem elhánytam magam. Nem akartam mást, csak odarohanni, és letérdelni elé, könyörögtem volna mindenki előtt, hogy fogadjon vissza az életébe, mert hiányzik. Bármennyire is próbálom elfelejteni, Luisinha ezért lett a barátnőm, de képtelen vagyok. Képtelen vagyok mást szeretni, csakis Emilyt. 

- Jól vagy? - Áll elém Luisinha eltakarva előlem Emilyt. Megrázom a fejem, belebámulok barna szemeibe. Odanyújtja az vizemet, és elveszem tőle, de ahogy a számhoz emelem, megremeg a kezem, majdnem magamra öntöm. Megfordulok, a mögöttem levő asztalra lerakom a poharat, és két kézzel kell megkapaszkodnom, nehogy a földre vágódjak.

Luisinha a hátamra fekteti a kezét, és elkezd simogatni, de ezzel csak ront a helyzeten, mert rohadtul nem neki kellene hozzám érnie. Ellököm magamtól a karját, és a hátsó ajtó felé veszem az irányt, gondolva, megkeresem azt, aki igenis hozzám tartozik, de megtorpanok, amikor észre veszem Gracet, amit kilép, a karjában már felébredt, és izgő-mozgó csöpséggel.

Lassan sétálok oda, alig tudom egyik lábamat a másik elé tenni. Grace is meglát, és bátorító mosollyal néz rám.

- Lando, ő itt Daphne. - Mutat be a lányomnak. A saját lányomnak nem kellene bemutatnia senkinek. Dühös köd lepi el az agyam, most érzem csak igazán, hogy mennyire fáj az elszakítás. Aztán, ahogy rám pillant Daphne, és mosolyra görbül a szája, nem tudok haragudni. Daphne nem tehet semmiről. Átveszem Gracetől, döbbenten fogom a kezemben a picit, de ő egy cseppet sem zavartatva magát rötyög és kis kezecskéit felém nyújtja. Könny gyűlik a szemembe, nem tudom elhinni ezt az egészet.

- Szia Daphne - rámosolygok, és folytatnám a mondatot, de nem tudom szabad-e, így kérdőn nézek a még mindig mellettem álló nőre. Rám néz, és bólint, bíztat, hogy mondjam ki. Visszafordulok a kezemben levő csodához. - Én vagyok az, az apukád.