Stay away from me..

A kezdetek kezdete..

2013. Nyarán voltunk, amikor a családdal éppen az unokatesóm sikeres diplomáját ünnepeltük. Még nem is sejtettük mi vár ránk órákkal később..

-Riley, Kicsim hozol ki még egy kis nassolni valót a vendégeknek? - Szólt hozzám édesanyám a kert másik végéből.

-Persze anya! - Kiabáltam vissza neki miközben utam a konyha felé vezetett.

Nagyjából 10 percet kerestem a cseszett rágcsát, mire hírtelen sikításra lettem figyelmes.

-AHHHHHHH!

Mindent eldobva futottam ki a házból, egyenesen a kert felé. Szemeim kitágultak, a testem lefagyott.. A kertünk lángokban állt, a családomat pedig valami mutáns szerű undorító lény éppen kergette vagy volt olyan akit már darabokra tépett.. A báttyám véres arccal futott felém kiabálva nevemet.. De én csak erős sípolást hallottam a fülemben. Lassan körbenézve láttam egy sötét kapucnis alak, mellé két sárga világító szempár. A kezei körül sárga füst látszódott.. majd elővett egy könyvet miközben rám nézett. Olyan érzésem lett mintha valaki a fülembe  súgott volna valamit, ami egyre hangosabb lett. Nem értettem milyen nyelven beszélt hozzám, vagy egyáltalán beszélni akart-e hozzám. A kezeimen égő érzést észleltem, majd láttam ahogy minta szerűen a bőröm megég. Sikoltottam ahogy csak bírtam, a báttyám eközben a kezemnél fogva rángatott be a házba. Majd bújtatott el az egyik ruhás szekrényünkben. A fájdalmam továbbra sem múlt így az egyik ott talált ruha darabot a szám köré tekertem és rá haraptam. Sikoltozást hallottam mindenhonnan, a szívem hangja erősödni kezdett majd minden elsötétült. Órákkal vagy percekkel akár napokkal később megébrendtem a rendőrautó szirénájára. Hallottam ahogyan bejöttek a házba, majd lassan kinyílt a szekrény ajtó és egy férfi meglepődötten néz végig rajtam.

-Találtam valakit aki él! De szerintem ide a MSV, fog kelleni plussz egy mentős osztag az emeleten lévő hálószobába. -Rádiózta be.

Levettem a számról a kendőt remegő kézzel, miközben végig néztem a kezeim, ahogy megvoltak égve.

-Kérem.. segítsen.. a családom.. a szüleim.. mi törtent velük.. velem mi történt.. félek.. kérem segítsen.. -mondtam konkrétan sírva. Mire a rendőr a kezét nyújtotta. 

A mentősök pillanatokon bellül megérkeztek, egy pokrócot körém tekerve kísértek ki a házból, sikerült egy pillantást vetnem a hátsó udvarra. Minden csupa vér, emberi maradványok.. a grill még mindig bekapcsolva a kis sütögetéshez.. Miért történt ez..? Miért pont velem.. velünk.. Egy érthető szót nem tudtam kiszedni a körülöttem a munkályukat végző emberekből. Csak az járt a fejemben miért történhetett mindez.. A mentő autó szélén ültem a kis pokróccal, a mentősök éppen vért vettek tőlem amikor is egy fény csíkot láttam ami nem később becsapodott a földbe. Egy nő volt az. Tudtam róla hogy vannak mutánsok a világunkban és hogy ők védenek minket, de hogy ellenséges mutánsok is lennének.. Ráadásul pont itt ebben a városban..

-Miről lenne szó?- fordult az egyik rendőrhöz az égből pottyant hölgy.

-Róla- mutatott felém. Miközben egy mappát mutogatva sutyorogtak valamit. 

Lassan elkezdett felém sétálni az említett két személy. Én hírtelen nem tudtam mit tegyek így a földet kezdtem el nézni.

-Te vagy Riley Hollson?- szólr hozzám egy női hang.

-I..igen..- néztem fel.

-Sajnálom hogy ilyen szörnyű dolog történt veled és a családoddal. Jajj el is felejtettem, Hope lennék az MSV-tól. Ha nem értenéd a Mutáns Szakosztály Védelmezői-től. Ami végülis egy olyan alakulat/ iskola ahol a mutánsokat képezzük/ segítsük a jó útra térésre és az erejük megtalálásában. Azért jöttem ide mivel a rendőr kollégák jelentették a te túlélésed és a furcsa égési sérülést a kezeden amit nekünk ki kell vizsgálnunk.- mondta komoran ezek szerint Hope.

-Én ezt nem értem.. Minek ide az MSV vagy micsoda.. A családom halott.. mert nem értek ide időben.. Ezt meg nem értem hogy került rám,hogy égettem meg magam.. Vagy miért pont én éltem túl nem pedig a bátyám vagy a szüleim..- mondtam könnyes szemekkel..

-Figyelj drágám, nem akarlak megijeszteni de valószínűleg egy alakító mutánssá tett a nagy kalamajka közben.. Ezért szeretnélek megkérni hogy tarts velünk. A bent lakásos iskolában több esélyed lenne az élet elkezdésére mint itt kint nevelő szülőkkel, mivel még kiskorú vagy.. 

Ekkor gondolkodás nélkül csak bólintottam. Nem tudtam jó döntést hozok vagy sem..