A nyár első napja

Szevasz öcsém

Péntek este volt, Norbival kint ültünk a réten a város szélén. Már legalább a harmadik cigijét szívta. Nem értem minek kell ennyit szívni.

- Nem bírom már Dorcit – nézett fel Norbi, miután befejezte a cipője kitartó bámulását. Meghúztam a sörömet és vártam a folytatást.

- Nem tudom már milyen hangulatban lesz amikor találkozunk... Amikor minden jó, már akkor is csak szorongok, hogy ez csak a vihar előtti csend, de nem tudom mi lenne velem nélküle. Veled mi van Enikő óta?

- Semmi... Mi szerintem nem is jártunk igazán, azóta nem is beszéltünk. Tudod van az amikor az ember alapból egész jól elvan, aztán meglátod az insta story-ját, el van cseszve az egész napod, szomorú vagy és amikor végre elalszol vele álmodsz.

- Hát ez jó szar, öcsém.

- Tudom.

Én is rágyújtottam. Egy darabig csöndben ittuk a sörünket egymás mellett, majd Norbi megbontott egy üveg bort én pedig előhalásztam egy kis üveg vodkát. Ittunk. Masszívan. A szívem majd beleszakadt abba, hogy talán soha többé nem láthatom Erikát. Érzelgős fasz vagyok, azt hiszem. Sok szerelmem volt már, sok szerelmi bánattal és minden alkalommal úgy éreztem más lesz mint a többi, de végül sosem szeretnek viszont. Soha senki nem szeretett még viszont. Nem mintha annyira menthetetlenül magányos lettem volna, de nehéz volt újabb és újabb lányokon túltennem magam. Általában úgy egy évig tartott, mire képes voltam mást szeretni. Osztálytársak, Norbi húga, a lány edzésről... és most Erika. Nem tudom különlegesek voltak-e, egyiküket sem ismerhettem meg olyan mélyen.

Egyre részegebbek voltunk, Norbi már alig tudott egyenesen nézni. Meghúztam a bort. Norbi a kezembe nyomat a vodkát. Azt is meghúztam. Marta a torkom. Gusztustalan. Szédültem. Egymásba kapaszkodva indultunk el. Támolyogtunk. Elestem. Norbi fel akart húzni. Mellém esett. Felálltunk. Egy falnak támaszkodom. Hánynom kell. Hányok. Képszakadás.

Irgalmatlanul fájt a fejem és kavargott a gyomrom. Úgy érezte, mintha valaki rángatna és néha a falba csapná a homlokom. Teljesen ki voltam száradva. Norbi mellettem feküdt. A padlásukon aludtunk. Ő még aludt, én meztelen voltam. Kimentem a fürdőbe és azonnal megértettem pucérságom okát: az ingem teljesen össze volt hányva. Bazmeg. Felvettem a gatyámat. Megint hánytam. Szerencsére most a wc-be és nem magamra. Már előre tudtam, hogy egész nap kibaszott másnapos leszek, de ez legalább kiverte a fejemből Erikát. Jól kezdem a téli szünetet...

Otthon feküdtem az ágyamban, anyáék jól megsértődtek, hogy túl másnapos voltam a közös ebédhez. Megnyitottam az instát. Az első kép valami reklám volt, alatta Izabella mosolygott pufi télikabátban, bojtos sapkában, a hóesésben. Egész cuki volt, a leírásban Shakespeare idézet, mindenféle vidám emojival. A következő képen Norbi és Dorci smárolt más szinte olyan pofátlanul, mint akik mindjárt dugni fognak. Alatta Erika. Összeszorult a gyomrom, ahogy néztem, hogy valamelyik barátnőjével mosolyogva pózolnak egy tükörbe, mindketten Nirvanás pólót viselnek és bemutatnak a kamerának. Tovább pörgettem. A következő poszt Vilmosé volt. Ő az egyik évfolyamtársunk, tipikus izomagy, aki már rég elitta az agyát. A képen még egy srác volt akit nem ismertem, középen pedig Lenóra állt, akinek mindketten átkarolták a vállát. Valami bulin lehettek, mindhárman alkoholtól homályos arccal, felfelé nézve bámultak bele a kamerába, szájukból cigi lógott. A poszt többi képe is hasonló volt: egy csapat fiú félpucéran, részegen feszít. Lenóra neccharisnyában, keresztbe tett lábakkal ül egy hosszú szőke hajú csaj ölében. Lányok háttal a kamerának egymás seggébe markolva pózolnak. Bazmeg és erről lemaradtam? Vilmosék részegen fekszenek valami kanapén. Valaki hány. Táncolnak. Vilmos egy kleopátra-szerű csajjal smárol.

Idegesen csuktam be az instát, semmi kedvem nem volt mások boldog szerelmi életét bámulni. Hogy megnyugodjak betettem a Szőke ciklon hangoskönyvet lejátszásra és csukott szemmel az heverve hallgattam. Egy fél óra múlva anya nyitott be a szobámba, kezében egy tányér rántott hússal és pogácsával.

- Jobban vagy Rius? - ült le az ágyam szélére.

- Nem tudom – vontam vállat. - Még mindig ki vagyok Erika miatt.

- Sajnálom.

Rávetettem magam a rántott húsra, nagyon éhes voltam és nagyon másnapos.

- Amúgy anya – néztem fel. - A szünetben átjöhet pár haver? Nem buli lesz, vagy ilyesmi, csak beszélgetni.

- Persze, azt a kislányt is hívod filozófiáról?

- Anya! - szóltam rá feszülten – Kérlek akadj le Lenóráról, de igen, ő is jön. Vagyis még nem hívtam meg, de meg szeretném.

- És csinos?

- Anya, kérlek! Semmi extra, de majd eldöntöd. Szerintem áthívom Izabellát, Gerdáékat, meg Norbit és Dorcit is... Bár képzeld, ők most nincsenek olyan jóban.

Igen, ez van, ilyen kínos vagyok, anyámmal pletykálok, de hát ilyen az egyke gyerekek sorsa.

Este volt mire levánszorogtam az emeletről, odalent már minden úszott a karácsonyban. Anya mindent telepakolt égősorral, díszekkel, a lépcsőkorláton manósapkás adventi kalendárium lógott, a tűzhelyen forró csoki gőzölgött, az egész földszint úszott a fahéj és narancs illatában. Anya és apa a kanapén nézett valami romantikus karácsonyi filmet. Odaültem melléjük.

- Miről maradtam le?

- Semmiről -legyintett apa. - Ugyanolyan az összes.

Anya megrovóan húzta fel a szemöldökét, de szóra sem méltatta. A karácsonyi herceg ment, anya odavan az ünnepi készülősért, lehetetlen a mi házunkban nem ráhangolódni a karácsonyra.

Befeküdtem a fürdőkádba, anya már beharangozta, hogy holnap kirándulni megyünk Norbiékkal, úgyhogy feküdjek le időben. Norbi szülei, apa és anya egyetemi évfolyamtársai voltak és azóta is baromi sokat találkoznak, mi pedig már kiskorunk óta elválaszthatatlanok vagyunk a Szabó ikrekkel. Na igen, Norbi húga Etelka, az én első szerelmem. Mint egy tündérmesebeli hercegnő, hosszú szőke haj, rózsaszín ruhák. Ez az idili kép pontosan addig tart amíg meg nem szólal. Megnyitottam a messengert.

Dorián: Szia

Dorián: Szombaton lesz nálunk egy kis összejövetel, forralt bor főzés, meg mézeskalács sütés. Átjössz?

Lenóra: Persze, szívesen. Vigyek valamit?

Dorián: Max egy kis nasit, de semmi kötelezettség

Lenóra: Mondjuk fél kiló szotyi?

Dorián: Tökéletes

Dorián: Amúgy szereted a mézsört?

Lenóra: Még sosem ittam... De tavaly karácsonyra csináltam vajsört, tudod mint a Harry Potterben

Dorián: Na, mézsört meg A gyűrűk urában isznak

Lenóra: És finom?

Dorián: Rettenetes xddd totál ecetíze van, élesztővel van erjesztve a méz

Lenóra: Most komolyan? Pedig a Harry Potterben is isznak, én pedig mindig valami finom édes cuccnak képzeltem

Dorián: Csináltam, megkóstolhatod majd

Lenóra: Nem kaptam kedvet hozzá...

Egyáltalán nem tudtam mit kezdeni magammal a szünetben, Norbi többször is átjött, de ő sem tudott feldobni. Magányos perceimben vagy Erika instáját, vagy valami pornót bámultam. Igyekeztem mindig valami kurva izgató, de kevésbé érzelmes videót nézni, hogy ne legyek teljesen depresszív legalább ilyenkor, ennek eredményeként viszont a hét vége felé kezdem teljesen kiszáradni, de legalább egyre ritkábban jutott eszembe Erika. Igyekeztem az érettségire is készülni, több-kevesebb sikerrel. Amikor pedig semmihez nem volt erőm csak hallgattam a Rejtő hangoskönyveket.