A nyár első napja

Karácsonyi lidércnyomás

Norbi, Gerda és Etelka az étkezőnkben sertepertélt. Norbi és Gerda úgy civakodtak valamin mint egy öreg házaspár, Etelka anyával csevegett a virágoskert gondozásról, én pedig üveges tekintettel bámultam magam elé. Nincs tesóm, ezért nem volt megszokott ez a nyüzsgés a házban, most hirtelen mégis mindent megtöltött a nevetgélés és a hangoskodás. Lenóra Palival érkezett, egy környéken laktak, Pali pedig oda van az autókért, meg a vezetésért, ezért elhozta a lányt kocsival.

Pali hosszú, ormótlan szövetkabátban és usánkában zsörtölődött az előszobában, hogy milyen hanyag vagyok és szétszórva hagytam a vendégek cipőit, Lenóra pedig félelmetesen dögös magassarkú csizmában, félelmetesen rövid szoknyában állt mellette és félelmetesen unott arccal bámult maga elé, csak egy alig észrevehető biccentést kaptam tőle.

- Valaki cigi? - kérdezte a maga színtelen hangján. Norbi és Gerda azonnal ugrott a lehetőségre.

- Most komolyan? - sopánkodott Pali. - Miért kell annyit cigizni?

- Nem értelek titeket, gyerekek – rázta a fejét anya. - Rius, ugye te nem mész?

- Én csak kimegyek beszélgetni.

-Ja, még alig üdvözölte Lenórát – röhögött Pali gúnyosan, mire én idegesen a vállára csaptam, de ő csak nevetett.

Gerda nyakig beburkolózott egy kockás sálba, a keze remegett, alig tudta megtekerni a cigijét, mellette Lenóra állt összeszorított fogakkal, lilára fagyott ajkakkal.

- Majd én melegítelek – lépett mellé Norbi és átkarolta a lány derekát. Lenóra ügyet sem vetve rá, szívta tovább a szivarkáját és Gerdával beszélgetett valami filmről, ami annyira, de annyira dark academia. Én némán bámultam ahogy Norbi fújja a füstöt, keze egyre lejjebb csúszott Lenóra derekán. Összeszorult a gyomrom. Én is kívántam a cigit, de nem akartam kiborítani anyáékat és az étkezőből tökéletesen ránk lehetett látni.

- Idefagyok – néztem Norbira. - Gyere, menjünk be egy sörért.

A teraszajtón át figyeltem a lányokat. Anya és apa már elment, ennek örömére Norbi már nagyban vedelte a söröket.

- Geci jó csajod lett, tesó – csapott a vállamra.

- Nem a csajom – próbáltam gyökereiben elfojtani a témát.

- Miért nem? - pislogott Etelka.

- Srácok – sóhajtottam. - Attól hogy nem jött össze Erikával nem kell rögtön mindenkinek kerítőt játszani. Van pár közös óránk és ennyi. Amúgy meg barátja van, de ez nehogy érdekeljen titeket.

- Nyugi már – nyomott a kezembe Etelka egy doboz sört.

Egyre tompult az agyam, szédültem és már alig fogtam fel valamit a világból, csak néhány villanást éreztem Etelka hosszú, illatos hajából és Lenóra hosszú, meztelen combjaiból, amik néha ki-ki villantak rövid szoknyája alól. Vele szemben ültem és valami faszságról beszéltem neki. Mosolygott... Igyekeztem összeszedettnek és intelligensnek tűnni, de nagyon részeg voltam. Lenóra is mámoros arccal mosolygott rám, arca kipirult, szeme csillogott és néha felnevetett. Viccesnek tart... Már csak homályos álomszerű képeket fogtam fel. Norbi ahogy átkarolja a húgát. Pali veszekszik valakivel. A három lány részegen fekszik az ágyamban. Próbálok valami takarófélét elővarázsolni, ha már a padlóra szorulunk. Norbi az ágyra ugrik. Lenóra és Gerda sikítva ugrik fel, Etelke egy párnát vág a bátyjához. A fürdőben vagyok. Norbi hány. Én is hányok. Lenóra nevet rajtam. Etelka Lenóra ölében ül.

Újabb reggel fejfájással. Üres volt a szobám, a többiek már valószínűleg felkeltek és leléptek. Tizenegy óra volt, anyáék már itthon voltak. Szerintük rossz házigazda vagyok, hogy nekik kellett kiengedniük a vendégeimet. A szobám rettentő állapotban volt. Ha nem vagyok olyan részeg biztos nem engedem, hogy itt aludjanak a csajok, csak remélni tudtam, hogy nem emlékeznek a káoszra ami itt uralkodik. Szennyes és mosott ruhákban úszott a föld, a székemen és az asztalomon halomban álltak a könyvek, a polcaim tele voltak üres piás üvegekkel. Csak halvány emlékeim voltak a tegnap estéről. Megnyitottam a telefonom galériáját: Pali két pofára zabálja a mézeskalácsot. A lányok forralt boroznak. Norbi és Etelka ordít egymással. Az ablakon kihajolva cigizek. A többi kép homályos és szinte teljesen értelmezhetetlen volt.

A téli szünet elmondhatatlanul nyomasztó volt. Tanultam, tanultam és tanultam, a karácsony csak egy sima családi ünnep volt, a szilveszter pedig életem legszarabbika. Masszív ivás, részeg bőgés, reggeli hányás. Ráírtam Erikára. Nem írt vissza. Átkoztam érte magam, hogy lehetek ennyire szánalmas? Minden bánatomat elzokogtam valami Anna nevű csajnak a buliban. Életem legrosszabb bulija. Mindenki vedelt és az összetört szívének maradványait gyászolta. Mégis amikor valaki megkérdezte milyen volt a buli, csak mosolyt erőltetve az arcomra annyit feleltem, hogy jó.