A nyár első napja

Csillagharmat

Már lassan két hete tart a suli és egy örökkévalóságnak tűnik. A buszon ülve bámultam ki az ablakon és azt a Billy Jeoltől -t hallgattam, amit még Edvin mutatott. Azt mondta ez a mi dalunk, mert ő is úgy szeret és fogad el ahogy vagyok. Megnyitottam a messengert és küldtem neki egy jó reggelt, legyen szép napod üzenetet.. Már éppen tettem volna el a telefont amikor felugrott még egy chatfej. Nem volt profilkép, úgyhogy elsőre nem is tudtam ki az, csak amikor megnyitottam a beszélgetést akkor ugrott fel Dorián neve.

Dorián: Szia Lenóra!

Dorián: Mit kellett olvasni a mai magyar faktra?

Én: Hali

Én: Jó hogy most kérdezed, így még pont időben vagy...

Dorián: Tudom, nem szeretem halogatni a dolgokat

Én: Amúgy a Pacsirtát

Én: Kosztolányitól

Dorián: Hosszú?

Én: Ahhoz igen hogy 20 perc alatt befejezd

Dorián: Mindegy, azért köszi

Én:😇

Az óra kezdetét várva elővettem a Virágot Algernonnakot és mindent leszarva olvasni kezdtem. Csak a csengőre kaptam fel a fejem. Idén sokkal kevesebben voltunk, az eddig húsz fős csoport, masszív nyolcra csökkent. Mellettem két A-s lány ült, azt hiszem ők franciások. Az előttem lévő pad üres volt, átlósan pedig Dorián ült, mellette az egyik osztálytársa Izabella és még egy fiú akit nem ismertem. A legelső sorban pedig két E-s beszélgetett csendesen. Bordosiné szokásához híven jó tizenöt perc késéssel érkezett, de ezt a problémát mindig orvosolta azzal, hogy nem tartotta meg a két óra közti szünetet.

- Na, elolvastátok a Pacsirtát? - nézett körbe bizakodóan. Én és az E-sek csak finoman bólogatunk, Izabella a padjára kikészített vadiúj Pacsirta példányra mutatott, az A-sok igyekezték kerülni a szemkontaktust, Dorián pedig a legnagyobb őszinteséggel benyögött egy nemet, amit még a tanárnő is megmosolygott.

Bordosiné két óra beszéd után is alig akart elengedni minket, amikor már az ajtóban álltam is utánunk kiabált még egy fun factet, amit szerinte mindenképpen meg kell jegyeznünk, mert le fogjuk tudni nyűgözni vele az érettségi bizottságot. Nagyon mehetnékem volt már, de azért udvariasan végighallgattam, elvégre már úgy is jegyzeteltem vagy hat oldalt, nem ezen az egy infón fog múlni, hogy túltelítődik-e az agyam.

Csütörtök harmadik óra: ilyenkor mindig minden osztálynak osztályfőnökije van. Lehuppantam Robi mellé, a vasutassapkámat pedig ledobtam az asztalra. Mellettem Lali olvasott valami vastag fizika feladatgyűjteményt. Na igen... a matekos osztály hátránya. Rajtam kívül mindenki rá van kattanva ezekre a fura dolgokra, mint a fizika, meg az infó.

- Rudi? - bökdöstem meg Lali könyvét.

- KRESZ-vizsgán van.

- Hú basszus! De hülye vagyok, teljesen elfelejtettem – átkoztam magam. - Szerintetek bement már?

Gyorsan előkaptam a telefonom, hogy írjak neki.

Én: Sok szerencsét! <3

Rudi: Csak a lúzereknek van szüksége szerencsére

Én: Jól van te egoman... XD akkor csak hajrá!

Rudi: Kösz

- Amúgy ki az a srác akivel mostanában filozófiára jársz? - kérdezte Robi.