A nyár első napja

A pletykafészek

Még mindig dühös és csalódott voltam Edvin miatt, tegnap nem is játszottunk este, de végül írtam egy e-mailt egy pszichológusnak.

Beléptem a terembe és hirtelen minden szem rám szegeződött. Már szinte mindenki itt volt, Izabella súgott valamit a mellette ülő lánynak aki erre összehúzta a szemöldökét és egy rosszalló pillantást vetett rám. Mi bajuk van ezeknek? Kissé frusztrált a bámulás, de igyekeztem úgy tenni, mint aki nem törődik az egésszel. Levágtam magam a leghátsó sorba, és olvasni kezdtem a The Atlas Sixet. Nem értettem mi a fene van; ellenőriztem magam a telefonom kijelzőjének tükrében, de teljesen rendben voltam, semmi furcsa nem volt rajtam.

Izabella még mindig fojtott hangon beszélgetett a barátnőjével, aki néha felém pillantott. Fogalmam sem volt mi történik, de kezdtem egyre jobban szorongani; szinte görcsben volt a gyomrom, a könyvemre se tudtam figyelni. Az, hogy Bordosiné mindig késik, és ez nagyon nem segített a helyzeten. Azt akartam, hogy ideérjen és az óra kezdete miatt a többiek rá figyeljenek. Szörnyen frusztrált az egész szituáció.

Nyílt az ajtó, mindenki azonnal elhallgatott, de sajnos, csak Dorián érkezett meg. Levágta magát Izabella mellé. Igazán ülhetne mellém is. Bár talán annyira nem is bántam, hogy az osztálytársaihoz ült, mert láthatóan megzavarta a pletykálás, mivel a lányok rögtön elhallgattak.

– Mi a fasz van? – néztem Rudira idegesen. – Mi baja van a D-seknek?

– Most azért kellett kijönnünk veled passzív dohányozni, hogy veszekedj velünk?

– Ha nem adsz sürgősen valami értékelhető választ, akkor igen! - szívtam bele a cigimbe. Rudival és Robival a suli kerítésén ültünk. Ebédszünet volt, úgyhogy most volt időm kirángatni őket, mivel maguktól ki sem tennék a lábukat az épületből.

– Na jó! – folytattam feszülten. – Te ismered azt a D-s lányt, aki Izabellával szokott lógni, ugye? Hosszú barna hajú, magas.

– Fannira gondolsz?

– Nem tudom, kire gondolok, mert nem ismerem!

– Hát túlzás, hogy ismerem, de együtt szoktunk vonatozni.

– Szuper! – csaptam le a lehetőségre azonnal. – Tudd meg mi a fasz van!

– Mármint?

– Mármint, hogy mi baja velem mindenkinek.

– Azt hittem nem érdekel mások véleménye.

– Nem is, de... áh, te ezt úgysem értenéd – legyintettem, mert rájöttem, hogy semmi értelme Rudinak megpróbálni érzelmeket elmagyarázni, ő pedig nem is kifejezetten igényelte ezt.

– Majd rákérdezek – vont vállat végül.

– De ne túl konkrétan, ne mond, hogy én kérdeztem!

– Szerinted én hülye vagyok?

– Hát nem hülye... csak szociálisan inkompetens.

– Milyen kontinens? – kapta fel a fejét Robi a telefonjából, mire Rudival mindketten csak lemondóan ráztuk a fejünket.

Egész délután arra vártam, hogy Rudi írjon már, mit tudott meg Fannitól. A csaj szörnyen pletykás és tudálékos, úgyhogy valószínűleg nem lesz nehéz dolgunk. Minden rezgésre azonnal ugrottam a telefonomra, és végül fel is ugrott a várt chet fej.

Rudi: Csá

Lenóra: Na?

Rudi: Azt mondják a D-sek, hogy ellenséges vagy

Lenóra: Lol konkrétan ki?

Istenem, valamiért azonnal belém hasította félelem, hogy talán Dorián mondhatja... Nem is tudom miért érdekel....

Rudi: Idk

Lenóra: Ne szórakozzál már... csaj vagy csávó?

Rudi: Lány asszem

Lenóra: Jó de ki? Vagy mit mondott?

Rudi: Csak másodkézből tudom

Lenóra: Legyél már egy fokkal lényegre törőbb!!! Kitől?

Rudi: Izabella... Ő mondta el annak, aki vonatozott mert ő a legjobb barátja

Rudi: De nem tudom... Ahogy mondta az inkább versengéshez áll közelebb...

Lenóra: Faszom... mit mondhatott még Izabella? Ma mindenki furán nézett rám

Rudi: Bro, szarni rá

Lenóra: Áh faszom... Igaz... De nem is beszéltem még soha Izabellával. Nyilván szarul esik

Rudi ezt már csak láttamozta, de tőle nem is vártam mást, nincs oda a lelkizésért, csoda, hogy erre rá tudtam venni. De mi a fasz baja lehet velem Izabellának? Nem tudtam, hogy értsem ezt az ellenséges dolgot, hiszen nem igazán beszéltem a D-sek közül senkivel, és az órán is csak ritkán voltam aktív. Lehet, hogy pont ez a baj? Azt hiszik, hogy mogorva vagyok és ezért? Vagy Doriánt bántottam meg valamivel és ő terjeszti ezt? Egész délután teljesen idegben voltam még szegény Edvint is ezzel csesztettem, hogy vajon, hogy érthette Fanni amit Rudinak mondott, és vajon Izabella hogy adta elő a dolgokat eredetileg. Az is dühített, hogy Rudi ennyire kevés konkrétumot tudott meg. Nagyjából este tízig vekengtem a témán, amíg végül összeszedtem a bátorságomat és köszönés nélkül küldtem egy üzenetet Doriánnak.

Lenóra: Szerinted én ellenséges vagyok?

A válasz pillanatokon belül érkezett, szinte görcsben volt a gyomrom amikor megnéztem.

Dorián: Ezt most miért kérdezed?

Lenóra: Áhh tudom, hogy hülyeség, csak Fanni ma panaszkodott rám Rudinak és kicsit összezavarodtam, hogy most mi van

Dorián: Ki az a Rudi?

Lenóra: Látom megfogtad a lényeget...🙄

Lenóra: Egy osztálytársam egyébként

Dorián: Szerintem nem vagy ellenséges... Bár néha kicsit flegma vagy😛

Lenóra: Most gúnyolódsz?

Dorián: Nem, komolyan mondtam

Lenóra: Neked meg életunt és rideg arcod van

Dorián: Héééé

Dorián: Mi bajod az arcommal?

Lenóra: Semmi, csak olyan mintha mindenki megtisztelnél a jelenléteddel és nekünk kéne örülni, hogy szóba állsz velünk

Dorián: Mert így is van

Lenóra: 🙄

Lenóra: Kár, mert eléggé elrontja az összképet

Dorián: Héééé szerinted nem vagyok jóképű?

Lenóra: Nem, és egyébként sem jönnek be a szőkék

Dorián: Nahhh

Lenóra: :P

Dorián: Ha te csinálod, úgy nem vicces...

Lenóra: Szar lehet

Már éppen készültem volna lefeküdni, amikor újra rezgett a telefonom. A felugró chat fejen ismét Dorián profilképe volt.