Véletlenül Szerettem Beléd

1. rész

Éppen most szervezem a végzősök bálját. Mivel holnap lesz az utolsó nap.

- Cloe azt egy kicsivel feljebb! Nem akarom, hogy akik majd éppen táncolnak lefejeljék!- mondtam egy kissé hisztérikusan.

- Miss Miller kérhetném egy percre?- szólt egy férfi mögülem.

- Igen?- fordultam felé.

- Sajnálom, de az édesanyja eltávozott az élők sorából.

- Mi?- ültem le a székre ami mellettem volt.- Mikor és hogy?

- Autó balesete volt, már a helyszínen meghalt. Nagyon sajnálom!- mondta, én bólintottam.- Van rokon vagy valaki akihez eltudnál helyezkedni?

- Nincs!- ráztam a fejem.- Egy régi barátja van akivel nagyon régen nem beszélt már,még a nevére sem emlékszem.

- Akkor mi majd kiderítjük, bármi gondja akad engem hívjon!- adta oda a névjegykártyáját, majd elsétált. Egy ideig csak ott ültem és néztem azt a kis papírt, majd felálltam és kirohantam. Hallottam, hogy Cloe utánam kiabál, de nem foglalkoztam vele.

2 nappal később.

- Kész vagy a pakolással?- kérdezte Joe( az a pasas aki közölte velem a rossz hírt)

- Kész!- sóhajtottam egy nagyot.

- Mr. Cameron küldött neked egy magángépet. én viszlek ki!- mondta miközben megfogott két bőröndöt én megfogtam a maradék kettőt. - A dobozokat majd Jake lehozza, te addig ülj be a kocsiba!

- Rendben!- beültem a kocsiba és vártam míg a többi dobozom is bepakolják. Fáj itt hagyni ezt a helyet. Kis korom óta itt lakok. Jó igaz az egyetlen egy barátomat is már vagy három éve nem láttam. Igaz ott van Cloe, de néha kiborít és most itt hagyom szóval igen. Imádtam a bálokat szervezni, de most az is megszűnik. Az egyetlen szülőm is meghalt, de ez van. Úgy látszik én ezt érdemlem. Egyszer sírtam csak mióta Anya elment. Megpróbálok erős lenni vagy inkább annak látszani. Jake vagy ki bepakolta még a többi dolgot és Joe-val el is indultunk. Oda értünk a reptérre.

- Hagyják, majd ezeket én viszem.- mondta a pilóta.- Miss Miller beszállhat. Hát beszálltam és most tényleg búcsút intek a régi életemnek. Remélem, majd minden jó lesz az újban is. Az úton megpróbáltam aludni, egy keveset tudtam is. Mikor megérkeztünk két fekete autó várt ránk.

- Szia, Alexa. Mennyit nőttél mióta láttalak!- ölelt meg Mr. Cameron.

- Jó napot, Mr. Cameron!- mondtam miután elengedett.

-Jaj, ugyan! Szólíts Ward-nak!- mosolygott rám. Emlékszel még Sarah-ra?- kérdezte mutatva a mögötte álló szőke lányra.

- Igen, van pár emlék ami megmaradt.- mosolyodtam el.- Például mikor együtt mentettük az egereket a madarak elől.

- Az az emlék nekem is megvan!- ölelt meg.

- Rafe nem tudott eljönni, de helyette itt van Whezzie!- mutatta be a barna hajú, szemüveges lányt!

- Nagyon szép vagy!-mondta aranyosan

- Köszönöm!

-Hány éves is vagy?- ezt a kérdést furcsáltam.

-16.- válaszoltam.

- Ja a magasságod alapján azt hittem kevesebb vagy.- nevette el magát.

- Jaj Wheezie, ne fáraszd Alexát biztos elfáradt ebben az útban.- karolta át Sarah.- Inkább menjünk haza!- úgy is lett a Cameron házhoz mentünk.

- Sziasztok!- köszönt egy szőke nő, gondolom ő Rose.

- Szia!- köszönt mindenki.

- Mondták, hogy szép vagy, de hogy ennyire!- ölelt meg.- Nagyon gyönyörű a hajad!

- Köszönöm! Ennyi dicséretet még nem kaptam mint most ebben a félórában.- nevetem el magam.

- Tudsz nevetni, ez jó!- mondta Ward.-Na Rafe is haza ért!- mondta miközben egy motor parkolt le az autó mellett.- Szia fiam! Jókor jöttél, így be tudod vinni Alexa cuccait.- láttam, hogy Rafe húzza a száját . Ami nem meglepő régen is állandóan piszkált engem és Sarah-t.

- Jaj nem kell majd én beviszem!- szólaltam fel.

- Ugyan segítek!- mondta gúnyosan a magas fiú. Most vettem észre, hogy a haja hátra van zselézve. Nem nagyon tetszik ez a haj frizura. Nem az jól áll neki és jó képű.

- Rendben akkor mi bemegyünk csinálunk ebédet!- mosolygot Rose, majd mind a négyen be mentek én pedig egyedül maradtam Rafel.