Véletlenül Szerettem Beléd

4.rész

- Mit akarsz?- kérdeztem idegesen.- Megint megszorítani a kezem olyan erősen, hogy a nyoma ott maradjon és elmondani, hogy nem vagyok itt senki?

- Csak azt akarom mondani, hogy sajnálom!- jött közelebb.

- Oké, Szia!- mutattam az ajtó felé. Ő egy szó nélkül kiment. Hát eldobom az agyam az előbb még majdnem eltöri a kezem most meg. Jézus! Már az utolsó szempilla spirált raktam a helyére mikor valaki csengetett. Szólni akartam Rafenek, hogy nyissa ki, de inkább nem tettem. Le mentem én.

Kinyitottam az ajtót egy magas fiú állt előttem.

- Hát te meg ki vagy?- kérdezte.

- Bocs, de nincs kedvem magyarázkodni talán egyszer, ha még találkozunk elmondom. Kit keresel?- kérdeztem.

- Rafet itthon van?

- Sajnos igen. Rafe téged keresnek!

- Egyébként hogy hívnak?- kérdezősködött.

- Alexa, Alexa Miller! Na végre!Rafe ez sokáig tartott.- szóltam be direkt.

- Szeretsz csipkelődni kismadár.- mondta Rafe a szemembe nézve.

- Jaj,hogy is hívnak?- kérdeztem a fiút aki az ajtóban áll.

-Topper.- gondolhattam volna, hogy valamelyik a kettő közül.

- Topper, ha annyira érdekel, hogy ki vagyok és mit keresek itt kérdezd meg Rafet, ő úgy is nagyon tisztában van a dolgokkal.- mosolyogtam rá egyet és az utam az emeletre vettem.

- Már bocsánatot kértem!- kiabált utánam Rafe. Ez a nap nekem mára elég. Lefürdők és lefekszem aludni.

Másnap

- Jó reggelt!- húzta le rólam a takarót Sarah.

- Jó reggelt! Mennyi az idő?

- 8 óra. Gyere reggelizni!- mondta majd kiment. Én fel öltöztem és úgy mentem le.

- Jó reggelt!- köszöntem. Meglepődtem mikor Rafe-t is az asztalnál láttam és,hogy csak mellette van hely.

- Jó reggelt!- köszönt majdnem mindenki.

- Reggelt!- leültem mellé.- Kismadár- súgta a fülembe. Vettem két pirítóst és megkentem vajjal.

- Alexa neked öntsek?- kérdezte Rafe felém mutatva a narancslét.

- Igen, kösz.- tartottam felé a poharam.-Sarah evés után elmegyek futni, nem jössz el velem?- kérdeztem a szőke lányt fürkészve.

- Persze!- mosolygott a lány.

- Alexa te szoktál futni?- kérdezte Ward.

- Igen szinte minden reggel.- kortyoltam bele az italba. Elfogyasztottam a két kenyeret és felálltam az asztaltól.- Köszönöm a reggelit! Sarah kint várlak!- betoltam a széket és kimentem. Leültem és vártam. Meglepetésemre nem Sarah jött először, hanem Rafe. Leült elém és csak nézet.

- Mi van?- kérdeztem ingerülten.

- Semmi, semmi!- rázta a fejét.

- Akkor ne bámulj!

- Rafe hagyjad már!- jött ki Sarah.- Mehetünk Alexa hoztam vizet is. - adott a kezembe egy fél literes vizet.

- Köszi!- mondtam majd felálltam és elindultunk.- Amúgy képzeld el, hogy tegnap mikor elmentem sétálni találkoztam pár emberrel. Jó fejek voltak.

- Nevek?- kérdezte.

- Jj, Kiara, JohnB és Pope.

- Ők a Snecik!- mondta a lány.

- Te se bírod őket?- kérdeztem.

- Semmi bajom nincs velük csak a bátyjám és az Ő haverjai meg a pasim nem bírják őket.

- Ki a pasid?- kérdeztem izgatottan.

- Topper-nek hívják.

- Jaj tegnap volt hozzá szerencsém a tesód kereste. Kérdezgette ki vagyok, de nem voltam társalgós kedvemben.- nevettem, majd futottunk tovább.

Leértünk a partra. Megálltunk kifújni magunkat.

- Este felé szerintem megnézem a srácokat, neked nincs kedved jönni?- kérdeztem a szőke lányt.

- Áh nincs!- rázta a fejét.- Nem akarom, hogy veszekedés legyen.

- Hát oké, de én mindenképpen mert olyankor legalább nem gondolkozom.- ültem le a homokba.

- Alexa tud bármit elmondhatsz nekem!- ült le mellé.-Oké?

- Oké!- dőltem a vállára.- Na menjünk haza!- álltam fel.

- Menjünk!- mondta, majd haza futottunk.

Haza futottunk. Haza érve csak Whezzie volt otthon.