Véletlenül Szerettem Beléd

9.rész

- Rafe te nem vagy normális!- kapcsoltam le a zenét.

- Mit csinálsz?- kérdezte nevetve.

- Takarítók.- rántottam meg a vállam. Még jobban elmosolyodott.- Most meg mivan?- kérdeztem ingerülten.

- Semmi, semmi!- tartotta fel a kezét védekezően.

- Ajánlom is!- mondtam játékosan.

- Nincs kedved kicsit motorozni?- kérdezi.

- Legyen!- egyezek bele.- De én vezetek egy darabig!

- Szó sem lehet róla!- rázza a fejét.- Egyáltalán tudsz vezetni?

- Igen, de ha nem hiszed megmutattom.

- Nem akkor sem! Majd máskor!

- Jól van!- forgadtam meg szemeim.

- Ne forgasd mert a végén ki esik kismadár, de ezt már említettem.

- Ne hívj így!- idegesít, hogy becéz. Főleg úgy hogy gúnyból csinálja.- Na menjünk mielőtt meggondolom magam. 

Kiérünk a motorhoz rám adta a sisakot majd felült, én is követem a cselekményét. Át karoltam, beindította a motort és útnak indultunk. Fogalmam sincs, hogy  céltudatosan megy vagy csak megy amerre lát.Pár utca után ez ki is derült. Egy sötét erdőhöz hasanló helyen állt meg, ahol van egy nagy régi ház. Leszálltam majd levettem a sisakot, ő is leszállt. 

- Megakarsz ölni?- kérdezem komolyan. 

- Nem, de ha szeretnéd akkor simán.- mondta érzelem mentes arccal. Őszintén egy kicsit megrémített. Nagy nevetésbe tört ki. Ezek szerint látszódik az arcomon.- Láttad volna milyen fejet vágtál. 

- Te hülye vagy. - ütök bele játékosan a vállába.- Miért hoztál ide?- kérdezem. 

- Egy idős nő lakik itt, vak. Elvileg megölte a férjét majd a gyerekét. 

- Akkor nem te fogsz megölni hanem ő. Az jobb lesz, neki legalább van rutinja az ilyesmiben.- nevetek.- De most komolyan minek hoztál ide?- kérdezem.

- Van egy kihívásom számodra.

- Mi lenne az?

- Gyerekkorunkban azt játszottuk a barátainkkal,hogy ki mer felmenni a tornácig.

-Vettem.- elindultam, alighogy elindultam egy lámpa felkapcsolt. Hátra néztem és egy szúrós pillantást vetettem Rafe-re majd mentem tovább. Fel értem a tornácra. Nem volt nagy cucc ezért úgy gondoltam bekopogok. Bekopogtam majd gyorsan elfutottam. Úgy érzem magam mint ha még mindig egy gyerek lennék.

- Én vezetek!- gyorsan felpattantam a motorra. A sisakot felé nyújtottam.

- Inkább te vedd fel.- mondta karba tett kézzel.

- Na szállj már fel vagy elmegyek egyedül!- mondom miközben a fejemre húzom a sisakot. Nagy nehezen csak felült mögém, és átölelte a derekam.

- Azért levegőhöz hadd jussak!- mondom nevetve.

- Bocs!- mondta, de még mindig ugyan olyan szorosan ölelt.

- Na én bemegyek el pakolom a dolgokat a mosogatóról.- Nem reagált semmit. Bementem levettem a cipőm és a konyhába mentem.
Elkezdtem pakolni, de véletlen egy pohár ki esett a kezemből és nagy csattanással esett a földre, ahogy elérkezett darabokra is tört. Néztem a poharat és a szememből hullani kezdtek a könnyek. Gyorsan leguggoltam és könnyektől alig látva, próbáltam a darabokat össze szedni. Egyszer csak az egyik ujjamban nagy fájdalmat éreztem, sikerült elvágni. Ettől csak még jobban zokogtam, egyre hangosabban is.

- Mi történt?- szaladt be a konyhába Rafe.

- Sajnálom!- mondtam még mi guggolva.

- Mit?- sétált mögém.

- A poharat.- mutattam a szilánkokra levegőért kapkodva.

- Az csak egy pohár.- guggolt le mellém.- Hagyd majd én össze szedem.- megfogta a csuklóm és át borította a felszedett üveget az tenyerébe. Neki dőltem a konyhaszekrénynek és sírtam tovább. Úgy éreztem sose lesz vége.

- Te nem a pohár miatt sírsz.- alapította meg Rafe. Kukába dobta a szilánkokat.- Gyere állj fel.- nyújtja a kezét. Kezébe teszem az enyém és felsegít, majd magához húz és szorosan át ölel. - Sírd ki magad!- kétszer sem kellet kérnie még jobban zokogtam, ha ez lehetséges. A fejét az én fejem tetejére támasztotta, és közben a hátam simogatta.

-Bocsánat!-mondtam még egyszer és próbáltam abba hagytam a sírást. 

- Minden rendben.- kibontakoztam az öleléséből. 

- Kérhetek egy szíveséget?- kérdezem még minidig könnyes szemmel. 

- Hallgatom.- támaszkodott neki a konyhapultnak 

- Elvihetem a motorodat?

-Most az egyszer. 

- Semmi feltétel? Ez nem rád vall.- rázom a fejem.

- De van egy feltétel.-mutatott a mutatóujjával egy egyest és felém kerekedett. 

- Azt a kurva nagyon magas vagy, ez egy kicsit megijeszt.- mondtam felnézve rá. 

- Ami nem más.- folytatta.- Csókolj meg