Véletlenül Szerettem Beléd

2.rész

- Én hozom a bőröndöket, te kérlek hozd a dobozokat!- adtam ki a parancsokat. A fiú nem mondott semmit csak tette amit mondok.- Azt óvatosan!- emeltem fel a hangom riadtan.- Az törékeny!- vittem le a hangsúlyt. 

- Te szeretsz parancsolgatni úgy vettem észre.- emelte ki a dobozt a kocsiból.- Rakj még erre két dobozt!

- Úgy látom te is!- mondtam majd fel emeltem egy dobozt és rá tettem ahogy kérte. 

- Én nem parancsoltam csak kértem!- állt ki magáért. 

- Nekem nem úgy tűnt, de oké.- forgattam meg a szemem. 

- Ne forgasd mert a végén kiesik!- jegyezte meg. Ezt nem hiszem el, még alig értem ide, de már most felhúzta az agyam. 

- Hova vihetem?- kérdeztem két bőrönddel a kezeim alatt.

- Köves engem!

Be vittünk mindent a szobába amit kaptam. Olyan fura, hogy már ezt kell a szobámnak és a házamnak neveznem. Úgy döntöttem elkezdek pakolni. A szobában van egy nagy ágy, egy nagy tükrös ajtós szekrény, egy komód ami passzol a tükröshöz, egy TV és egy smink asztal. Úristen ez a szóba gyönyörű.  Egy baj van sok ruhám van és mire ezeket kipakolom. Nem baj neki kezdek. Kapcsoltam a TV-vén minimális hangerőn zenét és elkezdtem. 

- Kész az ebéd!- szólt be Rose.- Nem jössz?

- Nem vagyok éhes.

- És ne segítsek a pakolásban?

- Nem kell köszönöm!-mosolyogtam rá egyet. Ő is dobot egy mosolyt majd kiment én meg folytattam a pakolást. 

Mikor már kész voltam szinte mindennel végeztem, pár dolog maradt csak rá néztem az órára. Délután öt. Jól elhúzódott ez a pakolás. Úgy döntöttem elmegyek sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem. Lementem az emeletről, lent nem volt senki. Kimentem a kertbe. Wheezie-t és Rose-t láttam meg. 

-Elmegyek sétálni!- szóltam oda. 

- Sarah ne menjen veled?- kérdezte Rose. 

- Nem kell egyedül szeretnék!- mondtam majd kisétaltam. Egy erdőn keresztül mentem. A legfurább az volt, hogy nem féltem, ha New York-ban tettem volna ezt biztos féltem volna, de ez a hely csendes, túl csendes. Hosszú sétálás közepette egy hídon is át mentem majd megint bementem egy erdőbe. Egy háznál kötöttem ki. A ház tornácán három fiú és egy lány beszélgetett. Vissza akartam fordulni, de az egyik rám kiáltott. 

- Héj ki vagy?- jött le a tornácról. Egy  rövidnadrág és egy trikót visel. A haja szőke, nem csúnya fiú. 

- Alexa Miller vagyok, most költöztem a Cameronékhoz. 

- Szóval flúgos vagy!

- Az meg mi?- kérdeztem közelebb sétálva hozzá.

- Ó szóval nem tudod?-  megráztam a fejem. 

- A flúgosok például a Cameron család.- mondta a barna hajú fiú aki most sétált oda a szöszi srác mellé. 

- És vagyunk mi.- mondta a lány és a barna bőrű fiú. 

- Snecik.- mondták egyszerre. 

- Én JJ vagyok- mondta a szöszi.- Ő itt JohnB.- mutatott a barna hajú srácra.- És ők Kiara és Pope.- fejezte be a bemutatást. 

- A barátoknak csak Kie!- mosolygot a lány.- Nem akarsz leülni és bemutatkozni nekünk? 

- Miért is ne.- rántottam meg a vállam.