𝐓𝐎̈𝐁𝐁 𝐌𝐈𝐍𝐓 𝐆𝐘𝐈𝐋𝐊𝐎𝐒

ｕｎｏ

Fullasztóan ölelte körbe testem a forróság, mikor kiszálltam Raquel kocsijából. Az éjszaka homályában csak az utcalámpák engedték, hogy láthassam a környéket. Magas fű ölelte körbe a partszakaszt, ahonnan hangos zene szivárgott. Az óceán hullámai, pedig csak a hold sugara alatt voltak láthatóak.

Ahogy visszafordultam az autó felé, Raquel már egy férfi szájában volt, miközben az alak egyre feljebb tűrte az amúgy is rövid szoknyáját. Hamar eszébe jutott, hogy nem egyedül jött, így ellépett az illetőtől, és miután száját megtörölte az elmaszatolt rúzstól, mosolyogva nézett rám.

-Ő Carlos, a pasim. -felsimított mellkasán, és visszahajolt egy csókért -Carlos, ő pedig az új barátnőm, Sofia.

Valójában tényleg csak éppen, hogy megismerkedtünk.
Délután a parton, nem messze tőlem Raquel egy kisebb csapattal telepedett le a homokba. Pár órával később, pedig már én is köztük ültem. Csak úgy megtörtént.

-Örülök, a találkozásnak. -mosolyog furán, és meg sem várva válaszom visszafordul a barátnőjéhez.

-Szintúgy. -mormogom, és kénytelen vagyok elfordulni, hiszen ismét vadul csókolózni kezdenek. Muszáj lesz megismernem másokat is, mert ez így nem mehet egész este.

A tőlünk pár méterre lévő hatalmas tömeget figyelem, ahogy pohárral a kezükben vonaglanak. A zene hangosan töri meg az éjszaka csendjét, a homokban meggyújtott tábortűz pedig hangulatossá varázsolja a pillanatot.

-Csak nézni fogod egész este, vagy megnézed hogyan is bulizunk Cadíz partjainál? -Raquel vérfagyasztóan vadul néz rám, mint aki csak ennek az estének él.
Csak ennek a pillanatnak.

-Még szép, hogy megnézem. -mosolygok vissza rá, majd mindhárman a tömeg felé kezdünk sietni.

Imádom, ahogy lábaim alatt a homok arrébb gördül, ahogy a nyári forróság engedi, hogy bikinifelsőben lehessek, ahogy a szél finoman furakodva lábaim közé, épp csak annyira emeli meg szoknyám, hogy a körülöttem lévő férfiak, mind a fenekemre tapadjanak. Élvezem, ahogyan prédaként néznek rám, mégis minden matató kezet elutasítok.

A jelenlegi életemben csak is önmagamra akarok fókuszálni, a mentális, és testi  egészségemre. Azt akarom, hogy a jelenem ne teherként fogjam fel. Meg akarom élni a pillanatot, akárcsak Raquel.

-Hé, mit szólnál egy éjszakai csobbanáshoz? -próbálom átkiabálni a zenét, mire ő büszkén bólogat.

-Na erre a Sofia-ra voltam kíváncsi! -Carlos fülébe suttog, mire a férfi bólogat.

Már éppen a víz felé fordulnánk, hogy belevessük magunkat a nyílt óceán rejtelmeibe, mikor az eddiginél hangosabb kiabálás és sikongatás zavar meg. Azonnal a hang irányába fordulok, ekkor látom meg több autó fényét.

Mindenki megőrül, és az eddiginél is hangosabb lesz a zene. A sok embertől nem látom tisztán mi is történik, de az biztos, hogy minden kocsiból legalább 4en szállnak ki. Lábujjhegyen állva próbálok leskelődni, de hamar feleslegessé válik erőlködésem, ugyanis a csapat fiú eltűnik a tömegben.

-Nagyon kíváncsi vagy. -kuncog barátnőm, mire elnevetem magam.

-Csak nagyon új vagyok itt, és fogalmam sincs mi történik. -rázom finoman fejem, majd az eddig elfogyasztott piamennyiség miatt ismét nevetni kezdek magamon.

-Akkor kicsit segítek. -lép hozzám a lány, és vállam átkarolva mutogatni kezd fejem előtt -Látod ott azt a fiút? -kérdi, mire próbálom követni ujja vonalát.

-A fekete ingesre gondolsz?

-Ő Nick, a Hierro család egyetlen fia. -a fiú minden lányt végig simít, miközben egyre beljebb kerül a körbe. Többen hozzá lépve csókot lopnak, amit ő elégedetten fogad. Végig nézi, ahogy az egyik lány végigönti magán az italát, mintha elvárná ezt a viselkedést, és készségesen a mellétől egészen nyakáig lenyalja azt. -Nick nélkül nincs buli -kuncog arcomat látva, majd komolyra fordítja a szót -Jobban teszed, ha észrevétlen maradsz előtte, sok titkot rejt a Hierro család. -egy percre mintha keresne valakit a tömegben, majd mikor felénk pillant Raquel aprót bólint. Úgy teszek, mintha észre sem vettem volna, és boldogan fordulok ismét a tenger felé.

-Már nem szeretnék fürödni, inkább iszok még valamit. Egy perc és jövök. -elszakadok eddigi komfortos helyemtől, és a piás pult felé sétálok, miközben pár embert arrébb tolok. Soha életemben nem voltam még ennyire jó buliban, főleg nem ennyi őrült emberrel.

Miközben átveszem az italom, és a barátaim felé fordulok, észreveszem, ahogy az előbb említett éppen Raquel-el beszélget, lopva felém pillantva. Ismeretlen borzongás fut végig rajtam, és hirtelen megszédülök. Folyamatosan kortyolgatok poharamból, de a fejfájás nem múlik, és minden egyre kuszább lesz.

A fények tompulnak, az emberek mozgása lelassul, és homályos ködként mosódik össze előttem. A zene túl hangos lesz, és hiába kiabálok, saját magam sem hallom. Zúg minden, és egyre jobban nehezedik fejem, érzem ahogy az emberek lökdösnek, de nem értem mi történik. Mintha minden fényleni kezdene. A zenét őrjítő sziréna váltja fel, de hiába tapasztom kezem füleimre, nem szűnik.

Azt hiszem rendőrök kaptak rajta minket, ezek szerint illegális ez a buli.
De miért? Akkor miért hoztak ide? Vajon Raquel tud erről?
Egyre csak újabb és újabb gondolatok árasztják el fejem, észre sem veszem, hogy a homokban fekszek. Fejem a hold felé fordítom, onnan pedig egyenesen a vízre. Annyira nyugodt. Jelenleg csak a fülem zúgására vagyok képes koncentrálni, így először fel sem fogom, hogy ki közeledik hozzám. Az a fiú, hogy is hívták? Nick, ő az. Rohan, aztán felkap, és nem látok semmit. Nem bírok ébren maradni, így élettelenül hullok szét karjaiban.

Mikor ismét észbe kapok már tisztább az elmém, de a testem még mindig nem képes önálló cselekvésre. Azt sem tudom hol vagyok. Egy fekete valamiben ülök szétcsúszva, érzem ahogy mozgok. Ekkor jobban körülnézek, mire rájövök, hogy én bizony egy kocsiban vagyok. De akárhova nézek, nincs itt Raquel, sem Carlos.
Egyedül vagyok.

Kétségbeesetten kapkodom szemeim, merre tudnék menekülni, de annyira lassú a testem, hogy képtelen vagyok cselekedni. A sofőr észrevesz, és a visszapillantóban dühösen emeli rám barna szemeit. Megfagy bennem a vér, és könnyezni kezdek, ami végül levegőszomjjá alakul. Kapkodom a levegőt, fel sem tűnik, hogy közben megálltunk.

Kinyílik az ajtó, és ő áll velem szemben.
Nick Hierro, a Hierro család egyetlen fia. Akinek jobb ha nem kerülök a szeme elé.
Jobb, ha láthatatlan maradok.

Rémülten nézek rá könnyben úszó szemekkel, ahogy karját lendíti, és öklével felém üt.

︾
Köszönöm, hogy elolvastad!

Kíváncsian várom a véleményeteket, vajon mi fog ebből kisülni..