𝐓𝐎̈𝐁𝐁 𝐌𝐈𝐍𝐓 𝐆𝐘𝐈𝐋𝐊𝐎𝐒

ｏｃｈｏ

Újabb napok teltek el, és már a kertbe is ki mehetek. Az orvos csak pozitívan tudott az állapotomtól beszélni, nekem pedig ez éppen elég volt ahhoz, hogy rávegyem Maria-t, hogy engedélyt szerzezzen nekem a kerti sétákhoz.

Azt kell mondanom, ámulatba ejtő a birtok nagysága, hogy mindenre megvan az emberük. Külön alkalmazott van a tuják nyírására, a rózsák metszésére, még saját virág ültetőjük is van. Hihetetlen.

Valójában nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a bánást, talán csak megfeledkeztek rólam. Ha bele gondolunk, egy maffiában rengeteg munka lehet, nem csodálom hogy nincs idejük összeveretni, vagy megöletni. Addig is élvezem a luxus magaslatát.

Nick-et a történtek óta nem láttam, és bár kellemetlen bevallanom, de ez zavar. A szóbája be van sötétítve, a nevét ki sem ejtik mostanában. Ha kérdezek, nem kapok választ.

-Maria, kérem válaszoljon most az egyszer. -próbálkozok ismét Nick-el kapcsolatban valamit megtudni -Mi ez az egész? Mi ez a hirtelen hangulat változás, a düh roham, és miért van bezárkózva Nick a szobájába már lassan egy hete?

-Mondtam már Sofia, vannak olyan dolgai a Hierro családnak, amiről nem beszélünk. És ez az egyik. Ha Nick úrfi meg szeretné osztani magával, akkor meg is fogja. -ráncos szemeit rám emelei, és bíztatóan mosolyog -Érje el, hogy megossza önnel.

Vajon helyes-e, hogy ennyire foglalkoztat a helyzete? Utálnom kellene a történtek miatt, meg kellene ölnöm, és mégis itt állok az ablakát bámulva, és egyre csak azon jár az eszem; Mi a titka Nick-nek?

-Szeretnék dolgozni, a Hierro családnak. -jelentem ki, mire az öreg hölgy meglepetten fordul felém -Maga mondta, hogy el kell érnem. Én pedig mindent meg fogok tenni.

Délutánra sok-sok könyörgés után Maria rávette Nick apját, hogy engedjen dolgozni. Azonban a sérülésem miatt csak is apróbb dolgokat csinálhatok, ráadásul naponta csak pár órát.

Hogy miért? Mert így lesz alkalmam találkozni Nick-el, látni akarom mi történik, tudni akarom hogy van.

A konyhában egy jól meg pakolt tálca várt, ugyanis uzsonna idő volt. A tálcát pedig pont oda kellett vinni, ahova napok óta vágyok. Nick szobájába. Felkaptam hát, és elindultam vele az ismerős folyosó felé.
Bár egy emeleten lakunk, sosem mertem megközelíteni a szobáját. Talán attól féltem, olyan állapotban látom, amiben nem szeretném..

Vicces, pár hete majdnem megölt, aztán be kattan, egészen elviselhető lesz, én pedig majd megőrülök hogy tudjam mi van vele. Utálom.

Három koppanás a fa lapon, de semmi válasz. Ismét próbálkozok, de miután még mindig nem hallottam semmit, egyszerűen csak benyitottam.

Ahogy centiről centire nyitottam az ajtót, a kinti világosság utat tört magának, és egyre nagyobb teret világitott be.
Őszintén, elakadt a lélegzetem, hiszen pontosan olyan állapotban találtam a szobát, mint ahogy gondoltam.

Állott szag, a redöny teljesen le van engedve, még egy résnyi hely sincsen, hogy be jöjjön a fény. Feltúrt szekrények, fel rúgott kuka, szét dobált ruhák, és egy ágyon szétterülő alak fogadott.
Halkan, de szaporán szuszogott. Becsuktam az ajtót, és csendesen beljebb léptem, egészen az íróasztalig, ahova letettem a tálcát. A friss ételek mellett, az elmúlt pár napi tányérok is ott voltak, érintetlenül.

Az ágy felé fordultam, ekkor megpillantottam Nick-et. Még ebben a sötétségben is látszott, mennyire sápadt. Szét volt terülve az ágyon, szemei mozogtak, mint aki álmodik. Minden bátorságomat összeszedve léptem az ablakhoz, és résnyire fel húztam a redönyt.

A fiúhoz léptem, és ekkor tűnt fel mennyire csapzott, izzadt állapotban van. Úgy feküdt, mint aki nincs magánál. Nem gondolkodva arcára, majd homlokára tettem kezem, és sajnos nagyon is forró volt bőre.

-Basszus Nick. -suttogtam, majd felpattanva át futottam a szobámba, és elő kerestem pár lázcsillapítót, meg felkaptam a ruhát, amivel engem borogattak, és vissza rohantam hozzá.
Nick fürdőjében kimostam az anyagot, majd az ágya mellé térdelve elkezdtem félre tűrni haját a homlokából. A hideg borogatással először át törölgettem nyakát, végül fejére helyeztem. És vártam.

Vártam, hátha magához tér. Hátha elmondja mi történt, mióta beteg, hogy mit tehetek érte.

És ekkor jöttem rá, hogy nem a Hierro családot szolgálom. Egyedül, csakis Nick-et. És ha ez kell ahhoz hogy elégedett legyek, akkor bár szégyenkezve, gyűlölettel tele, de megteszem.

︾
Bocsánat a hooooooossszzúú kihagyásért, őszintén ötletem sem volt hogyan kellene folytatnom, és kedvem sem...

De végül úgy döntöttem, hova húzzam kettejük ügyét?
Hadd ismerkedjenek csak...

Remélem tetszett, hamarosan hozom a következő részt!