𝐓𝐎̈𝐁𝐁 𝐌𝐈𝐍𝐓 𝐆𝐘𝐈𝐋𝐊𝐎𝐒

ｎｕｅｖｅ

Miután egy órán keresztül Nick haját birizgáltam, és arcát simogattam, azt hiszem sikerült nekem is el aludnom.

Maria ébresztett fel, amikor halkan benyitott a szobába. Mikor találkozott pillantásunk, egy valóban boldog mosolyt küldött, aztán becsukta az ajtót.

Vissza tettem fejem az ágy szélére, majd továbbra is az ágy mellett gugolva a még mindig alvó fiút néztem.
Annyira védtelen most. Mintha kiülne bőrére a szenvedés, mintha érzené hogy itt vagyok.

Nyammog, orra alatt morog, mozgolódik. És fel pattannak szemeim. Hatalmas levegőt vesz, mint aki víz alól jött fel, majd vissza hunyja szemeit, és szaporán lélegezni kezd.

-Nick. -suttogom lágyan, mire azonnal felém kapja fejét, így félig lecsúszik a vizes ruha homlokáról -Jól vagy? Nem akartam bejönni a szobádba, vagy itt maradni, de nem akartalak magadra hagyni. -susogom védekezően, és már várom, hogy le teremtsen, de nem teszi.

Karomért nyúl, és húzni kezdni. Mellette kötök ki az ágyban. Kezem dús hajára helyezi, jelezve hogy simogassam. Megteszem.
Nem tudom mi történik közöttünk, de ez túl bensőséges hozzánk képest.

-Anyukám simogatott mindig így. -fájdalmas mosoly ült ki arcára, egy pillanat múlva pedig csillogó könny futott végig több napos borostáján -Anyukám vigyázott rám, amikor beteg voltam -suttogta nekem szelíden -Annyira hiányzik. -csuklott el hangja, mire az én szemeim is könnybe lábadtak.

-Sss.. -simítottam le arcára, és mellkasomra húztam fejét -Itt vagyok, segítek. -szipogott, összetört karjaimban. Nekem pedig minden utálatom szertefoszlott iránta. Már nem érdekelt mit tettek a családjaink egymással, hogy ő mit tett velem.

Mi csak két gyerek voltunk, akiknek túl korán kellett felnőniük.

-Sajnálom Sofia, annyira sajnálom amit veled tettem. -zokogott fel, és még szorosabban karolt át -Ha anyám ezt látná.. Ha ezt látná..

-Semmi baj, semmi baj Nick. Nem haragszom. Te bocsáss meg nekem, hogy apám miatt szenvedned kell. -fel húztam, hogy arcunk egy magasságban legyen, és ujjaimmal könnyeit kezdtem törölgetni -Mit szólnál, ha újra kezdenénk mindent? -próbáltam bátorítóan mosolyogni, de a sírástól képtelen voltam.

Most látom csak igazán, mennyire össze van törve ez a fiú. Mennyire nagyon hiányzik neki a családja.

-Szeretném, ha nem ellenségedként tekintenél rám Nick. Mert nem érdekel mi történt a múltban, jelenleg csak is az számít, hogy mi ketten rendben legyünk. Hogy túl tudjunk jutni a gyászon, érted? És ha ehhez ketten kellünk, akkor nagyon szívesen csinálom ezt végig, a te oldaladon. -eltűrtem haját homlokából, ő pedig lassan bólogatni kezdett.

-Ne haragudj. Azt akarom, hogy lásd nem ilyen vagyok. -szemeimbe nézve fejét rázni kezdi -Nem bántok akárkit, nem bántok nőket, nem bántom az ártatlanokat. -el csendesülünk.

Egymás lélegzetét hallgatjuk, egymást nézzük, egymás kezét fogjuk.
Két kisgyerek, akik sokat veszítettek már az életben, pedig alig éltek.

-Azt akarom, hogy átköltözz a mellettem lévő szobába. -néma csend borul ránk pár pillanatig, aztán nagyot nyelek.

-Miért?

-Mert ha bármi baj van, én akarok lenni az első. Mostantól meg foglak védeni, ígérem. -halkan beszél, majd fülem mögé tűrj hajam -De ha düh rohamom van, meg kell ígérned hogy nem jössz át.

-Miért? Múltkor is segítettem. -nézek szemébe, mire ő elfordítja tekintetét.

-Nem akarlak többet bántani. -nyögi ki, mire kislányos öröm lesz rajtam úrrá. Megőrít ez az ember.

-Jó, de ha én kérlek hogy gyere át, mindig át kell jönnöd. -susogom, mire mosolyogni kezd, és halkan elneveti magát. Én is egyből derűsebb leszek, és vele együtt kuncogok -Miaz? Azt hitted csak neked vannak feltételeid?

-Úgy beszélsz, mint valami fülig szerelmes tinilány.. -nagyra nyitom szemem, és felnyomva magam alkaromra támaszkodok.

-Mennem kell. -mondok halkan, ő pedig nem ellenkezik. Azt hiszem most jött csak rá, mennyire intim pillanatot osztottunk meg.

Ő, aki meg akart ölni.
Én, aki mindenkinél jobban gyűlöltem.
Mi, kiknek családjai egymás ellen voltak.

Azt hiszem nem csak egymást nyugtattuk, nem csak gyászolni akarunk együtt, nem csak túl jutni akatunk ezen az egészen.

Aznap este, egy egészen új, bensőséges kapcsolat vette kezdetét kettőnk közt.

︾
Köszönöm, hogy elolvastad!