Shin Soukoku - Zátonyra futott ügy ✔️

☆☆

Akutagawa nem szeretett sokáig aludni, viszont ébren lenni sem. Őszintén szólva egyik opciónak sem látta értelmét, ahogy sok másnak sem. Viszont azt belátta, hogy nem kellemes összesen 2 óra alvással dolgozni menni. Valószínűleg ezért nem hallotta meg elsőre vörös hajú munkatársa kiáltását a maffia épületében.

– Akutagawa-kun! Akutagawa-kun! Csessze meg, már háromszor szóltam!

Chuuya sem volt éppen jó hangulatában, ennyit tudott Aku biztosan megállapítani, de hogy miért kell a nyakában loholnia reggel 8-kor arra nem sikerült rájönnie.

– Mi van? – kérdezett vissza a reggelhez képest a legkultúráltabban. Chuuya nem értékelte a modorát.

– Több tisztelet! – Nakahara-san megköszörülte a torkát:

– Van egy ügyed – jelentette ki tárgyilagosan.
Az ,,ügy" szó hallatán Akutagawa elkezdett némi érdeklődést mutatni. A munkát mindig komolyan vette.

– Valami emberkereskedő szövetkezet, ártatlanokat rabol el, és  Európába szállítja őket. El kéne kapni őket – vázolta fel Chuuya röviden a helyzetet.

– És mi köze van ennek a maffiához? Elrabolták Elise-chant és Mori bekattant? – Akutagawa komolynak szánta a kérdést, beszélgetőpartnere azonban felnevetett.

– Nem, csak történetesen hajóval tervezik a szállítást, ami történetesen a mi területünk.

– Aha, szuper. Szóval le kéne vadásznom őket? – Akutagawa semmi örömet nem lelt újdonsült feladatában. Csak értelmetlen gyilkolás.

– Tulajdonképpen igen. Viszont volna itt még valami – Chuuya arcára mosoly kúszott, ami azt jelentette, hogy ez olyan információ, ami neki tuti nem fog tetszeni.
Akutagawa sejtése be is igazolódott, amint a vörös megszólalt:

– A nyomozóiroda is érintett az ügyben, egy ügyfelük férjét kell kimenteniük a túszok közül. De ez még nem minden! –  Nakahara-san szemében baljós és kissé cinkos fény villant, amitől Akutagawa nyugtalan lett. – A Jinko fog az ügyön dolgozni.
A maradék vér is kifutott Aku ereiből. Gyanúsan méregetni kezdte a másikat.

– Honnét tudod?

– Hát... – az elnyújtott magánhangzó már önmagában válasz volt, de Akutagawa meghallgatta a folytatást is.

– Az most lényegtelen...
A vörös a menekülést választotta, mert minden további nélkül elindult a folyosón.

– Csak nem Dazai-santól tudod?
Akutagawa jót röhögött, amint Chuuya még gyorsabb tempóra kapcsolt.

—

Aku nem tudta kiverni az ügyet a fejéből, még a nap végén sem, mikor hazafele sétált a parton. Egyszerre váltott ki belőle undort, kíváncsiságot és közönyt a Jinko gondolata.

Mintha csak meghallotta volna a gondolatait, Atushi termett előtte. Akutagawa már- már azt hitte, sikerült megidéznie, olyan hirtelen történt. Mindenesetre végignnézett az előtte állón. Talán túlságosan sok ideig.

Az ezüst tincsek szinte csillogtak a lemenő nap fényében. A szemében hasonló zavar ült, innét tudta Akutagawa, hogy ő is értesült a ,,közös" ügyről.

– Jinko – biccentett felé ridegen Akutagawa.
A szemük találkozott. Kínosan sok ideig néztek egymásra, majd a Jinko halkan motyogva valamit, továbbállt.

– Talán mégsem lesz olyan unalmas ez az ügy – mondta magának Aku, majd folytatta útját hazafelé.