Shin Soukoku - Zátonyra futott ügy ✔️

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆+☆

–  A férjem meghalt?! – a nő keserves zokogásban tört ki, de ez nem sok mindenkit hatott meg az épületben. Legfeljebb úgy tettek.

– Nagyon sajnálatos eset. Nem sűrűn ölik meg magukat a túszok, de talán David így gondolta jónak. Mellesleg én egyet értek a férjével. Mi lehetne szebb, mint egy öngyilkosság? – Dazai a kanapé szélere ült, onnét nézett ábrándos mosollyal az ,,öngyilkosság" említésére.
Ilyen arcot vágott akkor is, amikor ismertették vele a tervet.

A nő még jobban sírni kezdett, amitől a legtöbb ott lévő férfi pánikolni kezdett. Valljuk be, nem sűrűn akadt ilyen helyzet az életükben. Atsushi úgy döntött, megpróbálja menteni a menthetőt.

– Hölgyem, gondoljon csak bele! A férjének valószínűleg jobb így. Egy nagy traumát élt át, amit csak kevesen tudnak úgy feldolgozni, hogy teljes értékű emberek legyenek utána. Kérem, ne ostorozza magát, inkább emlékezzen meg a férjéről méltó képpen! – Atsushi beleadott apait- anyait ebbe, és úgy tűnt működik a dolog.
A nő figyelmesen hallgatott, időközben még a sírást is abbahagyta.

– Igaza van, köszönöm. És köszönöm, hogy megtettek mindent, ez a férjem döntése volt – mondta a nő.

– Illetve ne aggódjon, a Nyomozóiroda teljes mértékben magára vállalja a megemlékezés költségeit! – biztosította Kunikida, aki elég rosszul leplezett idegességgel beszélt.

A nő szipogva távozott, magára hagyva a két jómadarat, akiknek ez köszönhető volt. És épp egy macskatanyán voltak.

– Elmondjátok, hogy mi történt? – kérdezte Dazai, tőle nem megszokott komolysággal.

– A férfi fegyvert rántott rám, – kezdte Atsushi.

– Úgyhogy végeztem vele – fejezte be Akutagawa.

– És a holttest? – a kérdés Kunikidától jött.

– A vízbe hajítottam – vonta meg a vállát Aku.

– Ez a baj az átkozott maffiával! Nem törődnek a következményekkel... – Kunikida rögtön megbánta a mondatát, mikor Chuuya megragadta a gallérjánál fogva, és olyan szorosan tartotta, hogy a másik levegőt sem kapott. Hihetetlen gyors volt.

– Figyelj a szádra, a maffia megmentette az egyik embered! Te sem törődhetsz a következményekkel, ha ilyeneket mondassz a maffia jelenlétében! Te sem vagy különb...

– Elég lesz, Chuuya – szólalt meg Dazai. – Most már tudja – Nakahara- san elengedte a másikat, bár látszott rajta, hogy nem szívesen tette, Dazainak mégis engedelmeskedett.

A maffiatagok végül elhagyták a helyszínt, így lezárult az ügy. Atsushi végre pihenhetett egy kicsit. Vagyis csak azt gondolta.

– Szóval? Hogy ment az ügy? – Dazai elfeküdt az időközben üressé vált kanapén, onnét nézett fel rá. Már csak ketten voltak a helyiségben.

– Itt voltál. Hallottad – emlékeztette Atsushi szemforgatva.

– Nem az. A másik meló – még a szemöldökét is huzogatta, Atsushinak mégsem esett le elsőre.
De amikor leesett neki, vörösebb lett, mint Chuuya haja.

– Semmi különös – próbált közömbös maradni, de el kellett néznie a másik irányba zavarában.

– Akkor ez itt mi? – mutatta fel a másik a kanapéról Atsushi telefonját. Egy üzenet volt megnyitva. – Feljössz este? – olvasta fel hangosan az üzenetet.
Atsushi úgy érezte éppen nyárson sütik, olyan meleg van.

– Ha a brilliáns deduktív képességemre hagyatkozom, azt mondom együtt vannak. Ha nem, nos, akkor is azt mondom – mindketten a sarokban ülő Ranpo felé fordultak. Úgy tűnik senki nem vette észre, hogy ott van. Épp egy zacskó gumicukrot evett. Mindketten pislogás nélkül néztek rá.

– Najó, elég volt ebből. Én elmentem! – jelentette ki Atsushi még mindig rákvörös állapotában.
Dazai elröhögte magát, de hagyta távozni beosztottját.

Atsushi örült, hogy kiszabadult az épületből. Úgy érezte ki kell vennie egy-két szabadnapot.

,,Vagy én menjek?" – jött az újabb üzenet.

Atsushinak tulajdonképpen jól esett, hogy a munkatársai is kapcsolatként ismerik el, ami köztük van, annak ellenére, hogy szinte semmit nem láttak belőle, és még maga Atsushi sem tudja, hogy tényleg együtt vannak-e.
Úgy érezte ez most valami újnak a kezdete, amit ki kell élveznie. Komolyan megfontolta a szabadnap lehetőségét.

,,Megyek!" – válaszolta még mindig mosolyogva, majd elindult az utcán, hogy a barátjával töltsön egy kis időt.