Shin Soukoku - Zátonyra futott ügy ✔️

☆☆☆☆☆☆

Akutagawa maga is meglepődött a túl érzelmesre sikerült kirohanásán. Csakhogy mire észbe kapott, már vészesen közel volt a Jinkohoz. Innen már nem volt visszaút, végérvényesen is megváltozott körülöttük a levegő. Aku el akart tűnni. A túl sok alkoholt okolta, de legbelül tudta, hogy előbb- utóbb alkohol nélkül is kiderült volna minden.

- Nekem... Mennem kell! - kifogyott a szóból.
Atsushi értetlenül bámult rá, szemében zavar volt felfedezhető. Akutagawa, bár szíve szerint közelebb ment volna, elkezdett lassan hátrálni.
Távozását azonban egy kar megakadályozta.

- Mégis hova? Szerinted hagynálak ilyen állapotban elmenni? Szét vagy csúszva, Aku! - Atsushi keményen pillantott rá. - Álmomban sem gondoltam, hogy te leszel a gyengébb kettőnk közül... - tette hozzá mosolyogva, mire Akutagawa szeme kikerekedett.

Akutagawa visszaült a kanapéra, de még részegebbnek érezte magát, mint ezelőtt. A Jinko eltűnt az egyik szobában, valószínű keresett valamit. A fekete hajú úgy érezte sokkot kapott, és mozdulni sem bírt. Érezte, hogy az álom ránehezedik teljesen.
Mire a másik visszaért, ő már mélyen aludt.

-

Reggel még minden homályos volt. Akutagawa nem tudta hol van, de a reggeli fénnyel visszaszivárogtak a tegnap este emlékei is. Szemei kipattantak, úgy ült fel a kanapén. Egy pléd volt ráterítve, ami a lendülettől leesett. Még mindig Atsushi lakásán volt. Eszébe jutott miket mondott tegnap este. Folytogató érzés kerítette hatalmába. Felállt, majd halkan az ajtóhoz ment. Iszonyatosan fájt a feje, de addig kellett meglépnie, amíg a másik aludt.

A hideg levegő józanítóan hatott. Reggel még minden csendes volt. Aku úgy döntött, kell egy kávé.

- Egy hosszú feketét, legyen szíves! - a pincérnő már indult is, és hamarosan megérkezett a rendelés.
Akutagawának egyre csak a Jinkon járt az esze, nem bírta kiverni a fejéből. A tegnap estével végérvényesen megváltoztak a dolgok, és még nem tudta, hogy jó vagy rossz irányba.

Úgy tűnt Atsushi sem volt közömbös feléje. Aku azt már tudta ezen a ponton, hogy neki eléggé bejön a másik, de nem tudta kölcsönös- e az érzés.

,,(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?
(Sad to see you go)
Was sorta hoping that you'd stay
(Baby, we both know)
That the nights were mainly made
For saying things that you can't say tomorrow day"*

- Jó kis szám ez, nem? - a pincérnő utalt a rádióból szóló zenére, miközben Akutagawa fizetett.

- De igen, jó szám - felelte szűkszavúan, majd kilépett az épületből.

Szerda reggel volt, a rajtaütés időpontja egyre közelgett, még át kellett néznie az aktákat is, de ő ehelyett itt szórakozik! Haragudott magára, amiért hagyta, hogy elvonják a figyelmét a munkáról. Nem hiába temetkezett ebbe már hosszú ideje.

-

A lakásban hideg volt, Akutagawa a sálját kereste, hogy felmelegedjen. A ruhadarab azonban nem volt sehol. Se a szék hátulján, se a fogason, se a kanapén. A Lupinban még nála volt, ott nem vette le, nehogy Chuuya- san bort öntsön rá.

- Akkor... - összeállt a kép a fejében, szemei kikerekedtek.
Abbahagyta a keresést, de most már azzal kellett foglalkoznia, hogyan szerzi vissza a sálat.

Mintha csak meghallották volna a gondolatait, egy pittyenés keretében üzenete jött:

,,Nálam maradt..."
Érkezett egy kép is a ruhadarabról, Akutagawa pedig tudta, hogy ez egy elkerülhetetlen találkozót jelent.

* Arctic Monkeys - Do i wanna know?
Fordítás:
,,(Akarom tudni)
Hogy ez az érzés kölcsönös- e?
(Szomorú volt látni, hogy elmész)
Valahogy reméltem, hogy maradnál
(Baby, mindketten tudjuk)
Hogy az éjszakák főleg azért léteznek
Hogy kimondhasd amit holnap nem tudnál kimondani"