Shin Soukoku - Zátonyra futott ügy ✔️

☆☆☆☆☆

Atsushinak szüksége volt valami erősre. Még mindig sokk hatása alatt állt a néhány órája történtektől. Már későre járt, de még mindig nem tudott aludni. Csak ült a nappali asztala mellett és bámult előre.
Vajon Akutagawa komolyan gondolta? Tényleg megnehezíti a dolgát? Mégis hogyan? Atsushi válaszokat akart, minnél előbb.

Csengettek. Atsushi felkapta a fejét, legalább kicsit kilépett a gondolatai közül. Komótosan felállt, gondolkozott ki lehet az ilyenkor. Legnagyobb meglepetésére Chuuya- san állt az ajtóban Akutagawával karöltve. Atsushi szemei kikerekedtek.

– Ezt neked hoztam. Nekem elegem van már belőle. Beszéljétek meg! – meglendítette a fekete hajút, aki ettől előreesett, be az ajtón. Atsushi lába mellől pislogott fel rá.

Chuuya fogta magát, becsukta az ajtót, majd elment. Nem túl kedvező kilátásokkal nézett szembe Atsushi.

Felkaparta a földről a másikat, majd eltámogatta a kanapéig. Erős alkoholszagot érzett. Aku ivott volna?

– Részeg vagy? – Jinko nem bírta ki kérdés nélkül. Akutaga metsző tekintete most nem volt olyan éles, mint általában.

– Nem. Én csak egy- két pohárkával ittam... – szavai korántsem voltak olyan összefüggőek, mint normál esetben.
Atsushi kiment a konyhába egy pohár vízért. Visszaérve a másik nem akarta elfogadni, végül mégis kezébe vette a folyadékot.

– Miért vagyok most itt?
A kérdés a néhány másodperces csendet követte, az ittas Aku szájából hangzottak el a szavak.

– Hát ezt Chuuya- santól kéne kérdezned... – válaszolt Atsushi mosolyogva.
A részeg Akutagawa új volt, de érdekes és izgalmas is.

Mindketten a kanapén ültek, Aku hátrahajtott fejjel, a másik felhúzott térdekkel nézte oldalról.

– Tudod, – kezdte a Jinko, miután befejezte a másik tanulmányozását. – hazamehetsz, ha akarsz – az ajtó nem volt bezárva.
Igyekezett ezt a másik tudtára adni, nehogy azt higyje, be van zárva ide.

– Tudom – jött a rövid válasz.
Így ültek még csendben egymás mellett egy darabig. Hiába tudta, nem mozdult.

Atsushi módfelett furának találta a helyzetet. Álmában sem gondolta volna, hogy egyszer a részeg Akutagawával lesz majd egy légtérben,  és élvezni fogja. Mert olyan nyugodt volt most. Csak ült hátravetett fejjel, mint aki csak pihen. Atsushi igyekezett eltárolni ezt a képet magában.

– Érdekes, hogy téged akartalak elfelejteni, és mégis itt kötöttem ki – Atsushi felkapta a fejét.
Azt hitte, a másik elaludt a kanapén, de a hirtelen hangtól megijedt. A másik ugyanúgy helyezkedett el, mint eddig. A mondat ott lógott a levegőben. Jinko zavarba jött.

– Elfelejteni? Mégis miért? – nem értette, miért kéne őt elfelejteni. Oké, nem volt egy nagy szám, de nem gondolta, hogy felejtésre érdemes.

– Igen, mert egyszerűen megőrülök tőled! – csattant fel Akutagawa hirtelen. Atsushi szeme kikerekedett. – Már két napja csak te jársz a fejemben és nem bírom tovább! Elegem van belőle, hogy mióta megkaptuk a melót azon gondolkodom, hogy mikor látlak újra, és mennyire boldog vagyok attól, ha a közelemben vagy! Olyan fura érzések vannak bennem, amiket eddig még nem éreztem, és úgy érzem szét akarnak szabni belülről! Nem akarok rád gondolni, de minden gondolatom te vagy!

A szobában néma csend honolt. Atsushi ledermedve ült még mindig. Aku felemelte a fejét, majd sóhajtva nézett rá.
Közelebb hajolt hozzá, mintha csak azt nézné, él- e még a másik.

– Érted már, hogy miért akartalak elfelejteni? Ha elfelejtelek, nem kell arra gondolnom, hogy jobban kedvellek, mint kéne...

Atsushi nem sok mindent fogott fel az elmúlt két percből. Mindössze annyit érzékelt, hogy Akutagawa ajkai vészesen közel vannak az övéhez. És ő vészesen gyorsan meg akarta szűntetni a távolságot.