Shin Soukoku - Zátonyra futott ügy ✔️

☆☆☆☆

Akutagawa egy irodában ült, mindenféle csempészési papírokat böngészve. Mindig is a munka volt az élettársa, sosem gondolta, hogy valaha egy emberi lényre is tudna így tekinteni. Atsushi pedig épp bebizonyítani látszik az ellenkezőjét, és ez még csak most tűnt fel neki. Visszagondolva elég kínos párbeszéd alakult ki közöttük a parton, de ő csak tudatalatti megnyilvánulásnak tudta be.
Akutagawa nem szeretett az ilyen dolgokra sok időt pazarolni, épp ezért nem értette, hogy miért jár még mindig ezen az agya, mikor már több órája történt a dolog.

- Ki kell szellőztetnem a fejem - sóhajtotta, majd otthagyva a papírokat, kisétált a lakásból.

Akutagawa sosem volt híve az ivásnak, pláne nem az alkoholszagtól bűzlő kocsmáknak, de arra számított, hogy az undora majd elnyomja a gondolatait, amikor belépett a Lupin ajtaján. Levágta magát a pulthoz és próbálta kizárni azt az égető pillantást, ami lyukat ütött az oldalába. Akutagawa rá sem nézett, azt hitte valami részeg akarja megverni, de ekkor a szeme sarkából megpillantotta a vörös tincseket, és realizálta, hogy ki bámulja.
Óvatosan Chuuya felé fordult, attól tartva, hogy a vörös tényleg megveri, de Chuuya-san annyira le volt sokkolva, hogy elfelejtett pislogni is. Úgy bámult rá a bora mellől, mintha egy elmeroggyant ült volna le mellé.

- Azt hiszem... azt hiszem túl sokat ittam... - fogta a fejét a vörös, és felállt a székből - már mindenféle hallucinációkat látok...

- Chuuya-san, tényleg én vagyok az - vágott közbe Akutagawa némi tétovázás után, mielőtt a másik kisétált volna a helyiségből. Utólag átgondolva, lehet, hogy hagyni kellett volna, had menjen.

- Inkább meg se kérdezem, mert ami téged ide leűzött, az olyan borzalmas lehet, hogy nem akarok róla hallani - huppant vissza a székbe a borimádó. Többek közt azért, mert még félig tele volt a pohara. Meg persze a sztori sem volt utolsó szempont.

- De ha már itt vagyunk, megoszthatsz egy-két részletet - sandított Akutagawára.

- Nincs hozzá kedvem - morogta amaz egykedvűen, mert épp azért jött, hogy ezt elfelejtse, nem azért, hogy pletykáljon róla.

- Amúgy is a te hibád az egész! - csapott hirtelen az asztalra - Te ültetted a bogarat a fülembe!

- Jajj, csak nem a mi kis ezüsttigrisünkről van szó? - nézett rá sokatmondóan. Akutagawa elkapta a pillantását.

- Azt ne mondd nekem, hogy mivel megemlítettem, hogy egy közös munkából bármi lehet, te ezen gondolkodsz, és most realizáltad, hogy nem bánnád, ha tényleg több lenne, annak ellenére, hogy megfogadtad magadnak, hogy nem fogsz vele szóba állni, és semmilyen kapcsolatba kerülni, mert ő volt az aki elhagyott, csak mert hirtelen ,,segíteni akart" az embereknek, és még a kocsidat is felgyújtotta?
Akutagawa köpni- nyelni nem tudott ezek után, úgy belefagyasztották a szót Chuuya mondatai.

- Hát... ez... igazán érdekes elemzése volt a helyzetnek a maga módján. Talán személyes kötődés? - tette fel fapofával a kérdést Aku, mintha egyáltalán nem lenne nyilvánvaló a válasz.

- Ja, nem, csak baromi jó a képzelőerőm - válaszolta szárazon Chuuya, mire mindketten elnevették magukat.