Shin Soukoku - Zátonyra futott ügy ✔️

☆☆☆☆☆☆☆☆☆

Péntek reggel volt. Atsushi tudta, hogy este ki kell menekítenie valakit egy hajóról, mielőtt Akutagawa leszámol velük. De nem tudott erre koncentrálni. Teljesen máshol járt, úgy érezte szinte itt sincs.
Egész délelőtt csak feküdt az ágyában. Szokatlan volt tőle ez a tétlenség, de valahogy mégis jól esett.
Délután felkészült lelkiekben mind az akcióra, mind az Akuval való találkozásra. Nem ment könnyen, de tudta, ha a feladatára koncentrál, nem lesz probléma.

Mikor a délután áthajlott estébe, már a város utcáit járta. Meg akarta figyelni, merre mozognak a csempészek, és ha van lehetősége, még azelőtt kihozni a férfit, hogy felérnek a hajóra. Felmászott egy háztetőre, ami a part mellett volt, innét pont rálátott a kérdéses hajóra. Úgy döntött innét fog megfigyelni, amíg nem lendül ténylegesen akcióba. Egy pillanatra eszébe jutott, vajon Akutagawa merre lehet most.

Hirtelen egy hideg kéz fogta be a száját, majd rántotta be egy kémény mögé. Atsushiban megfagyott a vér, biztosra vette, hogy lebukott és most épp kivégzik a csempészek.

– Hello, Jinko – Akutagawa szürke szeme, most ravaszul csillogott.
Atsushi levegőt is elfelejtett venni, a szemei kikerekedtek. Arra gondolt, a csempészekkel jobban járt volna.
Aku hűvös keze még mindig a száját tapasztotta be.

– Rég találkoztunk. Tudod, azóta gondolkodtam egy kicsit – arcán némi zavar látszott, de átváltott egy gyenge félmosolyba.
Atsushi végre kiszabadította magát a fogásból.

– Egyáltalán mit csinálsz most itt? Azt hittem világosan kifejezted magad korábban – próbált nem sértődötten hangzani, de az igazat megvallva az volt – És nem érdekel, hogy gondolkoztál. Én is gondolkoztam és arra jutottam, hogy igazad van. Ne erőltessük – mondta végül lemondóan.

– Na igen, ezért fogtam be a szádat az előbb. Meg azért is, nehogy felsikíts, vagy valami – Akutagawán látszott, hogy vissza kell tartania a mosolygást, pedig a Jinko legjobb tudomása szerint ilyet nem sűrűn csinál. – Hagyd abba ezt a hülye passzív- agresszív viselkedést, nem áll jól, meg amúgy is, az én dolgom bunkónak lenni – azzal a lendülettel újra befogta a másik száját, majd nekitolta a falnak, hogy menekülni se tudjon.
Atsushi szinte önkívületi állapotba került.

– Azt hiszem ott tartottam, hogy gondolkodtam, mielőtt belebeszéltél volna – itt szemrehányó pillantást vetett a másikra. – Tudom, hogy mit mondtam, és még mindig úgy gondolom, hogy ez tönkre fogja tenni a munkánkat, és minket is - Atsushi megforgatta a szemét, ha már szólni nem tudott. – Annyi a különbség, hogy most már nem bánom. Nem érdekel, ha kirúgnak amiatt, mert nem megfelelően végzem a munkám, vagy nem jut időm másra, mert új lett az értékrendem. Valamiért ott vagy a tetején, és őszintén nem tudom mikor kerültél oda. De ott vagy. És ha megbocsájtassz amiért azt mondtam, nem férne bele, korrigálnám magam, hogy igenis belefér, és ha nem fér bele, akkor valami más helyét veszi át, mert ez fontosabb – vészesen közel hajolt a döbbent Atsushihoz. – Érthető voltam?

Atsushi nem tudta eldönteni, hogy örömkönnyekben törjön ki, vagy pánikoljon, esetleg mindkettő. Akutagawa konkrétan most mondta el neki, hogy szívszerelmét, a munkáját is otthagyná érte, majd megfenyegette. Egyszerre volt új, de mégis a régi.
Ahogy olyan közelről néztek egymás szemébe, Atsushinak feltűnt, hogy még sosem nézett így bele a szempárba. Mintha csillogott volna benne valami.
A pillanat hosszúra nyúlt, Atsushi érezte a másik lehelletét az arcán.
Érezte, hogy a szorítás már nem olyan erős, így félretolta Aku kezét.

– Mi történik, ha nem értettem meg? – úgy érezte, egy kicsit muszáj belekötnie.
Akutagawa pillantásában ismét fenyegetés villant át, de valahogy játékosan.

– Nos, kénytelen leszek a maffia szabályai szerint eljárni és bűntetést kiszabni rád – felete gépies hangon, és ismét elfojtott egy mosolyt.
Atsushi érezte magában az adrenalint, közelebb hajolt, már csak centik választották őket el egymástól.

– Csakugyan?

– Abban biztos lehetsz – jött a válasz.

Atsushi reflektálni akart a mondatra, de egy pisztolylövés megakasztotta. Mindketten a hajó irányába kapták fejüket.