Nálad van a szívem kulcsa

12.fejezet

                     " A TALÁLKOZÓ "

                                Khao

A kocsiban ülve az anyós ülésen úton a Komwat családhoz.
Fel idéződött bennem egy emlék gyerekkoromból.
Az anyai nagyszüleim nagyon szerettek engem.
Bár sajnos a nagymamám nem sokkal édesanyám után halt meg.
De ő mindig nagyon kedves volt hozzám ,  azt mondta olyan vagyok mint az anyám.
Nagymama pontosan tudta hogy Apám gyülöl engem ,  sőt nem egyszer tanúja volt annak hogy bántalmaz.
De a kérésemre nem mondta el a Nagypapámnak.
Ezért bármikor Apa bántott és már nem bírtam tovább a Nagyimhoz menekültem.
Ő mindig meghallgatott el látta a sérüléseimet és meg vigasztalt .
A Nagyi tisztában volt azzal hogy a  Nagypapám a Maffia öregjeinek egyike hisz többek közt ő is egy ilyen családból származott.
Hát igen az ő házasságuk is el rendezett volt  , amolyan vagyon egyesítés két nagyhatalmú család között.
És hogy mi volt az én adu ászom Komwat Úrnak?
A Nagyi családjának a teljes vagyona.
Amit halála után rám hagyott.
Senki sem tudott róla  , egyedül csak a Nagyapám.
Aki egyetértett azzal hogy a pénz hozzám kerüljön.
Persze az Apám is pályázott volna erre a vagyonra  , de Nagyapa azt mondta neki hogy Reina Mama el adományozta sz egészet egy árva háznak  , Nagyi azt akarta hogy ezt mondja Nagypapa mindenkinek.
Míg az összeg egy titkos számlán várakozott arra hogy magamhoz vegyem.
Eddig nem volt rá nagyobb szükségem  , de most ez volt az egyetlen amivel embert és védelmet vehettem magamnak.
Tudtam Komwat Úr nem fog tudni ellenállni a hatalmas összegnek amit fel ajánlok neki.
Lassan megérkeztünk.
Pha be fordult egy hatalmas ház udvarába .
A kocsi két oldalán egy egy ember jelent meg.
Öltönyben napszemüvegben a zakójuk allatt fegyverel .
Ki nyitottuk az ajtót és mindketten ki szálltunk az autóból.
A néma gorillák meg motóztak minket a fegyvereinket pedig el vették a telefonokal együtt .
Majd az egyik azt mondta.

- Komwat Úr fogad benneteket.
Kövessetek- mondta.
Így is tettünk körbe nézve a ház hatalmas volt és gyönyörű.
Nem olyan sötét és barátságtalan mint a miénk.
Komwat Úr teljesen más ember volt ahogy hallottam.
Szerették a gyerekei  , bár az üzletben kíméletlen volt de a családja mindennél fontosabb volt neki.
Ezt mesélték.
Be lépve a házba további fegyveresek állták el az utunkat.
A magasabbik fickó akivel jöttünk intett egyett mire az elöttünk álló emberek szét széledtek át engedve minket.
Meg álltunk egy hatalmas ajtó elött amin be kopogott a kisérőnk.
Komwat Úr kellemes mély hangon szólt ki hogy be mehetünk.
Az ajtó ki nyílt belül a szobában meg több öltönyös volt nem túl kedves ábrázattal .
Középen az iróasztal mögött pedig maga Komwat Úr ült.
Nagyon rég láttam már őt utóljára.
Úgy emlékszem kamasz voltam már ,  olyan 15 év körüli lehettem.
Emlékszem nem Apához jött.
Anyával beszélgetett Apa dolgozó szobájába.
Mikor megláttam őket nem mentem be a falhoz simultam és úgy leselkedtem be felé.
Nem igazán értettem miről beszéltek csak annyit láttam hogy Anya hevesen gesztikulált és többször fel emelte a hangját.
És amit nagyon furcsáltam az az volt hogy Anya sírt.
Komwat Úr arca pedig szomorú volt  , aztán egyszer csak el engedte Anyát és ki ment a szobából.
Én el bújtam hogy ne lássanak meg  , de azt hallottam hogy Anya egyre jobban sírt.
Így be szaladtam hozzá és szorosan megöleltem.
Másnap Anya véget vetett az életének.
Itt hagyott engem , Apám és a bátyám martalékának .
Ezért egyrészt gyűlöltem  , másrészt megértettem Anyát.
Hisz csak így szabadulhatott meg abból a Pokolból amit Apám teremtett neki.
Nagyon el bambulhattam a múltban.
Arra eszméltem hogy Pha a könyökével bök oldalba.

- Haver mi van veled?
Úgy állsz itt mint egy szobor mindenki minket bámul-  sziszegte halkan a fülembe Pha .
Meg ráztam a fejem mint aki révületből ébred és fel néztem.
Egyenesen Komwat Úr szemébe.
Aki fúra mód barátságos kedves tekintettel nézett vissza rám.
Mélyen meg hajóltam  , Pha pedig követett.