Nálad van a szívem kulcsa

18.fejezet

"Az elmém nem , de a szívem tudja ki vagy"

                            First
Épp haza felé tartottam mikor üzenetet jelzett a telefonom.
Kis híján balesetet okoztam miútán el olvastam.
Hatalmasat fékeztem.
És csak a mögöttem lévő reflexének volt köszönhető hogy nem jött hátúlról nekem.

" Azt hiszem láttam Khao-t itt Phukett-en haver.
Gyere amint tudsz "

Hosszú percekig csak néztem az üzenetet.
Aztán el olvastam újra és újra .
Míg már semmit sem láttam a könnyeimtől.
Be vallom férfiasan sírtam mint egy gyerek .
Khao  , istenkém végre újra láthatlak.
Hirtelen vad izgalom fogott el.
A testem minden négyzetcentiméterét átjàrta az adrenalin.
Azt sem tudtam mihez fogjak  , egyszerre akartam mindent.
Mély levegő , nyugalom First mondogattam magamnak.
Először is vezess haza.
Fürödj le és aludj irányitottam kábult agyamat .
Ami euforikus lázban égett a szeretett férfi viszontlátása miatt.
Otthon az ágyban viszont nem tudtam aludni.
Pedig jó formában akartam lenni mindenképpen mikor Khao újra lát majd.
Mikor végre sikerült akkor is róla álmodtam.
Reggel korán indultam.
Már nem bírtam tovább.
Írtam Pha-nak hogy nemsokára érkezem.
Ő pedig visszaírt  , hogy várnak menjek nyugodtan.
A nyaraló hatalmas volt ahol Pakin és Pha a nászútjukat töltötték.
Ők pedig már kint vártak engem , majd  mosolyogva a házba invitáltak.
A házba egyből Pha felé fordultam aki látta rajtam az izgatottságomat.
A vállamra tette a kezét majd a kanapéra mutatott hogy üljünk le.

- Édes megtennéd hogy hozol kávét nekünk kérlek- mondta Pha Pakin-nak.
Aki már indult is megértő mosollyal az arcán.
Pha rám nézett.

- Örülök hogy itt vagy First.
Viszont szeretném ha le nyugodnál
Túlságosan izgatott vagy- mondta Pha.
Igaza volt tudtam.
De nem bírtam magammal.

- Hálásan köszönöm hogy szóltál Pha.
És nagyon sajnálom hogy meg zavartam a nászutatok.
De egyszerűen tegnap óta teljesen kész vagyok.
Haver egy éve nem láttam Khao-t.
Hol láttad őt?
Jól nézett ki?
Egészséges volt? - zúditottam szegény Pha-ra a kérdéseimet.
Aki fejét csóválva vigyorgott is ezen.

- Igen jól nézett ki Khao haver már amennyire messziről meg tudtam állapítani.
A part mentén láttam őt sétálni  , de épp hogy csak egy percre- mondta Pha.

Pakin megérkezett a kávékkal.

- Természetes az izgatottságod First.
Én is nagyon megörültem mikor Pha el mesélte hogy látta Khao-t.
És nyugi.
Nem zavartál meg minket semmiben sem.
Az egész élet előttünk áll.
Most az a lényeg hogy megtaláljuk Khao-t.
És haza vigyük.
Igyuk meg a kávét és járjuk körbe a környéket Khao fotójával - mondta Pakin.
Bólintottam eggyett és úgy tettünk ahogy Pakin mondta.
Egész délelőtt Khao képét mutogattava jártuk a partot
De semmi.
Nagyon el keseredett voltam.
Olyan sok reménnyel indultam neki , és most hirtelen úgy éreztem tűt keresek egy hatalmas szénakazalban.
Mivel éhes voltam és csüggedt,  na és persze pont előttem volt egy helyes kis étterem.
Gondoltam be nézek,  hisz csak ártok a helyzetnek ha esetleg beteg vagy rosszul leszek , mert nem törődök magammal.
Egyedül voltam a srácokkal szétválltunk hogy nagyobb területet fedjünk le Khao keresésében.
Le ültem egy asztalhoz és rendeltem.
Egy fiatal helyes , mosolygós pincér vette fel a rendelést.
Egy kávét kértem első körben.
A telefonom és Khao képe pedig az asztalon pihent addig.
Amikor a pincér meghozta reggelimet azonnal ki szúrta a fotót és el kerekedett szemmel mutogatott rá.
Majd kérdőn rám nézve kérdezte.

- Maga honnan ismeri Khao-t?
El vigyorodtam.
Gyermeki öröm lett úrrá rajtam.

- Ezek szerint maga is tudja hogy ki ő? - kérdeztem vissza izgatottan.
A pincér bológatott hevesen.