Nálad van a szívem kulcsa

20.fejezet

                           " Az árulás "

                                 Thong

Azóta mióta hazatértem Phukket-ről és Khao nem volt már az életem része.
Minden olyan szürke volt.
Szerettem a munkámat  , és a családomat is,  de én egy végtelenül unalmas ember voltam.
Míg egy nap Khao be nem lépett az életembe ,  mégha csak kis időre is.
Színesebb ,  gazdagabb lett tőle.
És most újra egyedül maradtam.
Hiányzott Khao  , szerettem őt mégha ő nem is.
Tudtam a lelkem mélyén hogy az ő helye ott volt az a fickó mellett.
Mégis nagyon fájt.
A mindennapjaim megint ugyan olyan monoton lett mint régen.
Kórház  , haza  , ismét korház.
Aznap mikor már nagyon látni szerettem volna Khao-t.
El döntöttem hogy meglátógatom  , csak megkérdezem hogy van és ennyi.
A címet még akkor kaptam meg mikor az a két srác vitt haza Pha és Pakin.
El kértem tőlük.
Nem állt szándékomban zaklatni Khao-t.
Csak időnként rá nézni.
Hiszen mégis csak egy évig eggyütt voltunk.
Tudni akartam hogy van  , hogy viseli a helyzetet.
Ezért kocsiba ültem és el indultam a megadott címre.
Miután oda értem csengettem az ajtón de senki sem nyitotta ki.
Így vissza ültem az autóba és vártam.
Rá értem  , hiszen senki sem várt otthon.
Legalább fél óràt vártam.
Mire be gördült a garázsba egy kocsi.
Az anyós ülésről Khao a másik feléről meg a pasi aki magával vitte tőlem őt.
Volt valami amikor megláttam őket amit nem tudtam hova tenni.
Egy érzés ami le rít róluk.
Mielőtt az ajtóhoz értek First a seggfej aki Khao pasija volt  szerinte,  megcsókolta őt.
Khao emlékezett  , mert ha nem így lenne el lökte volna a fickót.
De nem ìgy tett sőt egymást nyalva- falva botladoztak be a lakásba.
Hirtelen borzasztóan melegem lett , nem kaptam levegőt a mellkhasom szúrt.
Pokoli féltékenység tört rám.
Le húztam az ablakot hogy levegőhöz jussak kicsit.
Nem akartam el hinni.
Khao sose nézett így rám.
Nem csókolt igy
És hogy hogy máris emlékszik?
Ilyen hamar.
A féltékenység érzését àtvette a színtiszta gyűlölet.
Utáltam First  , és utáltam Khao-t is.
Nem  , gondoltam magamban.
Khao-t szerettem csak azt a seggfejt gyűlöltem.
Teljen le fagytam.
Rettenetesen fájt hogy ennyire nem jelentettem semmit Khao-nak.
Tisztában voltam vele hogy a találkozásunk nem volt teljesen bonyodalom mentes.
De azért el vártam volna hogy legalább fel hívjon néha.
Vagy kicsit hálásabb legyen .
Khao viszont úgy ki törölt az életéből mintha az elmúlt egy év meg se történt volna.
Úgy döntöttem pofátlan leszek és be köszönök hozzájuk.
Tudtam ez gyerekes dolog.
De akkor is.
Oda érve az ajtóhoz csengettem.
Jó tíz perc is el telt mire kinyitották az ajtót .
First vigyorgó arca tünt fel az ajtókeretben.
Ami le konyult amint meglátott , vettem észre örömmel.
Tudom ez az apró öröm gyerekes volt .
Mert ahogy végig néztem First testén észre vettem hogy az ingjén a gombok rosszul voltak összegombolva.
A haja zilált volt  , a szája duzzadt.
Egyértelmű jelei voltak a bujálkodásuknak.
Hirtelen hányingerem lett.

- Ki az édes?
Gyorsan küld el és gyere vissza az ágyba  - jelent meg Khao vigyorogva , egy szál boxerben First mellett az ajtó keretben.
Majd mikor meglátott hirtelen el hallgatott.

- Bocsánat a zavarásért.
Látom rosszkor jöttem - mondtam.
First a fejét rázzta és intett hogy menjek beljebb.

- Nem zavarsz Thong.
Gyere csak be - mondta First.
Khao el tünt de csak azért hogy fel öltözzön.
First hellyel kinált a kanapé melletti kis fotelben.
First rám nézett majd megkérdezte innék-e valamit.
Mondtam csak egy pohár vizet kérek.
De Khao nem hagyta hogy First menjen a vizért mosolyogva megfogta a vállát és ki ment a konyhába a vízért.
Az a szeretetteljes hálás pillantás amit First vetett Khao útán émelygéssel töltött el.
De eddig jutottam a gondolataimmal mert a következő percben azt vettem észre hogy First megérinti a vállam.
Mikor végre rá néztem ő mosolyogva szólt hozzám.