Nálad van a szívem kulcsa

16.fejezet

              " A cél életben maradni "

                           Pakin
Amikor fel ébredtem fejjel lefelé lógtam a kocsiban.
Ami a feje tetején állt.
Csak a biztonsági őv tartott még egy helyben.
Szinte mindenem sajgott.
A jobb karom be szorult az ajtóhoz alig bírtam ki szabaditani.
Körbe néztem a kocsiba és el szörnyedtem.
Nannon is életelenül lógott a vezető ülésnél.
Itt hátúl pedig szintén az volt a helyzet.
Benzin szagot éreztem egyre erősebben.
Ki kellett szabadítanom magam a biztonsági őv fogságából.
Sürgősen el kellett hagynunk az autót  , mert biztos voltam benne hogy fel fog robbanni.
Addig húzkodtam  , nyomkodtam míg végre sikerült .
Szerencsére nem ütöttem meg magam annyira hogy ne tudjak mozogni .
El kezdtem finoman ébresztgetni a mellettem ülő Kitti-t.
Elég hamar  sikerült fel ébresztenem és bár kábult volt és nagyon fájlalta a lábát.
Hamar felfogta a helyzet súlyosságát.
Így már ketten igyekeztünk a többieket mozgásképessé tenni hogy minnél hamarabb el hagyjuk a kocsit.
Hála istennek Nannon és Earth is viszonylag épségbe megúszta a balesetet .
Ahogy a titkárnő is egy kis pityergésen kívül mert több helyen felhorzsólodott a teste rendben volt.
Szép lassan ki másztunk a felborult kocsiból.
De hirtelen Lay kiabált bentről kétségbeesetten.

- Srácok baj van.
Be szorult az ügyész lába és ezen kivül nincs is magánál.
Segítség kéne-mondta Lay.

Nannon és Earth visza másztak a kocsiba.
De sajnos ahogy láttam a benzin egyre jobban folyt és csak egy szikra kellett hogy az egész a levegőbe repüljön .
Fel másztam a kocsira és be kiabáltam hogy siessenek mert nincs már több időnk.
Mikor észre vettem hogy hirtelen a semmiből lángra kapott a benzin .

- Kifelé.
Most azonnal- mondtam a srácoknak.
Akiknek épp hogy annyi idejük volt hogy el hagyják az autót.
Majd a kocsi felrobbant  , a detonáció messzire lökött minket el a kocsitól .
A földön fekve , majd fel ülve néztem körbe hogy mindenki megvan-e.
Majd megláttam a kocsit ami ott parkolt nem messze tölünk.
A vezető ülés feléről Xiao szállt ki.
Sietve jeleztem az éppen magához térő Kitti-nek hogy tereljen mindenkit a lángoló kocsi melletti bokros erdős területre.
Biztos voltam benne hogy le csekkolják ahogy tudják hogy túl élte-e valaki.
És így is lett.
A bokrok mögül néztük Xiao-t és Zang-ot ahogy vigyorogva fényképezgették a lángoló kocsit.
Majd Xiao felhívta Trai-t és beszámolt neki a nyilvánvaló halálunkról.
Aztán ott hagyták a kocsit és el hajtottak.
Mi pedig elő másztunk a rejtekhelyünkről.
Körbe nézve megszámláltam hányan is maradtunk életben.
Ott volt Kitti,  Nannon,  Earth,  Lay,  a titkárnő,  viszont az ügyész sajnos meghalt a tűzben.
Nem tudtuk őt ki menteni.
És a táska tartalma is porrá lett.
Sajnáltam a pasit  , és azt is hogy az akciónk csúfos véget ért.
De éltünk  , és most csak ez számított .
Egymásra nézve mind feketék voltunk a füstöl és úgy néztünk ki mint akik egy háborúból jöttek.
Fáradtak voltunk,és éhesek.

- Valakinél van mobil?
Az enyém kiesett a kocsiban szerintem - tettem fel a kérdés a többieknek.
A srácok a zsebeiket kutattgaták.
A sérült kis csapatunk egyetlen női tagja köszörűlte meg félénken a hangját .
Majd egy mobilkészüléket nyújtott felém.

- Tessék.
Itt az enyém.
Használja nyugodtan.
Ez a legkevesebb azért hogy megmentették az életemet - mondta.
El mosolyodtam.

- Hogy hivják hölgyem?
Csak azért érdekel hogy kinek köszönhetem meg a készüléket? - kérdeztem vissza.

A titkárnő kedvesen vissza mosolygott.
De mielőtt válaszólhatott volna.
Kitti oda lépett hozzánk.

- Nadia.
A neve : Nadia- mondta .
A szemében megfejthetettlen érzelmekkel.
Nadia szemében is megvillant egy másodpercre valami.
De most nem volt időm foglalkozni vele tárcsáztam First számát.
Aki jó sokára vette fel a telefont.