Miután meghallottam hogy peti szipog hozzá bújtam. Könnyen meg emeltem az állát.
"mi a baj drágám?" Kérdeztem aggódva.
"semmi kincsem csak vissza emlékeztem..." Válaszolt fényes szemekkel.
"oh...." Mondtam komor hangon.
"csak vissza emlékeztem amikor ott voltál mellett. Amikor be kötözted az allkarom. Amikor a sebeim köré édes rajzokat csináltál. És, hogy menyire hálás vagyok érted." Bújt hozzám.
Miután elmondta ezt meglepődtem. A szemeim óriásiak voltak. Vert a szívem hevesen és én is vissza estem.
Vissza emlékeztem arra amikor Vanessaval voltam. Ő volt a legroszabbb ex-em eddig. Folyton bántalmazott ha kettesben voltunk, folyton le csúnyázott, le szólt, hogy milyen szánalmas ember vagyok. Vani csak a testemért akart. Csak azért, hogy menőzőn a sok ribanc bari nőjének és, hogy dicsekedjen milyen jó vagyok az ágyban, milyen jól nézek ki, milyen kedves vagyok. Amikor a szüleimmel közösen vacsoráztuk akkor játszotta az ártatlan, olyan volt mint egy kis angyal. Nem akartam el hagyni. Csak azt akartam, hogy legyen egy normális barátnőm és, hogy szeressen. A szüleim imádták vanit de csak azért mert kitűnő tanuló volt az iskolában. Nem tudták, hogy milyen valójában. Miután kezdtem nem bírni a szituációt el kezdtem fájdalmat okozni magamnak. Először egy sima borotva pengével. Kellemes volt, hogy végre ki engedjem magamon. Hetekig gyötörtem magam amíg vani észre nem vette. Egyből ki szúrta a mély vágásokat a karomon amikor rövid ujjú felső volt rajtam. Órákig ordibált velem, hogy milyen nyomorult ember vagyok és csak a figyelemért csinálom ezt. Miután be fogta a pofáját meg probáltam el magyarázni, hogy itt nem csak én vagyok a hiba hanem ő is. Szokásosan nem érdekelte csak neki lökött a saroknak, hogy lefejeljem a kemény falat. Midőn megtette ezt haza is ment. Ez a lány semmilyen érzést nem akart tőlem csak azt, hogy a farkam benne legyen. A szakításunk után elkezdtem még jobban kinozni magam. Halálig ittam magam mindenféle alkohollal. A szüleim kezdtek aggódni értem de nem csináltak semmit mert a munka fontosabb volt. Amikor ki probáltam a füves cigiket akkor kaptak rám a szülők. Sokszor csak azt mondtam nekik, hogy el megyek pár baráttal szórakozni. Nem úgy történt. Valójában azért mentem el sokszor otthonról, hogy ki tudjak kapcsolódni. Egy nap el szívtam 4 füves cigit. Tudtam, hogy ez nem tesz jót nekem de nem érdekelt. Nem érdekelt semmi azt gondoltam, hogy már úgyis mindegy senki nem fog szeretni, senkinek nem jelentek semmit. Egy nap peti rám írt, hogy nem lenne kedvem valahova menni. Végre valakinek számítottam. Ahogy találkoztunk nagy szemekkel nézet rám. Nem is csodálom. Szemem fehér része sárga volt. Büdös füst szagom volt ami keveredett a cannabissal. Szótlan volt a szegény jámbor. Rám nézett szomorúan és csak meg ölelt. Hónapok óta nem ölelt meg senki ő volt az első. Kékes-zöldes szeméből ömlött a könny. Le fagytam nem tudtam mit csináljak konkrétan ott álltam miközben ő zokogva szorított magához....
"kicsim tudod mennyire hálás vagyok érted, hogy meg mentettél?" Kérdeztem kíváncsian.
"nem tudom. De gondolom mennyire." Válaszolt lágy hanggal.
"szeretlek nagyon....." Mondtam sírva.
"én is nagyon szeretlek...." Csókolt meg selymes ajkaival.
Amiután peti megcsókolt megnyugodtam. Éreztem, hogy biztonságban vagyok. A többiek ránk találtak mert menni kéne már haza.
"milyen volt ketten?" Kérdezte orsi kíváncsian.
"érzelmes mondjuk igy!" Szólalt meg peti helyettem.
*PETI SZEMSZÖGÉBŐL*
A lányok össze hajtották a pokrócokat és el indultunk. Megfogtam álmi kezét amin el pirult. Sokáig sétálgattunk a városban. A lányok súgdoloztak rólunk megint, hogy aranyosak vagyunk.
"hallod most komolyan ilyen cukik vagyunk?" Kérdezte álmi összezavarodva.
"hát kicsim csak néz ránk! A magas sötéthaju, izmos, jó képű pali és a goldenretriver, alacsony, édes barátja. Szerinted ez nem zabálnivaló?" Mondta kacagva.
"de az!"
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
