Minden, egy hamis randival kezdődött.
Tara Robinson, nagybátyjához utazik, a híres menedzserhez Németországba, segítség gyanánt, azonban arról fogalma sem volt, hogy a híres Tom kaulitzal kell randiznia, a látszat kedvéért.
Vajon mi fog ebből kisüln...
A ruhás szekrényem előtt álldogáltam, s azon gondolkodtam, hogy mi a francot vegyek fel? Majd hosszan gondolkodás, s hiszti után megtaláltam, a megfelelő ruhát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután magamra ráncigáltam, a ruha darabokat, be göndörítettem, a hajam, s tettem bele, egy fekete csillogós hajcsatot. A sminkem pedig tus vonalból, szempilla spirálból, s vörös rúzsból állt.
Pontban 8 órakor értem, le a hotel halljába. Tomot azonban nem láttam sehol sem. Jellemző, ezek szerint minden igaz amit róla írtak, az újságokban. Mármint nem, a jó modoráról híres....
Eltelt néhány perc, mikor végre valahára megjelent, a hotel ajtójában. Körbe nézett, majd megindult felém.
- Ebben, a szerkóban egész jól fogsz ki nézni mellettem ma este - Nézett végig rajtam. - Szerencséd van, én mellettem nem mutatkozhat akár ki...
- Parancsolsz? - Szükült össze szemem, s próbáltam feldolgozni, azt, hogy, hogyan lehet ekkora egy tahó.
- Ühm... Mármint akarom mondani nagyon csinos vagy.
- Kösz... te sem nézel ki annyira rosszul.
- Persze, hogy nem! Akkor? Indulhatunk? - Nézett rám, s a válaszomra várt.
- Persze - Varázsoltam arcomra, egy bájos mosolyt ugyanis, a hotel előtt hegyén, hátán álltak, a riporterek, s a paparazzok.
Tom ujjait, az enyémel össze kulcsolta, s úgy sétáltunk ki, az utcára.
- Tom kérem csak, egy szóra hová viszi Miss. Robinsont?
- Mióta alkotnak, egy párt?
- Tényleg várandós Miss. Robinson? - Kérdezte, az egyik riporter, én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá.
A hosszú út, egy puccos étteremig néma csendben telt, egy limuzin hátuljában utaztunk. Az étterem előtt hemzsegtek, a fotósok, talán itt még többen voltak, mint, a hotel előtt. Mikor kiszálltunk mind a ketten, a járműből kézen fogva mosolyogtunk, majd Tom át karolta, a derekamat, s így sétáltunk be, az étterembe.
Elfoglaltuk, az asztalunkat természetesen ott ahol, a fotósok a legjobb szögből láthatnak minket. Át néztük, az étlapot, s mindketten ki kértük, az előételt, illetve Tom rendelet még, egy vörös bort is, micsoda romantika...
- Ne haragudj, a viselkedésemért, csak tudod fura nekem ez, a helyzet - Ivott bele a borába, s tette le az asztal szélére, a kristályos poharat.
- Ezt, hogy érted? - Simítottam végig kezén , amit az asztalon pihentetett.
- Mit csinálsz? - Kérdezte rekedtes hangján.
- A barátnőd vagyok nem rémlik? illetve nézz ki, az ablakon - Biccentettem, az ablak felé, ő pedig egyből oda kapta tekintetét.
Az ablakon átszűrődött, a vaku fényei, igy Tom egyből vette a lapot. A széket közelebb húzta hozzám, s a fülemhez hajolt.
- Most Meg foglak csókolni oké? - Simította végig alsó ajkát, a fülcipmámon.
Nem válaszoltam csupán, egy aprót bólintottam Tom pedig lassan, a számra hajolt, s csókolt meg gyengéden. Lassan végig Simítottam felső testén, így volt lehetőségem, az ingjén át érezni, kidolgozott felső testét. A csókunkba nyögtem, ahogy, Tom keze végig siklott az oldalamon.
- Egész jól csókolsz - Húzódott el tőlem, én pedig, az Extázis hatása alatt voltam, amit Tom csókja okozott.
Bódultan ültem vele szemben, egész életemben négy fiúval csókolóztam, de ki merem jelenteni, hogy eddig Tom csókolt, a legjobban.
- Khm... - köszörültem meg torkom, és ittam bele, a boros pohár mellett lévő buborék mentes vizembe.
- Minden rendben? - Húzta fel szemöldökét.
- Persze, csak valami kaparja, a torkomat - Hazudtam ugyanis totálisan zavarban voltam.
Miután megvacsoráztunk, ugyanúgy kézen fogva hagytuk el, a puccos éttermet, s szálltunk be egymás mellé, a kényelmes limuzinba.
