Hamis randi ~Tom Kaulitz.

5 Fejezet .

- Nem érted amit mondok?  -  tártam szét karjaimat hitetlenkedve.

- Ne bunkózz velem! -  Emelte fel hangját, az előttem álló fiú.

- Már, miért ne tenném?  Te is bunkóztál velem, hozzá teszem, a semmiért!

- Már bocsánatot kértem, hirtelen jött ez, az egész.

- Én mit mondjak, akkor?  Az életem másodpercek alatt fordult fejre.
- Egyperc magán életem sincs.

- Akkor, beszélj Brendonnal én sem akarom folytatni, ezt az egészet.

- Azt hiszed nem próbáltam már vele beszélni?

- Akkor, viszont törődj bele, hogy a nap minden percében velem kell lenned.

- De én nem akarok hozzátok költözni!  -  Akadtam ki teljesen.

- Csak addig még tart, a színjáték -  Húzta elő, a bőröndöm.

- Most meg mit csinálsz?  -  Húztam fel szemöldökömet.

- Össze pakolok neked -  Rántott vállat.

- Nem kell, majd én megcsinálom -  Kaptam ki kezéből, a melltartómat.

Sikeresen össze pakoltam, a holmijaimat, s két nagy bőrönddel, a kezemben tipegtem Tom kocsija felé.

- Add már ide!  -  Kapta ki kezemből , a bőröndöket, mivel látta, hogy elég nehézkesen húzom magam után.
- Basssza meg.... Mi van ebben, a bőröndben beton?  -  Fújta ki a levegőt

- Csak a legfontosabbak -  Kuncogtam, s szálltam be, a kocsiba.

Az út síri csendben telt, csak a kocsiból kiáramló halk zenét lehetett hallani, s a kocsi motorjának tompa hangját. A kocsiban kellemes fenyőfa illat szállingózott, a fekete bőr hatású ülések pedig csillogtak, ahogy a nap sugarai beszűrődtek, a kocsi ablakán.

A lábaimat kibújtattam, a szandálomból, s  húztam fel lábaimat, az ülésre, a térdeimet pedig, az arcomhoz húztam, s úgy bámultam kifelé az ablakon.

Puha tenyér érintését éreztem, a hátamon, amire egyből felemeltem, a fejem.

- Jól vagy?  -  Siklott végig Tom hosszú ujjai, a hatamon.

- Igen... -  Néztem szemébe, amiben a nap narancs sárga fénye pompázott.

Gyönyörű szemei vannak, a szemkontaktust, egy duda szó szakította félbe. Tom, egy torok köszörülés kíséretében fordította el fejét, s újra gázra taposott.

Félóra autókázás után megérkeztünk Tom háza elé.

- Itt vagyunk -  Mondta, Tom majd ki szállt, a kocsiból.

- Gyönyörű házatok van -  Ámuldoztam, s jobban szemügyre vettem, a házat ha kívülről, ilyen gyönyörű, akkor belülről, egy igazi kastély lehet.

Lassan lépkedtem, a halban, a fekete fehér márvány kőn, az egész ház fekete, fehér színben pompázott, egyszerűen lélegzet elállító volt.

- Gyere megmutom, a szobákat -  Fogta meg kezemet, s húzni kezdett maga után, az emeletre.

- Itt lesz, a te szobád, az én szobámal szemben leszel -  Nyitotta ki a fehérre mázolt fa ajtót.

A szoba közepén, egy hatalmas baldahinos francia ágy volt. Az ágy két oldalán éjjeli szekrény díszelgett. A fal lila, és zöld színben pompázott. Egyszerű, de mégis nagyszerű volt.

Tom határozottan megindult felém, de a szemkontaktust egy pillanatra sem szakította meg. Éreztem, az arcomat halvány pír égette zavarban voltam , gyomromban heves bizsergést éreztem , a torkomban pedig egy hatalmas gombóc keletkezett. Reflexszerűen hátraléptem egyet, de a fekete bútor megakadályozta, hogy tovább hátráljak.

- A -  akkor... én elmegyek aludni -  Hadartam el, s elsiettem mellette. Reménykedtem, hogy elkerülhetem a a még zavarbaejtőbb  történéseket.

Tom másodpercek múlva karom után nyúlt, s kissé vissza húzott. Megtorpantam, és óvatosan felnéztem rá, nem tudtam semmit sem leolvasni, az arcáról, viszont a szemében gyönyörű fény csillogott, a vágy égető tekintetét éreztem magamon.

- Tara -  Súgta alig hallhatóan, s egy barna tincsemet a fülem mögé tűrte.

Azt, akartam, hogy csókoljon meg, de hirtelen elhúzódott tőlem, s hagyott magamra, a szobában.