Hamis randi ~Tom Kaulitz.

6 Fejezet .

- Jó reggelt!

Félálmosan lassan nyújtózkodtam, lecsúszott takarómat felhúztam, az államig. kócosan álló fürtjeimet pedig próbáltam eltűrni, az arcom elől.

- Jó reggelt! - Hallottam meg újra, a kedvesen csilingelő hangot, és felé fordultam.

Bill, az ágy szélén ült, egy angyali mosollyal, az arcán.

- Szia - Köszönt újra.

Egy pillanatig, azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de aztán szépen lassan észhez tértem, a reggeli kómából. Hirtelen felültem takarómat pedig magam előtt szorongattam.

- Szia Bill - Mondtam bágyadtan.
- Hány óra van? - Néztem, az előttem ülő fiúra.

- Félkilenc múlt - Pillantott Bill, a falon lévő halkan ketyegő órára.
- Gondoltam megnézem, hogy vagy, de láttam, hogy ébredezel így közelebb jöttem - Mosolygott rám , s felállt.
- Gyere le reggelizni - sarkon fordult, s hagyott magamra.

Nagyot sóhajtva dőltem vissza, a puha fekete selyem párnák sokaságába, s próbáltam kidörzsölni, a szememből, az álmosságot kisebb nagyobb sikerrel...

Lassan ülőhelyzetben tornásztam magam, s az ágy szélére ültem, s a tegnap estén gondolkoztam. Annyira zavarba ejtően viselkedett velem Tom. Egyszerűen nem tudtam, hová tenni a viselkedését.

Kezem, a szám elé helyeztem, s egy hatalmasat ásítottam. A kócosan álló sörényembe túrtam ujjaimat, s felálltam.

Meg igazítottam magamon, az össze gyűrödött pizsama alsómat, s lebattyogtam, a konyhába, ahol már a fiúk, a reggelivel ügyködtek.

- Bill nem túl sok, az olaj? - Kérdezte Tom, miközben az odaégett palacsintát kapirgálta le, a serpenyőről.

- Nem, ennyi pont kell - Mondta Bill, s körülbelül, egy pohárnyi olajat öntött, a serpenyőbe.

A konyhában odaégett palacsinta szag terjengett, a levegőben pedig füst felhők szállingóztak. Fejem megrázva léptem közelebb hozzájuk, s vettem ki Bill kezéből, a fakanált.

- Add ide, majd én megcsinálom - Kuncogtam el magam, s a tűzhely elé álltam.

Sikeresen kisütöttem, a palacsintákat, és a fiúk elé helyeztem .

- Tele vagyok - Dőlt hátra Bill, a széken, s a hasát simogatta.

- Nagyon finom volt - Mosolygott rám Tom.

- Örülök neki - Néztem szemébe, s eszembe jutott, hogy tegnap este majdnem megcsókolt, de aztán visszatántorodott.

A fiúk elmentek, a saját dolgukra, én pedig rendbe raktam, a konyhát, s néhány papír munkát is elintéztem.

****

A nap elég hamar eltelt gyors zuhany után, a fejemen törölközővel tipegtem le, a konyhába kaja után kutatva. Láttam, hogy a nappaliban valaki filmet néz, kezemben, egy almával közelebb mentem, s láttam, hogy Tom az. Szét terülve, a kanapén fekszik, s valami horror filmet néz.

Közelebb mentem, hogy lássam, a filmet, amikor, a kanapén henyélő személy megszólalt.

- Meddig akarsz még ott állni? - Nézett rám Tom unott fejjel.
- Nem ülsz le?

- Nem, már úgyis aludni készültem - Mutattam, a lépcső felé.

- Persze, azért állsz már ott vagy 15perce - Halkan felnevetett.

Pár másodperc múlva már szinte majdnem össze bújva néztük együtt, a horror filmet. A nappaliban sötétség telepedett le, így Tom arcát alig láttam. Kicsit, a kelleténél közelebb húzódtam hozzá, mert kurvára féltem.

- Csak nem félsz? - Kuncogta el magát.

- Nem - Bújtam közelebb hozzá, s vállára hajtottam fejem.

Éreztem Tom keze felsiklott, a csípőmön, s lágyan cirógatta, az oldalamat.

- Én megvédelek - Suttogta fülembe, s végig húzta alsó ajkát, a fülcimpámon.

Lehunyt szemekkel, alsóajkamba haraptam, s egy halk sóhaj szökött ki, a számon.

- Nem alszol ma velem? - Kérdezte, s ujjait a belső combomra vezette.

- Ma még kihagyom - Toltam le ujjait magamról, s néztem szemébe, ami most elég közel volt, az arcomhoz.
- Jó éjszakát Tommy - Mosolyodtam el, s hagytam magára , a meszeppent fiút.