Hamis randi ~Tom Kaulitz.

10 Fejezet .

- Nos úgy gondolom, hogy egy közös nyaralás jó nagy port kavarna a közösségi médiában -  Brendon felkönyököl az asztalra, és az állát kocogtatja elgondolkodva.

- Ezt mégis, hogy érted?  -  Felvont szemöldökkel nézek rá.

- Úgy értem, hogy te, és Tom közös nyaralásra mentek, mint egy igazi pár.

Az arcomat egyből rózsavövös pír égeti. Brendon mit sem sejt a Tommal való kapcsolatomról.

- Tom beleegyezett?  -  Kérdezem. A körmeimet az asztalon kopogtatom.

Bólint.

- De még mennyire. Már csak a te beleegyezésed kell, Tara.

Az alsó ajkam harapdálva gondolkodom.

- Rendben. Beleegyezem.

- Remek -  Az arcára hatalmas vigyor terül szét. -  Máris intézkedem -  A vezetékes telefonért nyúl.

- Nem zavarlak tovább.... Később találkozunk -  A táskámat felkapom, és elhagyom az irodát.

A hosszú folyosón haladok a kijárat felé.

- Viszlát Miss. Robinson -  Feláll a pult mögötti székről az asszisztens, és illedelmesen elköszön tőlem.

- Viszlát -  Motyogom, és kilököm a két szárnyú ajtót.

Borzasztóan meleg van. A nap sugarai beleolvadnak a bőrömbe. A fejemen pihenő napszemüveget lecsúsztatom az orromra, és elindulok a kocsim felé.

-Hová lesz?  -  Kérdezi a sofőröm.

- Haza megyek. Beszélnem kell Tommal.

Bólint. És beindítja a kocsi motorját.

A telefonom már sokadjára csipog. Előhalászom a táskám aljáról, és Tom képe villog a képernyőn. Elhúzom az ikont, és fülemhez emelem a mobilomat.

- Enyire nem bírod nélkülem?  -  Az ajkam mosolyra húzódik.

- Ennyire meglátszik?  -  Felnevet. A hangja könnyű, édes, és az ember önkéntlenül is elmosolyodik a hangját hallva. -  Mikor érsz haza? Beszélnünk kell.

- Már úton vagyok haza felé . Pár perc, és otthon leszek.

- Rendben siess. Szia édes.

- Szia... -  Mosolyogva bontom meg a vonalat, és a táskámba hajítom a telefont.

A kocsi öt perc múlva megérkezik a Kaulitz villához. Kinyitja nekem Peter a kocsit a kezét nyújtva felém én pedig gondolkodás nélkül a tenyerébe csúsztatom a kezem.

- Köszöm Peter -  Kedvesen rámosolygok.

Biccent. És kinyitja nekem a bejárati ajtót. Bill a kanapén szétterülve filmet néz. Tom az erkélyen cigarettázik. Georg a konyhába tevékenykedik. Gustav pedig a szőnyegen ücsörög, és a videójátékokkal babrál. Mosolyogva elindulok az erkély felé. A táskámat menet közben a kanapéra hajítom, és hátulról átkarol Tom derekát.

- Szia -  Suttogom a füléhez hajolva, és egy puszit nyomok az arcára.

Elmosolyodik, és hátra les a válla felett.

- Szia -  Megfordul, és az ajkamra nyom egy apró csókot.

- Miről akarsz beszélni?  -  Pontosan tudom, hogy miről akar. Direkt kérdezek rá.

- Nyaralni megyünk.

- Csak ketten?  -  Az orrára nyomok egy puszit, amire felnevet.

Bólint.

- Csak ketten. Billék is mennek csak ők más hová.

- Tényleg?  -  Őszintén meglepődtem, erről fogalmam sem volt. Brendon ezt nem említette.

- De miért nem velünk jönnek? 

- Brendon szerint ez közelebb kanyarít egymáshoz, de arról fogalma sincs, hogy az már megtörtént -  Vigyorog.

- Szerinted közelebb kerültünk egymáshoz?  -  Levezetem a kezem a mellkasára, és végig simítok rajta.

Bólint.

- Egész biztos vagyok benne -  Mosolyog. -  Különben már rég felfopoztál volna ezért - A kezét levezeti a dreakamról a fenekemre. Rásimítja a tenyerét, és erősen megmarkolja.

Önelégült mosoly terül szét az arcán, mint egy győzedelmes lovagnak.

- Fasza gyereknek hiszed magad Tom Kaulitz igazam van?  -  Megmarkolom az ingje gallérját, és magamhoz rántom.

- Néha -  Felnevet, amire én is elmosolyodom.

- Nem néha mindig - Közelebb húzom magamhoz, habár az már lehetetlen egy papírlapot sem lehetne kettőnk közé csúsztatni, de minél közelebb akarom érezni magamhoz.