Hamis randi ~Tom Kaulitz.

9 Fejezet .

A nap már nyugovóra járt, mikor a medence mellett megterített asztalhoz ültünk le enni.

- Khm... - Köszörülte meg torkát Bill figyelmet kérve magának és felállt - azért gyűltünk ma itt össze, hogy megünnepeljük Tara és Tom hivatalos kapcsolatát.

- Bill ez még nem az esküvő ne legyél ennyire hivatalos - Mondta Georg.

- Igazad van - Nézett le Bill barátjára, majd vissza ült a helyére és mindenki jóízűen enni kezdett.

Tom és, én egymással szemben ültünk néha - néha a túloldalon ülő fiúra néztem, s mikor tekintetünk egybeforrt mindketten elmosolyodtunk.

A hangulat remek volt, rengeteg vicces történeteket meséltünk Georg épp valami felettébb abszurd gyerek kori történetét mesélte, amikor egy nem várt vendég csatlakozott hozzánk.

- Nézzenek csak oda buliztok és engem meg sem hívtatok? - jelent meg a tereszajtóban egy vörös hajú lány.

Értetlenül néztem körbe a többieken Bill és Gustav alig láthatóan fejüket csóválták, Georg fintorgott egyet, egyedül Tom nézett a lány szemébe, de a tekintete komor volt és rideg.

- Téged meg ki hívott ide? - Grimaszolt Bill.

- Nem hozzád jöttem Bill, úgyhogy kuss legyen - Mondta a lány és oda sétált Tom mellé.

- Mit akarsz? - Kérdezte Tom flegmán - Mit mondtam neked hm?

- Mit is mondtál? - Gondolkodott el a lány, majd oda hajolt a füléhez és át karola a nyakát - Arra gondolsz, amikor, azt mondtad, hogy végeztél velem és utána az ágyamban kötöttünk ki? -  Húzta végig nyelvét Tom nyakán.

Köpni nyelni nem tudtam csak bámultam az előttem épp lezajló történéseket. Tágra nyílt szemem pingponglabaként cikázott a lányon, aki, Tom nyakában csimpánzkodott .

- Melissa hagyd, ezt abba! - Mondta Tom és le fejtette magáról, a lány karjait.

Tom láthatóan kellemetlenül érezte magát, még véletlenül sem nézett a szemembe. Engem viszont rosszullét kerülgetett, szükségem volt egy kis nyugalomra, hogy feltudjam dolgozni az előbb látottakat.

- Hozok egy kis limonádét, ahogy látom már elfogyott - Álltam fel az aszaltól és nagy, léptekkel elindultam a tereszajtó felé.

A konyhába érve egy pillanatra megtorpantam, s a fekete márvány lapra támaszkodva vettem egy mély levegőt. Teljesen össze zavarodtam szerelmes vagyok Tomba, de nem akarok lenni egy pót kerék, amivel kedve szerint játszadozhat.

Némi gondolkodás után a hűtőbe nyúltam limonádé után kutatva,

- Tara - Suttogta Tom, de én nem engedtem, hogy tovább folytassa.

- Hé Tom nincs baj nyugi - Erőltetettem magamra egy mosolyt, s az előttem álló fiúra pillantottam.

- Szóval szerinted nincs köztünk semmi?

- Nem tudom Tom, tényleg nem tudom - Ráztam meg kissé fejem, s fordítottam el tekintetem.

- Neked nem jelentett semmit a két nappal, ezelőtti randi? - Lépett közelebb hozzám, s próbálta felvenni velem a szemkontaktust,

esélytelenül...

- Ezek után? már semmit - Azt hiszem Tom mi félre értettük egymást.

- Nekem is úgy tűnik... - Nézett rám szomorú tekintettel, majd ki hátrált a konyhából.

- Jól van menj csak a cafkádhoz - Suttogtam magam elé bámulva, de mikor Tom megtorpat az ajtóban, s meg fordult tudtam jól, hogy, meghallotta az utolsó mondatomat.

- Mi? - Mosolyogva közelített felém - Szóval féltékeny vagy?

- Tessék? Nem én biztos, hogy, nem.

- De igen! te féltékeny vagy - Lépett közelebb hozzám, s most már úgy, vigyorgott mint egy vad alma.

- Hé az előbb vesztünk össze - Mosolyodtam el.

- Egy, olyan dolog miatt aminek nincs is jelentősége.

- Azért, van miről beszélgetni nem gondolod?  - Húztam el számat.

- Akkor, beszélgessünk - Tűrte a barna kócosan álló hajtincsem a fülem mögé, még a másik kezével a pultra támaszkodott.

- De, a többiek már várják a limonádét.

- Meglesznek még pár percet nélküle - Simított végig rózsa vörös arcomon - Ismerjük meg egymást, mindent tudni akarok, ami veled együtt jár - Két keze közé fogta arcomat, s lassan érzékien találkozott puha szája az enyémmel.

Mosolyogva váltunk el egymás szájától, s percekig néztünk egymás szemébe.