Hamis randi ~Tom Kaulitz.

1 Fejezet .

Az életem fenekestül felfordult amikor Németországba utaztam, na de ennyire ne tekerjünk előre, térjünk vissza, a jelenbe.

A nap égette a bőrömet, szinte már perzselte, óvatosan szálltam le, a gépről, s sétáltam be, a repülőtér csarnokába. A szememmel, a kijáratot kerestem, a nyüzsgő forgó emberek között. Majd miután át verekedtem magam, a tömegen, megpillantottam, a kivetítőn nyomtatott betűkkel írva, a kijárat feliratot, magam után húzva két nagy bőröndöt tipegtem ki, az utcára, ahol baromi nagy volt, a forgalom.

Az orromra csúsztattam, a napszemüvegemet, s intettem le, egy taxit. Egy rövidke bemutatkozása után végre lediktáltam, a címet, s végre valahára elindultam , a nagybátyám cégéhez.

A hatalmas épület elé érve nyüzsögtek, a riporterek, s a paparazzik. Pontosan erre számítottam, de azért nem ekkora felhajtásra... Amint ki szálltam, a járműből, egyből fényképező gépek sokasága, s azoknak vaku fénye, az arcomban landolt, mikrofonok előttem, emberek sokasága pedig,  beszorítottak. Ahogy felnéztem, a tömegen, egyből kiszúrtam kettő darab izompacsirtát, akik egyből mellém álltak, s invitáltak be, az épületbe, persze, ez sem ment zökkenőmentesen.

- Miss. Robinson, milyen, a kapcsolata Tom Kaulitzal ?  - Támadtak le egyből.

- Nem féltékeny, az iker testvérére Billre ? 

- Mióta tart, a románc? 

- Mikor jelentik be, hogy hivatalosan is együtt vannak? 

- Igaz, a hír, hogy Tom meg kérte, a kezét? 

Értetlenül néztem rájuk, azt sem tudtam, hogy ki, az a Tom kaulitz, nem, hogy még vele legyek... honnan szedték, ezt, a sok marhaságot? 

Ahogy beértünk, az épületbe, s  csukódott be, az ajtó, úgy halkult el, a kellemetlen, s nem kívánt kérdések sokasága. Még mindig nem fogtam fel mi is történt, van, egy selytésem kinek, a keze van benne...

- Miss. Robinson, a nagybátyja már várja önt -  Fogta meg vállam, az egyik testőr, ezzel kizökkentve, a gondolataimból.

Ahogy, a liftbe szálltunk, egyből felhúztam a szemöldököm, s néztem a mellettem álló férfira.

- Na jó kivele mi ez, az egész?  - Karbe tett kézzel meredtem rá.

- Sajnálom hölgyem, én nem oszthatok meg önnel, ilyen fajta információt.

- Szuper... -  Motyogtam orrom alatt.
- Azt legalább megtudhatom, hogy ki az a Tom Kaulitz? 

- Hölgyem minket, a maga védelmére képezték ki, nem mondhatok semmit.

- Akkor gondolom maguk minden hová velem fognak jönni igaz?  -  Kérdeztem, a két férfi pedig csak egyet bólintott.

Pár másodperc töredéke alatt nyílt ki, a lift ajtaja, én pedig duzzogva lépkedtem, a nagybátyám irodája felé.

- Üdvözlöm Miss. Robinson Eva Müller vagyok, ha bármiben tudok segíteni, csak szóljon.

Eva, egy fiatal szőke hajú lány, volt frissen vasalt fekete szoknyája tapadt formás lábára, fehér mély dekoltázsú blúza pedig kiemelte homok óra alakját, irigyelni méltó szépség volt.

Jobbra fordulva, egy hosszú folyosó volt tele festményekkel, a falon, minden fekete, és piros színben pompázott, ahogy haladtam a folyosón, úgy vettem szemügyre, a szebbnél szebb festményeket, majd végül megérkeztem, egy hatalmas üveg ajtó elé, ez volt Brendon  a nagybátyám irodája.