Hozzám tartozol || Namjin ff. - BEFEJEZETT

17. rész

JIN POV*

Két napja nem mentem dolgozni,arra hivatkozva hogy kicsit megfáztam. Nem bírok Namjoon szemébe nézni ezek után.

Ma mégis muszáj lenne dolgoznom, nemsokára itt a bemutató. El akarom kerülni Namjoont, amennyire csak lehet.

Beléptem az ajtón és nyilván egyből megpillantottam őt illetve azt a nőt is. Éppen beszélgettek. Én mit sem törődve az egésszel, szépen elhaladtam mellettük rájuk se nézve. Végeztem a dolgomat. Mostmár csak édesanyám, Jimin és a munka fontos számomra. Megcsinálom azt a bemutatót - mert jót fizetnek érte és nekünk kell a pénz a rehabilitációra - majd olyan gyorsan felmondok amilyen gyorsan csak lehet.

*egy kis időugrás*

Már lassan egy hete nem állok szóba Nam-al. Többször próbált velem kommunikálni de én figyelmen kívül hagytam. Pedig fájt. Akármennyire is tagadom, szeretem őt még ezek után is.

Éppen készültem ki a mosdóba mikor ismét megláttam a nőt aki éppen Namjoon irodája felé tartott. Nos igen, az elmúlt napokban szinte mindig itt legyeskedett. Mikor összefutottam velük a munkahelyen mindig csak gúnyosan mosolyogtam vagy még ennyit se tettem.

- Jin, mi a bajod velem? Nem beszélsz velem már egy hete. Valami rosszat tettem? - kérdezte Nam, miután belépett a mosdó ajtaján.

- Semmi bajom. - és már mentem volna ki hogy megszabaduljak ettől a démoni teremtéstől, de a csuklómnál fogva visszahúzott.

- Akkor miért viselkedsz így? Szeretném hallani a válaszokat, menjünk el ma valamerre szórakozni kicsit.

- Menj azzal a nővel, úgy is közel álltok egymáshoz. - ekkor kitéptem kezemet a keze közül és elhagytam a mosdót.

NAM POV*

Mióta megcsókolt Jennie, nagyon pocsékul érzem magam. Legszívesebben elásnám saját magam a föld mélyére. Jin az elmúlt egy hétben még csak rám se néz, vagy ha igen azt is gúnyosan, megvetve. Nem tudom hogy mi a baja, azt mondta hogy semmi, de ez nem éppen egy meggyőző válasz volt.

Észbe kaptam. Mikor azt mondta a mosdóba hogy "Menj azzal a nővel úgyis közel álltok egymáshoz." rájöttem kire gondolt. Jennie-re. Az a nő folyamatosan a nyakamon lógott pedig számtalanszor mondtam hogy hagyjon békén én nem szeretem őt, de ő erősködött.

- Jin kérlek hadd magyarázzam meg! - rohantam Jin után mikor kiment a mosdóból.

- Nem érdekelnek tovább a hazugságaid Namjoon! Hagyj békén és élj boldogan a barátnőddel! - köpte a szavakat hozzám majd sírva elrohant.

JIN POV*

Elrohantam s úgy sírtam mint egy kisgyerek akinek az anyja nem vette meg a boltba a játékot amit szeretett volna. Nem sírdogálhattam sokáig hisz a munkahelyemen vagyok, ide dolgozni jár be az ember nem pedig bömbölni. Letöröltem a könnyeimet, megmostam az arcom és folytattam a feladatokat mintha mi sem történt volna.

Az elnök valamiért nagyon utál engem, próbáltam vele kedves lenni vittem neki sokszor kávét amit mindig nagy fintorral az arcán fogadott el. Legutóbb szemtanúja voltam annak ahogy visszaköpi a kávét a pohárba, majd arrébb tolja az asztalon. Nem ízlik neki, pedig nagyon finoman megcsináltam, senki sem tudja ilyen jól megcsinálni, régen felszolgáló voltam értek a finom kávé készítéséhez.

- Szabad! - szólt Mr. Kim, én meg be is léptem az ajtón.

- Hivatott uram!

- Igen, elszakadt az egyik ruha, nem te vagy a felelős érte? - vont kérdőre. Kezdődik..