Hozzám tartozol || Namjin ff. - BEFEJEZETT

9. rész

JIN POV*

Nagyon jó volt a tegnap délután Namjoonnal, ma úgy döntöttem felhívom Jimint, rég láttam és elszeretném mesélni barátomnak a találkozásunkat Nammal.

- Csáó, Haver! - köszönt a telefonba Jimin.

- Szia Jimin! Tudnánk ma talizni? Rég beszéltünk és szeretnék elmesélni neked valamit! Illetve szeretném ha segítenél. - mondtam barátomnak, remélem ráér és tudunk találkozni.

- Benne vagyok, mikor és hol? - kérdezte.

- Most, a kedvenc helyünkön. - mondtam neki, s közben már vettem fel a cipőmet, hogy elinduljak a hangulattal teli kedvenc éttermünkbe. Régen nagyon sokat ettünk itt suli után. Nagyon szeretem ezt a helyet.

- Rendicsek! Már indulok is, el ne késs! - szólt rám haverom, majd letette a telefont.

Az étterem előtt találkoztam Jiminnel, pont akkor ért oda ő is. Bementünk, leültünk a szokásos helyünkre, hátra a sarokba. Mindig ide ültünk, fel is írtuk a nevünket a falra amikor elsőnek itt jártunk. Kértünk valami kaját és limonádét.

- Miről szerettél volna beszélni kedves barátom? - vágott a közepébe Jimin.

- Hát.. nem is tudom hogy hol kezdjem..- vakartam meg a tarkómat.

- Mondjuk az elején. - mosolygott az orra alatt ez a gyökér.

- Több mint egy hónapja, találkoztam a munkahelyemen egy férfivel.. magas, szőke, elegáns és gazdag.

- EGY FÉRFIVEL? JIN!! BUZI LETTÉL??? - vágott félbe a barátom.

- Hadd fejezzem be! Kétszer rendelt, másodjára nagy szerencsétlenségemre ráborítottam a narancslevet és a sütit. Mondta hogy majd kiengesztelem valahogy, én meg mondtam neki, hogy majd kifizetem az öltönye árát, de ő nem ilyen engesztelésre gondolt..

- MIVAAAN?? NE MONDD HOGY LEFEKÜDTÉL VELE, VAGY CSÓKOLÓZTATOK!.. - vágott félbe megint.

- JIMIN KUSS MÁR, hadd fejezzem be! - emeltem fel én is picit a hangom.

- Bocsi, mondd csak.

- Aztán mikor másodszor jött a kávézóba, üzleti megbeszélése volt. Mikor végeztem mentem volna haza, de megfogta a karomat és elhúzott egy félig meddig sötét, csendes utába, majd megcsókolt..

- TUDTAM!! ÉREZTEM!! Mi volt ezután? Mondd már, türelmetlen vagyok! - vergődött a székbe Jimin.

- Én nem tudtam miért tesz ilyet és pofon vágtam majd otthagytam. Nem értem el az utolsó buszt, így Namjoon mondta hogy hazavisz.. de nem haza vitt... hanem nála.

- NANEEE. - mondta Jimin ledöbbenve.

- Néztünk egy filmet, természetesen horror volt én meg azt utálom, látta hogy félek ezért közelebb jött hozzám és átkarolt. Reggel arra ébredtem hogy a mellkasán fekszek..

Beszélgetésünk közepette belépett Dahyun. Ő az egyik lány osztálytársam, s az egyetlen lány barátom. Megkérdezte, hogy leülhet-e mellénk mondtam, hogy persze miért is ne. Majd csatlakozott a beszélgetésbe.

- Miről beszélgettetek fiúk? Had csatlakozzak én is. - kíváncsiskodott Dahyun.

- Jin éppen meséli, hogy hogyan buzult be.- mondta nevetve barátom. Szóval nem volt semmi olyasmi? - kérdezte Jimin.

- Nem. Mikor felkeltem csinálni akartam egy kávét, de nem találtam a poharakat. Nam is felkelt és lejött megnézni hogy mit csinálok, megfordultam és láttam Namjoon tökéletesnél tökéletesre kidolgozott felső testét..

- Aha, jólvan Jin, te be buzultál. - vigyorgott előttem Jimin, majd Dahyun is.

- Aztán elmentem, és eltelt egy hónap hogy nem láttam és nem beszéltem vele. Tegnap írtam neki és találkoztunk. Elmentünk vacsorázni, majd sétálni. Virágot is kaptam tőle. Késő este hazavitt ahol elköszönésképpen megöleltük egymást. Majd éjfél körül írt, hogy jól érezte magát velem és jó éjszakát kívánt.

- JIN!! Fel kellett volna vennem videóra, ahogy róla beszélsz! Látnod kellett volna a saját arcod, hogy milyen csodálattal mesélsz róla. Te bele szerettél Jin! Hivatalosan is buzi lettél! - mondta Jimin örvendezve.

- Nem vagyok buzi! Nem tudom, hogy mit érzek iránta. - mentegetőztem, pedig tudtam én is az igazságot. Valóban beleszerettem.

- Az elejéről lemaradtam, de ebből a pár mondatodból, simán le lehet venni hogy szerelmes vagy Jin! Ne is próbáld tagadni! - mondta lány barátom.

- Én tudom! Szerelmes vagy Jin! Fogadd el, hogy egy férfibe vagy szerelmes! - jelentette ki Jimin.

- Mikor mutatsz be neki minket? - kérdezte Dahyun.

- Majd ha eljön az ideje. - mondtam.

A nap hátralevő részében elhívtuk még pár barátunkat, Jungkookot és Jisoot. Együtt lógtunk egész délután. Otthon beszélgettem egy kicsit anyával, megkérdeztem hogy van, azt mondta, hogy jól, ne aggódjak miatta, de látni lehet az arcán hogy egyáltalán nincs jól. Nem akartam faggatni, hiszen ha szeretné majd elmondja.

A többiek egész éjszaka irkáltak a csoportba és pittyegett folyamatosan a telóm. Én nem értem ezeket, nem tudnak aludni vagy mivan? Lenémítottam a telefont, az éjjeli szekrényre tettem s elaludtam.

     ***

Ez most ilyen kis egyszerűre sikeredett, de ígérem, nemsokára következik a sok-sok bonyodalom, stb.🤭
Remélem azért tetszik valamennyire, próbálom a legjobbat kihozni a storyból. Kérlek jelezzetek hogyha tetszett, illetve azt is hogy szerintetek min kéne javítanom. Legyen szép napotok/estétek!

Köszönöm hogy elolvastad! 💜