Hozzám tartozol || Namjin ff. - BEFEJEZETT

7. rész

JIN POV*

Már eltelt majdnem egy hónap. Azóta egyszer sem találkoztam és beszéltem Namjoon-al. Azt hiszem hiányzik... Rengetegszer akartam írni neki, de nem tudtam hogy mit kéne, így végül feladtam, azt remélve, hogy hátha ő keres majd először, de nem keresett..

Ez az egy hónap borzalmasan telt, suliból mindig rohantam dolgozni, munka után haza és hajnalig tanulás az érettségire. Teljesen el vagyok fáradva.

Ma péntek van, ébredés után egyből siettem a suliba, hisz késésben voltam mert ismét elaludtam. Suli után rögtön mentem a munkahelyemre, ahonnan sikerült megint késnem, beléptem az ajtón és szólt is Hoseok kollégám hogy menjek a főnök irodájába, mert beszélni szeretne velem. Kopogás után beléptem az ajtón s egy igen komor arcot véltem felfedezni.

- Jin. - szólított a főnököm.

- Tessék? - kérdeztem.

- Tisztában vagy azzal hogy mindig késel? Értem, hogy sok a tanulni valód mert nemsokára érettségi. Már nagyon sokszor elnéztem neked ezeket a késéseket, mostmár nem fogom. - mondta a főnököm. Ekkor jöttem rá, hogy én ki leszek rúgva, amit nem szeretnék, de meg érdemlem a folytonos késések miatt.

- Nem tudom tovább elnézni neked ezt, sajnálom Jin, de ezért mostmár ki kell hogy rúgjalak. Nagyon rendes fiú vagy és biztos találsz majd másik munkát. - próbált valami kedveset is mondani, de én csak arra gondoltam hogy mi lesz majd ezután. Egy kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy hiába próbálnám meg rávenni, hogy hadd maradjak, esélytelen.

- Sajnálom főnök! Megértem, hogy kirúg! Valahol meg is érdemlem. - válaszoltam főnökömnek. Legyen további szép napja, köszönöm, hogy önnél dolgozhattam. Viszlát!

- Viszlát Jin! - köszönt ő is el tőlem, majd hátat fordítottam, elhagytam az irodát, majd a kávézót is magam mögött hagytam. Azt hiszem örökre..

Könnyekbe lábadt a szemem, nagyon szerettem itt dolgozni és mondhatni itt találkoztam először Nam-al, akibe szerintem szerelmes vagyok.

Most hogy fogunk így megélni? Anya nem tud dolgozni és mostmár nekem sincs munkahelyem, időbe telik amíg találok másikat. Nem akarom anyát ezzel terhelni, nem akarom elmondani neki, hogy kirúgtak, így is megvan a saját problémája, napról napra rosszabbodik az állapota és nincs elég pénzünk a műtétre. Nagyon sok fájdalom van most benne és nem szeretnék neki még több gondot okozni.

Nincs egy barátom se akivel tudnék beszélni erről most, Jimin el van a saját kis világában Jungkookal, alig beszélünk mostanában. Úgy érzem elhidegültünk egymástól, általános óta ő a legjobb barátom.

Szombat van, úgy döntöttem muszáj ki szellőztetnem a fejem így lejöttem ebbe a kis parkba közel a régi munkahelyemhez. Sokat gondoltam arra, hogy mi legyen ezután, keressek új munkahelyet vagy majd érettségi után és addig éljünk a félretett pénzemből? Gondolataim közepette eszembe jutott Nam. Talán ő tudna segíteni, nem anyagi támogatásra gondoltam, hanem egy barátra akinek elmondhatom a jelenlegi problémám. Hátha vigaszt nyújt nekem. Előkotortam zsebemből a kis papírt amire írta a számát, majd hosszas gondolkodás után elküldtem neki az üzenetet.

Kim Seokjin
Szia Nam! Nagyon rég beszéltünk, esetleg találkozhatnánk valahol ma, ha ráérsz?

Nagyon féltem, hogy mit fog erre majd válaszolni. Szerintem nem is akar tőlem semmit, és azokat csupán csak szórakozásból mondta, és hagyta hogy belé szeressek. Nemsokára már csipogott is a telefonom én pedig már kaptam is fel, hátha Nam írt.

Kim Namjoon
Szia Jinnie! Merre vagy most? Érted megyek és elmegyünk valahova. ❤️

Kim Seokjin
A munkahelyem melletti parkban vagyok. Már várlak. ❤️

Öhmm.. oké, miért írtam én is szívecskét? Most biztos azt hiszi hogy én is szerelmes vagyok belé, mondjuk igaza van, de még nem akarom hogy tudja.

Amíg vártam rá, nagyon remegett mindenem, végre találkozok vele egy hónap után.

Nem kellett sokat várnom és már itt is volt. Beszálltam a kocsiba, köszöntünk egymásnak, majd a kezembe nyomott egy csokor virágot. Nem tudtam, hogy miért kapom ezt, de kedves gesztus volt tőle. Az út elég hosszú volt. Szinte csendben ültünk egymás mellett ami eléggé kínos volt.

- Te Seoulba hoztál? - kérdeztem tőle, amikor megláttam a táblát 'Seoul' felirattal.

- Igen. Elviszlek egy különleges étterembe, mivel gondolom még nem ettél. - kuncogta el a végét, gondolom hallotta hogy korog a hasam. Szuper.. miért pont most kellett korognia? Totál beégtem nála.

Az út többi részében elbeszélgettünk erről-arról, még nem említettem meg neki hogy kirúgtak, azt majd későbbre gondoltam. Megérkeztünk az étterembe, baszki ez a Jungsik étterembe hozott engem, hát ez kurva drága hely, hogy fizetem ki a kajámat, szegény vagyok mint a templom egere. Majd bementünk, leültünk az asztalhoz, s kezünkbe vettük az étlapot. Nem gondolkodtam sokáig, Jjajangmyeonra esett a választásom. Namjoon pedig Kimchi Jjigaet rendelt. Italként én egy Kalszut rendeltem ami gyógynövényekből és gyümölcsökből készült tea, Nam is hasonlóképpen döntött.

Amíg vártuk a kajánkat, beszélgettünk.

- Hogy hogy felkerestél, ennyi idő után? Azt hittem már elfelejtettél és nem akarsz látni többet. - kérdezte, kissé szomorkás arcot vágva. Hogy vagy? - kérdezett ismét.

- Hát... voltam már jobban is, igazából csak annyi, hogy tegnap kirúgtak a munkahelyemről. Te hogy vagy? Minden rendben veled? Egy hónapja nem beszéltünk, szükségem van egy barátra akinek elmondhatom ezt. - fejeztem be a kis monológomat.

- KIRÚGTAK? Miért? Hogy tudtak kirúgni egy ilyen helyes, segítőkész fiút? - háborodott fel, s közben rácsapott egyet az asztalra amitől megijedtem.

- Az elmúlt egy hónapban mindig késtem. Nagyon sokat tanultam, hajnalokig. Nagyon elfáradtam és anyát nem szeretném zavarni, ezért kerestelek téged, hogy legalább veled tudjak beszélni erről. - mondtam el kiszemeltemnek a teljes igazságot.

- Óh, szívem. Nagyon sajnálom, köszönöm hogy felkerestél! Én bármikor itt vagyok, elmondhatsz nekem bármit. És igazából én arra vártam hogy te keresel majd azért nem kerestelek. Eszméletlen sokat gondoltam rád. Nagyon szerettem volna írni neked de sose tudtam hogy mit. - halkult el a végére. - Majd beszélek én a főnököddel, hogy miért rúgott ki csupán csak késés miatt. Enyém az egész kóceráj, én vagyok a főnököd főnöke. Azért is mentem oda üzleti megbeszélésre. Vissza fognak venni, hidd el. - mondta nekem, s már hozták is a rendelésünket.

- Tényleg a tiéd? De figyelj, nem kell beszélned vele, az egyetem amit néztem úgyis Seoulba van, ha felvesznek oda el kell költöznünk anyával és akkor amúgy is fel mondtam volna. - mondtam Namnak.

Meghozták a kajánkat, s elkezdtünk enni. Egy kis idő múlva Nam megszólalt.

- Figyelj csak, Jin! - tette le az evőeszközöket, s szemembe nézett.

- Figyelek, mond csak.

- Szeretnék neked egy ajánlatot tenni, remélem elfogadod.. - mondta kétségbeesve.

***
Jelezzétek ha tetszett valamennyire is a rész! Legyen szép napotok/estétek! 💜

Köszönöm hogy elolvastad!