Hozzám tartozol || Namjin ff. - BEFEJEZETT

5. rész

JIN POV*

Namjoon azt mondta anyának hogy ma nem megyek haza, de mivel máshova nem tudok menni, itt kell aludnom. Jimin elutazott Jungkookkal Európába így nála sem tudom meghúzni magam ma éjjel. Be kell valljam nagyon félek hogy egy idegen házában kell aludjak...

Hosszú hallgatás után Namjoon megtörte a csendet.

- Nézünk egy filmet esetleg? - dobta fel az ötletet.

- Nem bánom. - adtam választ kérdésére. Azért remélem nem tesz be valami horror filmet, azokat utálom.

Természetesen horrort tett be. Nagyon jó, most össze fogom szarni magam tőle. - mormogtam az orrom alatt.

Namjoon hozott egy kis rágcsálni valót és cola-t.
Elkezdődött a film, el sem telt belőle 10 perc de én már nagyon be voltam fosva, amit szerintem észre is vett, ugyanis közelebb ült hozzám, majd átkarolt, ezzel biztonság érzetet adva nekem. Azt kell mondjam, nagyon megnyugtató volt az, hogy átkarolt, kevésbé féltem a filmtől. Sikerült megnyugodnom. Azt hiszem túlságosan is..

Reggel arra keltem fel, hogy Namjoon mellkasán fekszek. Elöntötte arcomat a pír. Mégis hogyan történt ez? - gondoltam magamba. Biztos a film közbe elaludtam a vállán. Nem is gondolkodtam sokáig, óvatosan elvettem fejemet a mellkasáról és egyenesen a konyha felé vettem az irányt. Egy kávét szerettem volna csinálni de nem tudtam hogy merre vannak a poharak, ezért ott nyitogattam a szekrények ajtaját a konyhába. Nehezen sikerült megtalálom az eszközt és fordultam is a kávéfőzőhöz. Ám miután megfordultam egy igencsak szép látvány fogadott. Ott ált előttem az ajtófélfán támaszkodva, félmeztelenül, összevont karokkal a mellkasa előtt.

- Hát csak sikerült megtalálni a fránya poharat! - nevetett közbe.

Nem szóltam egy szót se. Csak bámultam a tökéletesnél tökéletesre kidolgozott felsőtestét. Belém szorult a szó. Annyira elkalandoztam hogy Namjoon kuncogása ébresztett fel a bambulásból. Full vörösen elfordultam tőle.

- Öltözz már fel kérlek. - mondtam neki, kicsit erélyesebb hanggal.

Egy szót se szólt megfordult és elment. Remélem öltözni megy. - mondtam magamba.
Amíg ő öltözött én lefőztem a két adag kávét.

Mik ezek az érzések amit ki vált belőlem ez az ember? Soha nem éreztem még ilyet. Igazán kellemetlen, de egyben felemelő érzés is. Magas férfi, egész jó testtel, férfias az alkata. Sosem gondoltam voltam, hogy egy férfival lesz az első csókom.. elég szenvedélyesen és lágyan csókol ezt meg kell mondjam. Az eset közben nagyon haragudtam magamra, hiszen ha nem borítom rá akkor nem egy férfival lett volna az első csókom. De most így vissza gondolva kicsit örülök, hogy így történt. Utálom magam, hogy egy férfi ilyesfajta érzéseket vált ki belőlem. Fogalmam sincs, hogy miért pont egy férfi? Bármennyire is próbálom, nem tudom leplezni a nyilvánvalót. Valahol mélyen érzem, hogy én szeretem ezt a férfit. De nem vagyok 100%-osan biztos benne.

Gondolataimnak Namjoon vetett véget. Végre fel volt öltözve.

- Aw, csináltál nekem is kávét, de édes vagy! - mondta ilyen kis cuki hangon.

- Csupán csak kedvességből, nincs semmilyen hátsó szándékom. - vágtam rá.

- Köszönöm!

- Ugyan, semmiség. - válaszoltam, miután ittam egy kortyot a kávémból.

- Egyébként... - törte meg a csendet hosszas hallgatás után Namjoon. Remélem nem arról akar beszélni, hogy a mellkasán aludtam egész éjjel.

- Igen? - kérdeztem kíváncsian.

- Áh..semmi.. - mosolygott el, közben belekortyolt a kávéba.

- Mostmár fejezd be amit elkezdtél. - szóltam neki erőteljesebb hangon.

- Hogy érezted magad az este? Remélem nem érezted azt hogy bántani szeretnélek vagy hasonló. -
Baszki, tudtam hogy erről akar beszélni. Most miért kellett felhoznia? Totál el fogok pirulni megint, aztán majd kinevet.

- Tudom mire akarsz kilyukadni. Sajnálom hogy a mellkasodon aludtam, nem tudom, hogy ez hogy a francba történt, ígérem nem lesz több ilyen! Bocsáss meg ha kellemetlen helyzetbe hoztalak! - mondtam el neki,persze én szeretném ha történne még hasonló, de azért nem akarom a tudtára adni, hogy én is felfigyeltem rá. És az érzéseimben sem vagyok biztos.

- Erről szó sincs, nem hoztál kellemetlen helyzetbe, volt már hasonló szituációm, hozzászoktam.

- Nagyszerű. - mondtam, majd felálltam és elkezdtem felvenni a cipőmet ugyanis megittam a kávét és szeretnék már hazamenni. Nem is értem mi a fenének maradtam itt a lakásában. Már ébredés után el kellett volna húznom a csíkot.

- Most hová mész? - kérdezte kíváncsiskodva.

- Haza. - vágtam rá egyből.

- Hazavigyelek?

- Nem kell, köszi. Haza találok egyedül is.

- Hát jó, de vigyázz magadra. - mondta úgy mintha én lennék a párja vagy valami ilyesmi.

Felvettem a cipőmet és a kabátomat, majd távoztam is. Szokásosan beletettem kezeimet a zsebembe és éreztem hogy van benne valami szokatlan, kivettem, egy kis papír fecni volt amelyen egy rövid kis üzenet volt feltüntetve egy telefonszámmal mellette. Namjoon írta.

    ***

Sziasztok! Itt is az újabb rész, kérlek jelezzétek ha tetszett! Szépítő jellegű kritikát nagyon szívesen elfogadok!<3 Legyen szép napotok/estétek! 🫶🏻💜

Köszönöm hogy elolvastad! 💜