2024. január 2., kedd

72 18 26
                                    

Már nem emlékszem, miképp jutottunk oda, hogy ez jó ötletnek tűnt, de álmomban Villő befestette ugyanolyan szalmaszőkére a hajamat, mint az övé, és be is rasztázta, utána elém tartott egy tükröt és azt mondta, hogy most már úgy nézünk ki, mintha ikrek lennénk. Aztán kiderült, hogy igazából nem magamat látom a tükörben, hanem őt. És, így leírva már rohadt nevetségesnek érzem, de ébredés után annyira valóságosnak tűnt, hogy ki kellett rohannom a fürdőszobába megnézni, hogy ugye még mindig barna a hajam meg a szemem és nem változtam Villővé. Pedig állítólag ez a hülye álomnapló-dolog csak úgy működik, ha felkelés után azonnal leírom az álmomat.

***

- Hálás vagyok, hogy hajnalban időben bekapcsolt a józan eszem, és nem kérdeztem meg félálomban a fürdőszobába menet Villőtől, hogy ő is azt álmodta-e, mint én, csak mert olyan rohadt valóságosnak éreztem még akkor az egészet. Valahogy egészen délutánig itt volt bennem az furcsa gyomortáji érzés, ami akkor jön elő az emberből, amikor valami nagyon realisztikusat vagy érzelmeset álmodik.

- Hálás vagyok, hogy maradt még egy kis pizza tegnapról és nem kellett azon erőltetnem az agyamat, hogy mit egyek, amiben nincs se hús, se tejföl, se sajt. Istenem, leírom, hogy sajt és sírhatnékom támad. Hogy fogom kibírni ezt a hónapot?!

- Hálás vagyok, hogy sikerült rávennem magamat a jógára ma este. Mondjuk az határozottan segített, hogy Villő már fent volt és beállt ő is.

Lendvai Bíborka hála- és álomnaplója ✓Where stories live. Discover now