Asszem, nem álmodtam semmit. Ami a múltkoriak után igazi felszabadulás. Szerintem ez lesz ma az egyik hálám.
***
Igazam volt. Őszintén szólva ez az egyetlen hálám. Mert hálás lehetnék ugyan Katának, hogy bedobta, hogy jöjjünk össze inni valamit, mert így legalább nem töltöttem szánalmas egyedüllétben a szombat estémet. És hálásnak kéne lennem, hogy valamikor tizenegy körül belefutottunk véletlenül egy másik társaságba a gimiből, akiknek nem éjfél körül van a pizsiosztás, és hajnalig bent tudtam maradni velük a városban. De azért nagyon nem vagyok hálás, hogy hány millió feles kört iktattak bele az estébe (amiből alig emlékszem valamire, és biztos vagyok benne, hogy jó nagy hülyét csináltam magam). Hogy teljesen vállalhatatlan állapotban értem haza az utolsó éjszakaival – ráadásul nem sokkal Villő előtt, aki bejött hozzám a fürdőszobába, és végig simogatta a hátamat, miközben a WC mellet ültem és arra vártam, hogy a gyomrom eldöntse, lent maradhat-e az elfogyasztott alkohol vagy inkább visszaküldi a feladónak. A tudatom persze pont kitisztult eddigre, úgyhogy arra tökéletesen emlékszem, ahogy előtte ölelem úgy a WC csészét, mint egy agyatlan tinédzser, aki nem tudja, hol vannak a határai. És az egész helyzet annyira megalázó volt, hogy elkezdtem bőgni ott a fürdőszoba szőnyegen ülve, és egyszer csak kibukott belőlem, hogy Szandra megfenyegetett, ezért el kell mondanom neki (mármint Villőnek), hogy úgy tűnik, nem vagyok heteró. De legalább egy minimális lélekjelenlétem volt, úgyhogy nem kötöttem Villő orrára, hogy pontosan hogyan jutottam erre a felismerésre, csak motyogtam valamit a gitáros csajról, aki Szilveszterkor játszott a Szimplában.
És, jaj, borzalmas volt az egész, és Villő hirtelen elkezdett nagyon furcsán viselkedni. Mármint, izé, először másodpercekig nem mondott semmit, csak bámult rám, mintha valami tragikus hírt közölnék vele, aztán erőltetett valami marketingmosolyt az arcára és megköszönte a bizalmamat, meg még meg is ölelt, de nem úgy, ahogy szokott. Ez az ölelés valahogy idegen volt. Kellemetlen. Érzelemmentes. És az egész helyzet is annyira fájdalmasan awkward volt. És persze utána a hátamat sem simogatta tovább. Aztán amikor a gyomrom végre eldöntötte, hogy talán meg tud birkózni az alkohollal, akkor Villő szinte kimenekült a fürdőszobából, mintha alig várta volna, hogy végre bezárkózhasson a szobájába. Ja és btw, reggel – mármint ma (vasárnap) reggel (illetve hát délelőtt. Mi van most? Kábé 11 óra) – természetesen hánytam, és csak remélni tudom, hogy Villő nem hallotta. Szóval, ja, tl;dr, az egész szombatom egy katasztrófa volt és nemigen van miért hálásnak lennem, köszönöm a remek lehetőséget, hogy ezt leírhattam ebbe a tetves hálanaplóba.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Lendvai Bíborka hála- és álomnaplója ✓
Kısa HikayeBíborka és Villő gimnazista koruk óta legjobb barátnők. Nem csoda, hogy néhány éve úgy döntöttek, lakótársként együtt bérelnek ki egy lakást. Bár szögesen eltérő életmódot élnek, mivel Bíborka egyetemre jár és emellett diákmunkát is vállal, Villő pe...
