Álmomban megint gimis voltam, de valamiért még megvoltak a tejfogaim, és pont osztályfotózás előtt esett ki kettő, úgyhogy gyakorolnom kellett, hogy hogyan rejtsem el a foghíjakat mosolygás közben. Mindig meglep, hogy álmomban mennyire nem ráz meg a tény, hogy kihullottak a fogaim, viszont amikor felébredek, akkor mindig ott van a gyomromban a szorongás a foghullás miatt és azonnal le kell ellenőrizem, hogy megvannak-e mind és véletlenül se mozognak-e vagy ilyesmi.
(Kieg.: Elmeséltem este Villőnek az álmomat, miután felkelt. Azt mondta, a foghullás azt jelenti, hogy imposztor szindrómám van az új munkahelyemen. Aztán nagy kedvesen hozzátette, hogy szerinte nekem mindig mindenhol imposztor szindrómám van.)
***
- Hálás vagyok, hogy délután sütött kicsit a nap.
- Hálás vagyok, hogy le volt értékelve a humusz a Sparban. Legalább lesz mit elvinnem magammal ebédre holnap. Ezek a rohadt vegán sajtok kurva drágák és még gumiízűek is, úgyhogy a szendvicscsomagolással felhagytam, mert szerintem sajt nélkül nincs értelme egy szendvicsnek.
- Hálás vagyok, hogy már csak a holnapi napot kell kibírnom és itt a hétvége. Bár ez a hét eddig egész laza volt, egyelőre csak betanultam. De ez a fél hatos kelés nem lesz a legjobb barátom, az fix.
YOU ARE READING
Lendvai Bíborka hála- és álomnaplója ✓
Short StoryBíborka és Villő gimnazista koruk óta legjobb barátnők. Nem csoda, hogy néhány éve úgy döntöttek, lakótársként együtt bérelnek ki egy lakást. Bár szögesen eltérő életmódot élnek, mivel Bíborka egyetemre jár és emellett diákmunkát is vállal, Villő pe...
