Lendvai Bíborka hála- és álomnaplója ✓

2024. január 13., szombat

Azt álmodtam, hogy kiderült, hogy volt egy tárgyam, amiből elfelejtettem felvenni a vizsgát, és emiatt nem lett meg a minimális kreditmennyiségem, úgyhogy minden vizsgajegyemet kitörölték, de volt valami olyasmi szabály, hogy ha felveszem az elfelejtett vizsgát, akkor mindent újracsinálhatok még februárig. És próbáltam bemenni a TO-ra, hogy szóljak, hogy valami félreértés lehet, de óriási volt a sor, és amikor bejutottam, akkor a TO-s néni folyamatosan telefonokat kapott és nem tudott odafigyelni rám, aztán becsöngettek (ami az egyetemi settingben elég fura :D persze álmomban full természetesnek tűnt), nekem meg órára kellett mennem.

Olyan parában ébredtem, hogy muszáj voltam felmenni a Neptunba és megnézni, hogy tényleg felvettem-e minden vizsgát. Villő kiröhögött.

***

- Hálás vagyok, hogy Villő összematchelt valakivel Tinderen, akivel, úgy néz ki, lehet is valami. Abszolút. Megérdemli, hogy boldog legyen. Tényleg. Már ha emellett a Lilla mellett tényleg boldog tud lenni. Csak mert azok alapján, amiket Villő mesélt róla egy fantáziátlan, sznob picsának tűnik. A tinderes profilképén jól nézett ki (és rohadjon meg, hogy ilyen szép fényes a haja, meg hogy ennyire tökéletes sminket tud csinálni magának), persze, de el nem tudom képzelni, miről beszélgettek eddig, ha azt sikerült leszűrnie, hogy Villő az a csaj, aki ilyen fos basic kávézós-sütizős randikra vágyik. Ráadásul ilyen sznob helyeken, mint az a hülye francia cukrászda, amivel tele van a TikTok mostanában. Először is, fix, hogy nem munka előtt kellene elvinnie bárhova – mert utál úgy melóba menni, hogy nem készülhet rá rendesen itthon –, hanem ha ennyire akarja őt, akkor szépen fel kellene kelnie hajnalban, és megvárnia a Szimplában a zárórát, hogy utána együtt mehessenek ki a Rákóczi útra. Közben Villő elmesélhetné neki, milyen estéje volt, kidühönghetné magát az ostoba turistákon meg a hülye kollégáin. Aztán ha tiszta az idő és nincs nagyon hideg, felszállhatnának valamelyik éjszakaira, ami a Gellért-hegy felé visz, és a buszról való leszállás után elővehetne egy termosz forralt bort, amit együtt megihatnának, aztán kicsit becsípve és jól kimelegedve felmászhatnának a hegyre. Mire felérnének, pont elkezdene feljönni a nap. Senki nem lenne a környéken, mert senki nem lenne ennyire hülye, hogy ilyen hidegben hegyet másszon, úgyhogy nyugodtan elindíthatná a lejátszási listát, amit csak Villőnek csinált, mert ha kicsit is ismerné őt és actually odafigyelne rá, tudhatná, hogy Villő mennyire imádja, ha az emberek megtalálják a tökéletes zenét a tökéletes pillanathoz. Aztán megihatnák a maradék forralt bort és miközben jön fölfelé a nap, és ez lenne a tökéletes pillanat az első csókhoz. Ezeket elmondtam Villőnek is, de valószínűleg még hullafáradt lehetett (mert a hülye randija miatt két órával korábban fel kellett kelnie, mint szokott!!!), mert meresztette rám a szemeit, mintha valami rosszat mondtam volna. Pedig szerintem tök fasznán kitaláltam, és hát azért kicsit büszke is voltam magamra.

- Hálás vagyok, hogy összeszedtem a bátorságomat és kivételesen én szóltam a régi újságírós csapatnak, akik eljöttek velem ma este ünnepelni/gyászolni a bukott vizsgámat (bár mindenki meg volt győződve róla, hogy úgyis átmentem és úgyis legalább hármas lesz – ami szuper lenne, mert akkor fixen meglenne az ösztöndíj is). Azt mondjuk kicsit sajnálom, hogy 11-kor mindenki elspriccelt haza, pedig pont kezdtem kellemesen becsípni. Még mindig bizsereg kicsit a fejem. De ez az a kellemes fajta bizsergés. Amitől az ember hirtelen sokkal tisztábban hallja a gondolatait. De csak azokat, amiket hallani akar. Azokat pedig elnyomja, amikkel épp nem akar foglalkozni – egészen addig, amíg egyedül nem marad ebben a remek állapotban, mert akkor meg elkezdenek csőstül jönni a kéretlen gondolatok is.

- Hálás lennék, ha Villő méltóztatott volna írni bármit is a randijáról. Mondtam neki, hogy ha creepy a csaj, írjon nyugodtan és kimentem. De nem írt. Annyit se, hogy hogy sikerült a találka a sznob sütizőben. Lehet, hogy mégiscsak hallgatnom kellett volna magamra, és tovább menni egyedül a Szimplába. Csak tényleg, mi van, ha az a Lilla a gyönyörű, csillogó sötét hajával, a hosszú szempilláival, meg a vörös rúzsával végül elkísérte őt melóba a randijuk után? Mi van, ha most is ott ül, talán pont annál az asztalnál, ahol mi szoktunk, amikor Villőre várunk hajnalban hullafáradtan? Mondjuk ő biztosan nem csak ül ott awkwardan, hanem oda mer menni random asztaltársaságokhoz, elvegyül a turistákkal, felszabadultan nevetgél velük. Mi van, ha Villő neki is csempészgeti titokban a shotokat, mint ahogy nekünk szokta? Ezt biztosan nem akarnám látni.