Olivia Wright egy mugli szülők gyermeke, aki hirtelen egy varázs világ kellős közepébe csöppent. A Roxfort expresszen megismerkedett Lily Evans-szel, aki hamarosan a legjobb barátnője lett. De Olivia szívét valaki más is megdobogtatta: Perselus Pito...
Nem törődtem semmivel, és elkezdtem az átváltozást. A kék szemeim izzani kezdtek és a testem gyorsan átalakult egy fehér farkassá. A homlokomon egy zöld gyémánt ragyogott, pont mint a nyakláncom. A többiek megdermedtek a sokktól, szemeik tágra nyíltak döbbenetükben. Sirius szemei szinte ki estek, hasonlóan mint legjobb barátnőmnek, akinek szintén nem szóltam a dologról. Eközben láttam, hogy Sirius leült, így úgy döntöttem, hogy befekszek az ölébe, mire ő elkezdte a fülem tövét vakargatni. Ezt a meghittséget megszakította Potter a szokásos jellemével.
- Ez annyira megható volt, hogy Merlin mindjárt forog a sírjában- vette elő a szokásos stílusát, amire most Sirius is azt mondja, hogy jobban teszi, ha most befogja egy kicsit a lepénylesőjét és minket békén hagy. Amire a reakció az volt, hogy megforgatta a szemét és elkezdett beszélni Lilyhez.
- Ha ők romantikázhatnak, akkor mi menjünk fel a helyünkre és- itt lehalkította a hangját és barátnőm fülébe suttogta bele azokat a pírt keltő szavakat. Amiket innen is jól kivettem, mivel a farkasoknak extrém jó a hallásuk. Ennek a következményeként úgy döntöttem, hogy vissza változok az eredeti alakomba. Ki másztam a barátom öléből aki ezt egy morgással díjazta. Majd nem törődve senkivel visszatértem emberi alakomba egy világos villanás után.
- Ide figyelj James Potter! Ne súgj ilyeneket a legjobb barátnőm fülébe, amikor farkas alakomban vagyok! Ugyanis eléggé zavarba ejtő dolgot súgtál a fülébe, és én ezt nem akarom hallani! - suttogtam ijesztően végig a szemébe nézve majd, mintha semmi sem történt volna elmosolyodtam és elindultam a saját hálókörletemben egy kiábrándító bűbáj után.
----2 héttel később----
Az álarcosbál előtt vagyunk egy nappal és nekem még nincsen meg a ruhám, szóval gyorsan összekészültem felvettem egy farmer nadrágot, pulcsival illetve a kék farmer kabátom és egy hosszú majdnem földig érő téli kabátot és már indultam is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Útközben összefutottam Lilyvel, aki izgatottan mesélte, hogy ő is csatlakozik hozzám, mivel még neki sincs meg a tökéletes piros báli ruhája. Ezért úgy döntöttünk, együtt indulunk a nagy kalandra az itteni ruhaszalonba, hogy megvegyük álmaink ruháját. Útközben boldogon csacsogtunk a szerelmi életünkről. Amint beértünk megbeszéltük, hogy szétválunk és a próbafülkéknél megmutatjuk, hogy ki mit talált. Utamon kifejezetten fekete ruhákat kerestem a négy ház színével ellátva, de eddig egy sem fogott meg, amíg meg nem láttam A RUHÁT. Egy különleges ruhaköltemény ragadta meg a figyelmemet: fekete alapon pánt nélküli, amelynek szoknyája igazi hercegnő hatást keltett. A szoknya részen négy színes csík futott végig, mintha festék ömlött volna rá, reprezentálva a négy ház színeit. Miután magamhoz vettem ezt a csodát, szinte szaladtam az eldugott zugból, ahol rátaláltam. Nem tétováztam a ruháim lecserélésével, és pár percen belül teljes pompában tündököltem benne. Elégedetten néztem magam a tükörben, csodálva az átalakulásomat. Ugyanis úgy festettem, mintha most léptem volna ki egy hercegnős mesekönyvből.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Gyorsan félrehúztam a függönyt, hogy megtaláljam Lilyt. Nem kellett sokáig keresnem – ő már báli ruhában várakozott. Egy lenyűgöző, vérvörös, pántos ruhát viselt, amelynek mellrésze finom csipkével volt díszítve. A megjelenését egy ragyogó, piros ékköves nyaklánc tette teljessé. Ahogy megpillantottam őt, biztos voltam benne, hogy Potter ettől a látványtól menten el fog ájulni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lily elmosolyodott, és így válaszolt:
- Te sem maradsz el mögöttem! Sirius biztosan talál majd néhány szót, amitől elpirulsz.
Ezek a szavak akaratlanul is Perselusra emlékeztettek. Vajon neki tetszene egyáltalán, amit lát? De barátosném szokásosan elterelte a figyelmemet, azzal, hogy elhúzott a gyönyörű cipőkhöz.
Ahogy végighúzta ujját a tündöklő, színes cipőkön, a gondolataim lassan lecsillapodtak. A kis butik forgataga és a barátnőm csillogó tekintete visszarántottak a valóságba, elmosva a korábbi aggályaimat.
- Na, melyiket próbáljuk fel? - kérdezte izgatottan, miközben már két pár cipőt is a kezébe vett.
Én csak mosolyogtam rá, de belül továbbra is ott motoszkáltak a kétségek. Perselus... ő sosem értette, miért lelkesedem annyira a divatért. Mindig is a könyvek és bájitalok világában érezte magát otthon, míg én szeretek elmerülni a színek és anyagok kavalkádjában ezen hóbortjaimon kívűl.
- Talán ezt a pirosat? - mutatott egy csinos, magas sarkú cipőre.
Ahogy a cipőt kezembe vettem, egy pillanatra elképzeltem, ahogy Perselus meglát ebben. Vajon mit szólna? Vagy mit szólna Sirius? A gondolat, hogy két olyan különböző ember véleménye is érdekel, egy pillanatra megzavart. Hiszen nagyon sokáig nem éreztem semmit Sirius iránt. Ők ketten sosem értették meg egymást, és valószínűleg soha nem is fogják.
- Ez tökéletes lesz – mondtam végül, és felhúztam a cipőt.
- Ugye milyen gyönyörű? – nevetett barátnőm, miközben az állítólagosan „mindent látó" tükörbe fordított.
A cipő valóban jól állt, és ahogy körbeforogtam, lassan elhittem, hogy nem is olyan fontos, mit gondolna Perselus. Az ő világa távol áll ettől a csillogástól. De Sirius... Nos, ő minden bizonnyal érdekes megjegyzésekkel dicsérne meg, és közben persze megpróbálna újabb kalandokba keverni.
Amikor végül kiléptünk a boltból, barátnőm elégedetten mosolygott rám. Tudtam, hogy őt csak az boldogítja, ha boldognak lát, és valójában ő volt az, aki mindig segített elfelejteni a gondjaimat. Bár soha nem említettem neki, hogy Perselus nekem nem csak egy barátnak tekinthető.
- Menjünk, igyunk valamit! – javasolta, és én boldogan beleegyeztem. Ma nem akartam többet gondolkodni, csak élvezni a pillanatot.
Ahogy a Három seprű felé sétáltunk, eszembe jutott, hogy talán épp ez a megoldás. Élni a mának, anélkül hogy folyton azon rágódnék, ki mit gondol. Az élet túl rövid ahhoz, hogy a szívem két irányba szakadjon. De vajon tényleg képes vagyok erre? Ezt a kérdést későbbre hagytam, miközben új cipőmet és ruhámat vittem és magabiztosan lépkedtem barátnőm mellett.
