A sötétség angyala- Perselus Piton ff

1/9🌌

Előző rész tartalmából...

- Menjünk, igyunk valamit! – javasolta, és én boldogan beleegyeztem. Ma nem akartam többet gondolkodni, csak élvezni a pillanatot.

Ahogy a Három seprű felé sétáltunk, eszembe jutott, hogy talán épp ez a megoldás. Élni a mának, anélkül hogy folyton azon rágódnék, ki mit gondol. Az élet túl rövid ahhoz, hogy a szívem két irányba szakadjon. De vajon tényleg képes vagyok erre? Ezt a kérdést későbbre hagytam, miközben új cipőmet és ruhámat vittem és magabiztosan lépkedtem barátnőm mellett. Amikor beléptünk a kocsmába, azonnal megcsapott a fűszeres vajsör illata és a körülöttünk zsongó emberek nevetése. A helyiség zsúfolásig megtelt, de a barátnőm szemei azonnal kiszúrták a sarokban lévő üres asztalt, és rögtön abba az irányba mentünk. Ahogy leültünk, és az első korty ital a torkunkon lecsúszott, éreztem, ahogy a feszültség lassan oldódni kezd. A holnapi bál szóba került, és a gondolataim visszatértek a döntéshez, amely előtt álltam. Vajon kit válasszak? De most valahogy másként éreztem. Mintha ez az este azt üzenné: ne gondolkozz túl sokat, csak érezd, amit érzel. Engedd el magad, és hagyd, hogy az élet magával ragadjon. A barátnőm mosolygott rám, mintha csak olvasna a gondolataimban.

- Tudod, -  mondta cinkosan, -  néha az a legjobb döntés, ha nem döntesz. Csak hagyod, hogy a dolgok maguktól történjenek.

- Igazad van. Talán épp itt az ideje, hogy elengedjem a szorongást, és csak élvezzem az életet és a holnapi bál lesz az első lépés ezen az úton.

Ahogy ezt kimondtam, egy izgatott borzongás futott végig rajtam. Már nem voltam biztos abban, hogy mi fog történni, de tudtam, hogy készen állok rá, bármi is legyen. Az este folytatódott, és minden nevetés, minden korty ital egyre közelebb vitt ahhoz, hogy újra magabiztosan és szabadon érezzem magam hosszú évek óta először.

---Másnap---

A bál napján már kora reggel éreztem az izgalom bizsergését. Ahogy felébredtem, az első gondolatom az volt, hogy ma végre eljött a pillanat, amire már hetek óta vártam. A nap fénye arany sugarakban szűrődött be a szobám ablakán, mintha csak arra ösztönözne, hogy minél hamarabb nekikezdjek a készülődésnek.

 Először egy gyors zuhany következett, ahol a forró víz átmelegítette a testem, és elmosta a maradék álmot a szememből. A gőzben fürdő fürdőszobában, miközben a hajamat mostam, végiggondoltam, milyen legyen a megjelenésem. A bál különleges alkalom volt, és mindent tökéletesre szerettem volna csiszolni.

A következő lépés a ruhám volt. Ott lógott a szekrényben, és szinte hívogatott. A fekete alapon pánt nélküli ruhám már a szekrényben várta, hogy végre felvehessem. Ahogy elővettem, az anyagon lágyan csúszott végig a kezem és a szívem egy kicsit gyorsabban kezdett verni. Emlékeztem rá, mennyire izgatott voltam, amikor először felpróbáltam – tudtam, hogy ebben a ruhában különlegesnek fogom érezni magam. A felsőrész egyszerű, de elegáns volt, egyetlen pánt sem bontotta meg a tiszta vonalakat, ezzel kiemelve a dekoltázst, ami egyfajta titokzatos vonzerőt sugárzott.

A szoknya része volt a ruhám igazi mesterműve. Az anyag, ami mint egy hatalmas feketétől áradó, árnyékos dísz volt, az ívelt formájában egészen a földig leért, így igazi hercegnő hatást keltett. Ahogy felvettem, a szoknya szélén végigfutó négy színes csík életre kelt. Az élénk színek – piros, kék, zöld és sárga – úgy tűntek, mintha festék ömlött volna a ruhára, mindegyik szín tükrözte a négy ház színeit, amelyek összekapcsolódtak az estéllyel.

A tükör előtt állva, a ruhám szoknyája lassan elterült a padlón, a tükörképem visszatükrözte a bálra való felkészülés minden apró részletét. A cipőm – egy egyszerű fekete magas sarkú – elegánsan emelte meg a ruhát, és a frizurám, amelyet gondosan begöndörítettem, tökéletesen illeszkedett hozzá. Az egész megjelenésem tökéletes harmóniát alkotott, ahogy a csillogó ékszerek és a smink is hozzájárult az összhatáshoz. Elindultam az ajtó felé, ahol a barátnőm már várakozott, készen arra, hogy együtt lépjünk ki a varázslatos estébe.