A sötétség angyala- Perselus Piton ff

1/2 🌌

Az előző rész tartalmából..

És megérkeztünk a Roxfort boszorkány-és varázslóképző szakiskolába az utolsó évünk megkezdésére.
Az elsősök beosztása után Dumbledore megnyitotta szokásosan az évet és végre vacsorázhattunk. Én most csirkét ettem pürével, ittam egy kis teát, majd szép lassan elindultam a klubhelyiségbe. Útközben szerencsére nem találkoztam össze egy mardekárossal sem, főleg nem Malfoyjal és bandájával. Pár percen belül odaértem a kövér dámához és elmondtam a jelszót, ami most a bűvös bizsere volt. Barátosném Potter társaságába folytatott bálycsevelyt a  piros kanapén. Tehát én felsprinteltem  a lépcsőn, hogy ne zavarjam a bájgúnárt; és felvettem a bájitaltan könyvem és elindultam a könyvtárba, hogy nyugtom legyen. Amint be értem a könyvekkel teli helyiségbe, a lábaim rögtön a bájitalok szekcióhoz vezetett. Mivel épp egy új bájitalon dolgozom, kellene egy- két kézikönyv, amiből ki fogom írni a hatásokat meg ilyesmiket. Már vagy 5 könyv volt a kezembe, amikor valaki levette azt a könyvet amiért nyújtózkodtam vagy egy perce. Ez az illető nem más volt, mint Sirius. 

- Tán szükséged van erre?- mutatta felém a Hozzávalók és hatásai  könyvet, amit nem értem el.

- Add ide! Most!- szólítottam fel mint egy rossz kisfiút aki nem fogadott szót. Ami meglepetésemre elsőre hatott és nem kellet rászórnom egy átkot. 

- Minek neked ennyi bájitaltanos könyv? Te nagyon okos vagy mindenből! Több átkot ismersz lassan egy aurornál is. Nekem kéne ennyi könyvet bújnom, hogy ne bukjak meg belőle.

- Dolgozom egy magán projecten és ahhoz kellenek ezek. De amúgy te miért is nem tanulsz? Pedig meg van hozzá minden képességed!

- Lehetséges, hogy a sok csínytevésnek ára van...

- Meg James Potternak- tettem hozzá kapásból, amire csak egy eszméletlen hangos röhögést kaptam.

- Lehet, hogy igazad van Olivia! Segítesz nekem letenni várakozáson felülire a RAVASZT?

- Persze! Akkor minden pénteken a könyvtárba kell nézned az arcom, mert sajnos ez nem megy magától.

- Mindenképp- pirult el Sirius, amit megint nem tudtam hova tenni.

- Akkor szia!- kezdtem elindulni a következő sor felé.

- Szia Olivia!

Amint eltávolodtam Siriustól elkezdtem érezni a könyvek varázsát. Ahogy mélyen elmerülök a könyvtár csendjében, mintha valami láthatatlan mágikus erő irányítaná lépteimet és figyelmemet. A könyvek polcokon sorakoznak, mindegyikükben titkok, kalandok és ismeretek rejlenek, és én, mint egy felfedező, vágyódom arra, hogy felfedezzem ezeket a titokzatos világokat. Az illatok, a poros oldalak érintése és a halk lapsusogások mind elvarázsolnak, ahogyan az idő szinte megáll. Mintha nem is én lennék többé, hanem valami nagyobb erő, valami ősi bölcsesség, amelynek célja az igazságok és rejtélyek felderítése. A könyvek mintha maguktól nyílnának meg, és az oldalakon sorakozó szavak olyanok, mintha varázslatos jelenetek és történetek elevenednének meg a szemeim előtt. És itt, a könyvtár mélyén, találkozom a bájitaltan ősi titkaival. A poros pergamenek, ritka gyógynövények és rejtélyes folyamatok lenyűgözik a képzeletem. Mindegyik könyv, mindegyik feljegyzés egy varázslatos ital elkészítésének lehetőségét hordozza magában. A bájitaltan terjedelmes tudása az elixírek erejéről és azok használatáról szól, és mindegyik oldalon újabb kihívások és veszélyek várnak, melyekkel a kíváncsi kalandor találkozhat. De nem csak a könyvek állnak rendelkezésre; a Roxfort varázslatos könyvtára is egyedülálló kincset rejt magában. Itt a tudás és a mágia ősi gyűjteményeit őrzik, ahol a könyvek nemcsak információkat hordoznak, hanem hozzáférést nyújtanak egy olyan világhoz, ahol a varázslat és a valóság között nincs határ. Ebben a könyvtári élményben valami különleges, valami misztikus van, ami észrevétlenül magával ragad, és amely arra késztet, hogy soha ne hagyjam abba a felfedezést és az örök tanulást ebben a titokzatos világban. A bájitaltan tudás és a Roxfort varázslatos könyvtára pedig mindig itt lesznek, hogy új kihívásokat és varázslatos kalandokat hozzanak az életembe. Annyira elfáradtam a sok infótól, hogy ledőltem a padra pihenni egy kicsit. Ennek az lett az eredménye, hogy a könyvtárba töltöttem az éjszakát szokás szerint. Még érzékeltem pár dolgot a külvilágból, például azt, hogy Madam Cvikker egy rutinmozdulattal betakar.

-------másnap reggel szombat----------

A világ legnagyobb természetességével hagytam, hogy testemet az ébredés pillanatában át megmelengesse a nap, ami a fejem fölött sütött át. Mintha teljesen normális lenne, hogy nem a kényelmes ágyam környékén virrasztok reggel 10 órakor.

Rutinosan mosolyogtam és jó reggelt kívántam Madam Ckvikkernek, aki szokásosan megszólított. Ahogy megszoktam érdeklődött, hogy miért nem a szokványos helyemen, az ágyamban pihentem az éjszaka folyamán. Én pedig válaszoltam: "Túl sok volt az információ az agyamnak és mivel kastélyon belül csak az igazgató tud hoppanálni, így ez a lehetőség is ki van zárva."

Amikor kimondtam ezen szavakat, egy könnyed mosoly ragyogott a könyvtáros arcán, ahogy elindultam az alvó sarkam árnyékából, a csend és a könyvek birodalmában. Ahogy sétáltam, véletlenül összefutottam a sötétben rejtőzködő Perselussal, aki éjszakáról éjszakára hűségesen járta meg ezt a bensőséges kuckót.

Amikor felismerte az arcomat, hirtelen előugrott a sötétségből, és karjaival szorosan magához ölelt. A könyvtár elcsendesedett, mintha maga az idő is megállt volna, ahogy ketten álltunk ott, egymás ölelésébe veszve. Természetesen nem maradtam adósan, és én is visszaöleltem őt, mintha ezzel fejezném ki, mennyire hiányzott az életemből az a pillanat, amikor újra találkozhatunk.

Folytatása következik....