A sötétség angyala- Perselus Piton ff

1/12🌌

A Roxfort egyik csendes zugában ültem, a kastély hideg, masszív falának támaszkodva, és egy könyvbe merülve próbáltam megnyugodni. A tavaszi napsütés lágyan cirógatta az arcomat, és a madarak vidám csiripelése beleolvadt a távolból hallatszó nevetésekbe. A vizsgák már véget értek, és végre volt egy kis időm pihenni. Minden annyira békésnek tűnt körülöttem, mintha az egész világ egy kis időre megállt volna. De mégis, ott motoszkált bennem az a dolog ami hetek óta nyomaszt. Ez az a fajta feszültség, amit nem lehet csak úgy elhessegetni, bármennyire is próbáltam kizárni a gondolataimból. Ebben a nyugalomban, ahol minden olyan tökéletesen rendben volt, én mégis képtelen voltam teljesen ellazulni. Egyszer csak Lily ült le mellém. Nem szólt semmit, csak mellém telepedett, és a csend körülöttünk még szorongatóbbá vált. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Lily mindig mosolygós, kedves lány, de most valaki más néz vissza rám. Egy olyan fiatal felnőt nő, aki teli van kétségbe eséssel. Rápillantottam, és az arcán egy furcsa kifejezést láttam. Mintha küzdött volna magával, hogy megszólaljon.

– Mi történt? – kérdeztem halkan, becsukva a könyvemet, és teljesen felé fordultam.

Lily mélyet sóhajtott, és végül rám nézett. A szemeiben ott ült a bizonytalanság, amit ritkán láttam tőle.

– Terhes vagyok... James-től – mondta végül halkan, és abban a pillanatban minden világos lett. Ezért volt ilyen feszült.

Hosszúnak tűnő, néma percek teltek el néma csendben. A Roxfort megszokott zaja, ami eddig olyan otthonos volt, most mintha távolodott volna, elhalkult, és csak mi ketten maradtunk ebben a fojtogató csendben.

– Mióta tudod? – kérdeztem végül.

– Pár napja – mondta Lily, és a hangjából kihallottam a bizonytalanságot. – Nem tudom, hogyan mondjam el neki. Félek, hogyan reagál majd.

Éreztem, hogy a szívem gyorsabban kezd verni, és minden eddigi nyugodtságom elpárolgott. Tudtam, mit érez. Ismertem azt a pillanatot, amikor az életed egy szempillantás alatt megváltozik, és nincs visszaút.

– Én is... – kezdtem halkan, és éreztem, ahogy a tüdőm egyre nehezebbé válik. – Én is terhes vagyok. Sirius Blacktől.

Lily arca meglepettséget tükrözött, de nem szólt közbe. Én pedig lassan elkezdtem elmesélni neki a saját történetemet, mert tudtam, hogy valakivel megkell osztanom.

- Két héttel ezelőtt szombat reggel volt. A Griffendél lányhálóterme még csak ébredezett, a többiek álmosan forgolódtak az ágyban, de én már akkor éreztem, hogy valami nem stimmel. Ahogy felébredtem, émelyítő érzés kerített hatalmába, és hiába próbáltam figyelmen kívül hagyni, csak erősödött. A gyomrom összerándult, és ahogy felkeltem az ágyból, a lábaim megremegtek. Nem akartam, hogy bárki észrevegye, így gyorsan kirohantam a hálóból, egyenesen a mosdóba. Ott, a hideg padlón térdelve adtam ki magamból mindent, miközben próbáltam összeszedni magam. Nem tudtam, hogy mi történik, de éreztem, hogy valami megváltozott. Ezek után valahogy össze szedtem magam és lementem a gyengélkedőre. Madam Pomfrey rövid vizsgálata után jött a hír, amitől összeroppantam: babát várok. Az agyam szinte leállt. Hogyan történhetett ez meg? Mi lesz most? Hogyan fogom elmondani Siriusnak?

Lily csendben hallgatott, miközben elmeséltem neki mindezt. Amikor befejeztem, szorosan megfogta a kezemet, mintha azt akarná mondani: „Nem vagy egyedül." Egy pillanatnyi csend után végül megszólalt.

– Ez ijesztő, igaz? – kérdezte halkan, és én bólintottam.

– Igen. Félek, hogy minden megváltozik – suttogtam. – Nem akarom, hogy Sirius szenvedjen emiatt, és nem tudom, hogyan mondjam el neki.