A sötétség angyala- Perselus Piton ff

1/5 🌌

Az előző rész tartalmából..

Ezzel a lendülettel meg bele is merültem a fontos bájitalok ismertetésébe, de láttam egy fekete alakot elsuhanni a polcok között. Mintha Perselus lett volna az..

- Most, hogy megvagyunk a bájitalokkal elmagyarázom neked az oklumencia és a legilimencia tudományát.- kezdtem el röviden mondani az ismereteket-

Oklumencia:
Így nevezik az elme külső behatolásokkal elleni védelmét. Titkokkal teli mágiaág, de nagyon hasznos, ugyanis lezárja az elmét mágikus támadások, befolyásolási kísérletek előtt.

Legilimencia:
A mások érzéseihez és emlékeihez való hozzáférés képessége. A legilimencia elsajátítói bizonyos feltételek mellett elmerülhetnek a célszemély elméjében, és értelmezni tudják, amit ott találnak.
A legilimenciához sokszor elengedhetetlen a szemkontaktus és a varázsszó, ami a "Legiliemens". De a nagy hatalmú varázslók és boszorkányok varázsige nélkül is betudnak tekinteni a másik elméjébe.

- Körülbelül ennyi. Van kérdésed?- kérdeztem Siriustól.

- Te tudsz oklumentálni vagy legilimentálni? Ha igen megtanítasz?

- Csak oklumentálni tudok és azt is nehezen. Kérj meg egy tanárt erre, mert rám még nagyon sok gyakorlás vár..-mondtam szégyenlősen, mivel a tudásom csak arra elég, hogy megvédjem a külső behatolásokkal szemben. Erre Sirius elkezdett könyörögni nekem.

-Ne csináld Olivs! Te vagy a világ legokosabb boszorkánya! Ne mondd, hogy ezt nem tudod megtanítani nekem. Ahogyan te magyarázol meg is értem, hogy mi az ábra. Kérlek tanítsd meg nekem- kérlelt, miközben tekintete reménytelkedve rám tapadt. Ezután elgondolkodva néztem vissza rá. Tudtam, hogy képes lennék rá, mégis haboztam. Mi van ha elrontok valamit? Sose bocsátanám meg magamnak. De végül támadt egy ravasz ötletem:

-Meglátjuk, hogy hogy sikerül a holnapi randi - kacsintottam egyet, egy csipetnyi ravaszságot csempészve szavaim közé.- Mivel már késő van szeretnék ágyba bújni! Jó éjt Sirius!- mosolyodtam el és elindultam a griffendél toronyba.

- Neked is Olivs!- mondta kedves hangon. Pár lépéssel később megálltam egy polc takarásában és megnéztem, hogy mit csinál miután elmentem. Annyit látok, hogy elővesz egy tükröt. De ami ezután történt azt nem fogom elfelejteni egy hamar..

- James, Ágas- szólongatta a kis tárgyat.

- Igen Tapmancs? Milyen volt romantikázni a jégkirálynővel?

- Nyert ügyem van! Ugyanis ma megcsókoltam és visszacsókolt. Két héten belül ágyba viszem, ahogy a fogadás szól. És megnézhetlek balerina szoknyá..- itt elégeltem meg és nonverbálisan gyorsan odalebegtettem a kis fekete zárolt szekcióból szedett könyvet.

- Jajj én butus, itt hagytam a könyvet amiből dolgozom!- mondtam játszva a hülyét.- Kivel beszéltél Sirius? Nincs itt senki...

- Nem beszéltem senkivel, azóta itt ülök és erőt gyűjtök, hogy megint átmenjek a fél világon, mire lefeküdnék. Jól vagy Olivs? Nagyon sápadt vagy! Segítsek?

- Nem kell, csak ezért jöttem- mutattam fel a kis füzetet- de már megyek is fel! Jó éjt megint!

- Neked is!

Megint vissza mentem a rejtekhelyemre és figyeltem a következő lépését.

- Fuuu, tesó! Már azt hittem hallott valamit ebből, de szerencsére sík hülye annak ellenére, hogy iskolaelső- nevetett össze a két fiú.

Nekem meg egy könnycsepp fojt végig az arcomon, amint tudatosult, hogy nem vagyok még érdekes sem, sem szép csak egy mihaszna fogadás! Gyorsan szedtem a lábam, de sajnos elfelejtettem a láthatatlan bűbájt, amit ilyenkor alkalmazok és a kijárat abban az irányban van amerre Black. Így csak annyit hallok hogy,

- Na bassza meg! Mindent hallott! Nem hülye csak rohadtul okos.- állapította meg okosan Black, majd utánam kiáltott de én meg nem álltam a klubhelyiségig. Majd felrohantam a szobámba majd sírva bedőltem az ágyba.

-----Másnap-----

Eszméletlenül erős fej fájásra ébredtem reggel, azt se tudtam hol vagyok. Aztán szép lassan kezdett tudatosulni bennem, hogy mi történt tegnap és újra visszaestem a sírás szélére. Azt hittem végre van valaki aki szeret, de tévedtem. Beszélnem kell vagy Lilyvel vagy Perselussal, mert befogok golyózni. Ezekkel a gondolatokkal indultam el készülődni reggelire. Felvettem egy fekete egybe ruhát. A hajamat kivételesen kontyba csináltam meg, sminknek csak korrektort tettem és már mentem is reggelizni a nagyteremben. Vasárnap révén nem voltak sokan, de azért a szokásos mennyiséghez képest elég kevesen voltak, így odamerészkedtem Perselushoz. Aki meglepetésemre úgy festett, mint aki nem aludt volna semmit az éjjel. Meg nagyon morcosan nézett rám, amiből arra következtetek, hogy haragszik rám. Már csak azt kéne ki találnom, hogy mit vétettem. Végülis egy sellővel is hamarabb elbeszélgetek, mint a mérges Perselus Pitonnal, de szeretem a kihívásokat, úgyhogy vágjunk bele!

- Szia Perselus! Minden rendben? Nagyon sápadt vagy!

- Olivia! Úgy nézek ki, mint aki jól van? Néha megkérdőjelezem az épelműségedet!- morogta unottan, majd folytatta- És mi újság a fiúddal? Miért velem beszélgetsz, ahelyett, hogy a kis pasiddal flörtölj egy eldugott könyvtári sarokban?

- Neked meg mi a ménkű bajod van? És miért beszélsz velem így, hisz nem tettem veled semmi rosszat. És nem a "pasim"! Honnan gondolod, hogy járok valakivel? Meg ha járnék is, miért kéne beszámolót tartanom a szerelmi életemről? Remélem ezt nem gondoltad komolyan, mert akkor nem ismerlek. Ilyet nem mondana nekem a régi Perselus..

Ezzel ott is hagytam a meglepődött mardekárost, majd ledobtam magam a legtávolabbi helyre a griffendélesek asztalánál. De természetesen a nyugodt perceimnek lőttek, ugyanis leült hozzám a világ legnagyobb természetességével a tekergők négyese kiegészülve Lilyvel. Egyik oldalamra Lily a másikra meg Black ült le:

- Jó reggelt Olivs- mondta Black, erre olyan érdektelenül válaszoltam, hogy legjobb barátnőm válaszul belekönyökölt az oldalamba, mondván fejezzem be. Erre csak ránéztem a tipikus "el se kezd!" nézésemmel ami szokás szerint be is vált.

- Nem kell megjátszanod magad Black! Mindent hallottam tegnap, amit Jamesel beszéltél. Nem vagyok hülye! Úgyhogy foglalkozz egy másik buta lánnyal, aki bedől, majd a csajozós dumádnak és engem hagyj békén!- álltam fel és ragadtam meg a maradék pirítósomat és elhagytam a nagy termet, nem törődve a kíváncsi tekintetekkel.

Folytatása következik....