A sötétség angyala- Perselus Piton ff

1/3 🌌

Az előző rész tartalmából..

Ahogy sétáltam, véletlenül összefutottam a sötétben rejtőzködő Perselussal, aki éjszakáról éjszakára hűségesen járta meg ezt a bensőséges kuckót.

Amikor felismerte az arcomat, hirtelen előugrott a sötétségből, és karjaival szorosan magához ölelt. A könyvtár elcsendesedett, mintha maga az idő is megállt volna, ahogy ketten álltunk ott, egymás ölelésébe veszve. Természetesen nem maradtam adósan, és én is visszaöleltem őt, mintha ezzel fejezném ki, mennyire hiányzott az életemből az a pillanat, amikor újra találkozhatunk.

- Hogy hogy te ilyenkor könyvtárba vagy?- kérdezte meglepetten Perselus.

- A múlt tanévben elindítottam a lenyűgöző bájitaltan és sötét varázslatok projektemet, amelyen most is intenzíven dolgozom. Kipróbálom a múlt sötétségeit, hogy megértsem a világ fényét. És te, miben merülsz most el?

- Én csak úgy nézelődök. Próbálok egy kis időt szakítani a mindennapi rohanásból, és most éppen ide jöttem, hogy elmerüljek a könyvek világában. De persze, ha valamiben segíthetek, örömmel teszem!

- Nagyon kedves vagy! Az utóbbi időben nagyon érdekelt a sötét varázslat és a bájitalok világa, és szívesen venném, ha ajánlanál nekem néhány könyvet ebben a témában. Van valamilyen kedvenc könyved, amit különösen ajánlanál?

- Gyere le a Mardekár klubhelyiségébe, és ott találsz egy igazi kincsesbánya értékű könyvtárat, ami a sötét varázslatok és bájitalok terén utazik. Olyan ritkaságok is vannak nálunk, amiket másutt aligha találsz meg. Biztosan találsz közöttük olyanokat, amik érdekelni fognak!

- Szentséges ég! Köszönöm szépen, hihetetlenül izgatott vagyok! El se tudom mondani, mennyire várom már, hogy beleolvashassak ezekbe a könyvekbe. Mikor tudok jönni?

- Akár most is jöhetsz!

- Köszönöm Perselus!

Gyorsan szeltük a Roxfort folyosóit, hogy minél hamarabb odaérjünk a mardekár klubhelyiségébe. A többi diák csak érdeklődve nézett minket, hogy a két bájitaltan imádó tanulónak mégis mi franc baja van. Egyébként mi ketten vagyunk csak lassan 7 éve kiválóak bájitalkészítésből. Én pedig az iskola egyetlen kitűnő tanulója vagyok már 3 éve. Meglepő módon még a hollóhátasokat is megelőzöm. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, loholás közben. Hogy, hogy jut ilyen az eszembe? Hagyjuk. Na már megint magamba beszélek. Na mindegy! Az a lényeg, hogy megérkeztünk Perselus szobájához, és máris a kezembe nyomott egy rakat könyvet, ez azt eredményezte, hogy nem lehetett a vigyort letörölni az arcomról. Szóval ezzel elvoltam egy darabig, nem is én lennék.. Perselus hangja ébresztett fel az ámulatomból.

- Itt vagy még Olivia? Vagy eltűntél egy alternatív valóságba?- vigyorgott rám kicsit aljasan a mardekáros legjobb barátom.

- Csak szeretnéd- mondtam vissza csípőből, erre csak belém csípett amiért nem igazán rajongok. Ez egy kisebb cuki párbajt eredményezett, amit nem bántam, mert szeretek varázsigéket gyakorolni. Lehet, hogy így fog megszületni a saját varázslatom, ami miatt kutatok évek óta. Ezzel elvoltunk egy darabig, de sajnos már megint lefegyverezett a drága Perselus, viszont most kivételesen rögtön fölpattantam és máris küldtem felé egy taroló bűbájt, amire nem számított..így földre került. Diadalmasan mosolyodtam el és hajoltam felé, és egy igen morcos fiúcskával találtam szemben magam, amin elvigyorodtam, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy én nyertem.

- Szép volt csajszi! Fejlődsz, de még ez nem elég ahhoz, hogy legyőzz!- ezzel a lendülettel máris küldött felém egy sóbálványátkot, amitől úgy dőltem el, mint a krumplisság. Ezt egy röhögéssel díjazta, majd kellett néhány perc hogy abba hagyja a nevetést, de utána feloldotta az átkot. Ezt egy szemforgatással díjaztam, amire ő csak kinyújtotta a nyelvét. Ezek után felmentem a griffendél klubhelyiségébe és eltettem az új szerzeményeimet a fiókomba, majd beborultam az ágyba és rögtön el is nyomott az álom.